Moesterekből kiábrándulva

Letelt az a bizonyos négy óra kötelező munkám, gondoltam csak kinézek egy picit a kertbe, mielőtt felmegyek a házba. Látom, hogy egyik paradicsom növényem nagyon le van ereszkedve, nemigen vállt be idén ez a kikötőzős futtatás. Igaz, hogy ilyen kidobott gyertyabéllel kötöttem ki idén a dolgokat. Lazulnak. Nem volt elég karóm, mióta ez a fa krízis van, minden szálkára nagy gonddal ügyelek és kétszer, háromszor meggondolom, mire használom.
Gondoltam na annak az egy paradicsomnak teszek egy karót. Eléggé vadul borongott, fenyegető széllökésekkel, még egy erősebb lökés leszakítja a zsineget. De ha már a cirkulán kihegyeztem egy karót, gondoltam hamar még kettőt, kéznél volt. Kicövekeltem három paradicsom palántát. Közben szemlélem, hogy biza jó lenne még legalább kettőt. Kerestem még karófélét, találtam többet is. Aztán olyan hét krajcárosan még találtam párat. S a kikukkintásból lett egy óra. De jobb így karóhoz kötve. A zsineges is jó, de hirtelen megvilágosodtam, valószínű a fedett melegházakban érdemes, ahol nem fúj a szél, és nem lengeti vadul erre, arra.
Abban a készülő, viharszagú szélben, miközben kötözgettem a paradicsomot s itt-ott vadhajtásaitól kozmetikáztam, elgondolkodtam. Alapjában véve arról, hogy az életben kerestem a példaképeket, a követendő mestereket, és nem találtam. Egy adott pillanatban azt hittem megfogtam Isten lábát, aztán elillant ez a hit, mert a saját hangomon túl nem jött istenes válasz. Kiáltottam az Úrhoz: Uram, jól gondolom? Saját visszhangom volt a válasz: gondolom... gondolom...
Sem csipkebokor, sem szellő, sem semmi nem mutatta, hogy az Úrnak lenne e valami hozzáfűzése ahhoz, amit gondolok.
Valamikor, az utolsó földi ember, akiben a moestert véltem felfedezni, megannyi levelemre nem válaszolván, mikor rákérdeztem azt válaszolta, hogy: ha valamire nem válaszolok, azt jelenti, hogy nekem nem jó. Tehát a kilenc gondolatom nem volt jó. És ezt így sok vajúdás után tudom meg. A felismerés annál fájdalmasabb volt, amikor rájöttem, hogy a moesternek vélt embernek nemcsak fogalma nem volt, hogy mi lenne a jó, de nem is törődött azzal, hogy mi lenne a jó.
Mondhatnánk, igen, de az Isten más. Vajon más e? Ha Isten földi helytartói olyan fineszre tudják ki s mi az isten, hogy törvényeket, sőt úgymond kultúrákat tenyésztettek ebből a tudásból, s ennek hatására az isten nem mond semmit, sőt, úgy látszik kedvére való a keresztes hadjárat gondolata? Valami nem stimmel még így mintiai parasztként sem.
Én nem tudtam az isteni kódnyelvet kihekkelni, lehet elment mellettem több istenes csónak is, de nem láttam azokat. Azt tudom, hogy megannyi kétely és sűrű istenkérésbe belefáradva, cselekedtem a legjobb tudásommal. Se földi, se mennyei moester nem inspirált. Önmagamat gerjesztettem, abból a szegényes saját kútfőmből merítve, ami nekem adatott.
Annyit merítettem ebből a kútfőből, hogy megtanultam csökönyös lenni, és nem hinni más igazában, megkérdőjelezni mindent és mindenkit. Minden erre a kis világomra szorítkozik, ami ez a kibaszott csarnok. Negyven beton oszlop, mely hat méterre van egymástól. Olyan mint egy Noé bárkája. Benne én a fő állat.
Elég csak elmennem csavarért, a nagy üzletbe, és tapasztalhatom, mennyire szánalmas ez az én világom. Egy porszem a semmiben. Nálam gyökerebbek sokkal nagyobb önteltséggel és magasabbra emelt fejjel úgy jönnek mennek, mintha isten nekik direktbe küldené a válaszokat, minnyá, minden szar levélre.
Végre léket kapott a puzsérista világkeresés is nálam. Majdnem kerestem a gyenge pontját, hogy meglékelhessem. Kifejtette az abortuszos dologban, hogy a születendő gyermek szempontjából fontos, hogy ne vetessék el, joga van az élethez. Viszont az erőszakból származó terhesség megszakítására talál mentséget. Elgondolkodtam, hogy miért? Abból a gyerekből nem lehetne egy Kossuth Lajos? Vagy Petőfi Sándor? Mi a hibája az erőszakból született gyermeknek? Ha már szörszál hasogatók vagyunk.
De amitől lebomlott bennem a Puzsér mítosz, az az a határozott kijelentése, hogy dugásra nem használ gumit. Mert a gumitól megszentségtelenedik a dugás. Nem viccként mondta, hanem komolyan. Ez viszont egyértelműen azt bizonyítja, hogy Puzsér egy akkora nagypofájú paraszt, mint hét. Mert az természetesen nem érdekli, hogy a dugás tárgya, az miként védekezzen. Nem tudja, hogy legtöbb fogamzásgátló káros a női egészségre, mellékhatásai vannak, de “egyébként” Puzsér úgyis úgy fél a nőktől (lásd feminista hisztériája, egyetlen kánonja), alábecsüli társadalmi szerepét, minek is foglalkozna egészségi dolgaival? Tehát aki Puzsérral dugna, annak a szervezete kell bírja a gyógyszeres fogamzás gátlót.
Na de nekem már az is fura, hogy éppen in this days, éppen a feminizmust, a migrációt emlegeti orrba-szájba, gyakorlatilag semmihez nem tud úgy nyúlni, hogy ezt a problémakört kissé félre tegye, mikor az általános hangulat mesterségesen erre van hangolva.
Nem azt mondom, hogy nincs ezekkel probléma. De ez a szándékos gyülöletkeltés lenne a megoldás a világ problémáira? Hogy lassan tíz milliárd lakója lesz a Földnek? Hogy szétvertük a természetet? Hogy nincs épkézláb gazdasági tervünk?
Erre kanonizálnak a puzsérista szektások, mert ennyire futja az elméleti világképük. Ezek sosem próbáltak paradicsomot termeszteni, azzal kimenni éjjel a piacra és abból megélni. Ezek a filfizonok az országházak közeli kocsmákban gerjesztik a nagy semmit, és az aszfalthoz szokott szektatagok puszta jelenlétükkel támogatják a nagy semmit.
Persze, hogy értelmesek ezek a kocsmafilozófusok, ahhoz is elég sok eszük van, hogy filózófálásból éljenek, hisz fizikai munkára szerintük nemcsak képtelenek, de nem is dukál nekik. Ékesen osszák a semmit, ami nem visz sehova, viszont fura mód, ezek az ideák kedveznek a hatalmon levő kormányoknak, mint egy bénítő szerként hatnak a változtatás vágyára. És ez a macsó gyerek nem használ gumit. Elvből. Na ez fasza.
Ugyanaz a szennyes gondolat és érzelem világ uralkodik keresztény berkekben, mint bármilyen más vallásban, nem csoda, hogy ilyen ingerekben radikalizálódik a világ.
Így hálistennek a Puzsérről is leiratkozhatom, el tudom engedni. Menjen gumi nélkül dugni. Csak amíg ő és szektája a közelgő feminista mozgalom diktatúrájára készül (nem tudom hogyan? Vesznek több ásványvizet?), addig sem történik semmi a reál gazdaságban, a vidéki porták ürülnek, a fiatalok emigrálnak és úgy néz ki nincs visszaút. Kassainak volt egy megjegyzése, hogy elvégre nem kell beszarni, Attila idejében hétszázezer magyar volt, tehát ma jók a mutatók, akkor is, ha pár milla kimegy. Majdnem viccesen fogtam fel, de érzem Kassaiban azt a gúnyt, hogy biza nem viccesen mondta. Ezek szerint legyen kevesebb belőle, de az legalább lovon tudjon ülni és nyilazni tudjon. Érdekes megvilágítása a dolgoknak.