A "kicsike" és az "újszülött"


Elnézem ezt a Caesart is, mindenkinek az jut eszébe róla, hogy nem normális. Illedelmesen ad hangot belesült gyermetegségének. Idióta, ez kétségtelen. De ha az emberi boldogságot kutatja a boldogtalanja (mármint a nem idióta ember), Cézárt nézve, nem kell Indiába menni a boldogság rejtekeibe látni. Cézár boldog és elégedett. Ha jól megnézem, az Isten talán Cézárban teremtette meg a boldog ember prototípust.
Nem hiába van megírva, hogy az ember megüresedvén újjászülethet. Cézár áldott, mert üres. Borzasztó kevéssel feltelik.
Bezzeg a magamfajta, szofisztikált ember prototípusnak, nehezebb, vagy lehetetlen, hasonlatosan a a tevének átalmenni a tű fokán.
Avicii kereste a boldogságot, nem volt hozzá elég a vagyona, nem találta és feladta. Szerintem túl hamar feladta. Valakik becsapták a boldogsággal kapcsolatban. Nem elég huszonnyolc év az élet értelmének megtalálásához. Valószínű, hogy az emberiség nem nyer azzal, ha nyomorra predestinált embertársain segít, viszont valahol olvastam ezzel az Aviciivel kapcsolatban, hogy 2014-ben 80millió dolláros vagyona volt, az egyik hollywwodi házát 15,5 millióért vette. Szegény megtévelyedett gyermek, ha tudta volna ezzel a vagyonnal mennyi mindent lehetett volna csinálni? Ha a hollywoodi villa árát befektette volna az élet értelmének a keresésébe, az összeget beosztotta volna egy évre, 42.465 dollár jutott volna egy napra. Ha azt vesszük, hogy egy szegény országbeli családnak egy egyszeri 10.000 dollár megváltja az életüket, bármilyen infrastruktúrás kiadással, naponta két családnak teljesen új utat, életreményt tudott volna megteremteni. A pláne az lett volna, hogy maga, személyesen Avicii adta volna át az összeget, naponta ezzel a két családdal kapcsolatba lépve. Olyan emberi dolgokkal találkozott volna, ami lehetetlen, hogy ne nyitott volna meg egy boldogság, életértelme rést. Mert most így, mi értelme?
Néztem egy videót, egy indiai folyó partja mint szakadozik be, az örvénylet mint szívja magába a part szeleteket, míg a tömérdek indiai csóró fatalista csodálattal nézi a jelenséget. Arrébb öregasszonyok, kiknek viskói elmerültek a földdel együtt, őrjöngve jajveszékeltek. Közben egyéb viskók alatt repedezett a föld. A temérdek tömeg, indiai emberhez méltóan csak ott álltak, packázva a természet szeszélyével, ahogy leomlott húsz centi, a tömegsor is hátrált húsz centit. Azokban a fürdő papucsokban. Mintha élvezték volna amint az örvénylő, barna víz miként mossa a partot. Mind soványak, mint a nádszál. Miből él annyi ember? Hogy jut oda élelem? Mit dolgozik annyi ember?

Itthon, egy partszakasznyi helyen, falunyi biztonságos tető alatt, azon filózom, hogy a kicknek melyik sávtartomány hozza az általam elképzelt jó kick hangzást? Legyen vintázs, de csipkedje magát egy kicsit elektrónikusan is.

Eszembe jut, hogy fiatalságom általánosan elfogadott szlogen divatja az volt, hogy szívás nekünk ilyen szar országba születni. El is hittük. Mert ez a mentalitás volt a forradalmi. Nekünk, csóróknak nem volt más vigaszunk. Amíg rá nem jöttem, hogy rajtam kívül, senki nem fogja az én utamat kitaposni. És hihetetlen, de akkoriban az Amway motivációs kazetták emeltek ki a fatalista, örvényfigyelő állapotomból. A geci kapitalizmus útjára léptem. Olyan hibrid formában, mert a rendes kapitalizmushoz tőke és tapasztalat kell. Az akarat néha kevés. De nem volt mit vesztenem, így csak kapáltam előre. Vesztettem is, de nyertem is.

Elnézem ezt az Avicii esetet, ezeket az örvényfigyelő indiai csórókat, és nem vagyok már annyira biztos abban, hogy szívás volt ide születni ebbe az országba.

Nem éri meg velem, mellettem dolgozni. Ez már egyértelmű. Beletörődök lassan, hogy előbb-utóbb itt minden az enyészeté lesz. Azért nem is építem a stúdiót örökre. Szétcsavarozható minden elem, eltüzelhető, nem nagy kár, mert minden újrahasznosított anyagból van. Talán egy indiai falu beköltözhetne ide, igaz nincs örvénylő folyópart, de lesz itt más cifraság, ha lesz türelmük kivárni.

Most úgy vagyok itt mint abban a régi román film sorozatban, csak saját verzióban: “Micutul, Pruncul si Tamplaria”, azaz a kicsike, az újszülött és az asztalosság. A “kicsike” én vagyok, az újszülött Cézár, az asztalosság meg a régi, de ebben az új kontextusban. A fent említett sorozat egy eastern trilogia, első filmje “A próféta, az arany és az erdélyiek” tele komikus elemekkel, frappáns szitukkal, híres vadnyugat versus erdélyi odabaszós. Nagy volt amikor az erdélyi román találkozik az erdélyi magyarral a vadnyugaton és hazai szilvapálinkát isznak. 46.ik perctől.

Meg kellett ígérjem Cézárnak, hogy nem emelek semmit, amíg ő nem jön. Elment most majálisozni, elment meglátogatni régi ismerőseit, abban a faluban, ahol élt pár évet. Testvére ejnyebejnyézett, hogy nem kéne elengedni. Én azzal érveltem, hogy pont ezért nem maradt meg sehol huzamosan, mert a srácot rövidre fogták. Szabadon kell hagyni. Mert idióta, de nem hülye. Jobban deszkurkálódik (boldogul) mint mi, mert nincs szégyen érzete. Odamegy és kérdez illedelmesen, megkér bárkit szépen és mindenki segítőkész. Már másnap mikor idejött, elment a helyi baptista gyülekezethez. Kapott szalonnát, tojást. Vasárnap a dévai gyülekezetbe ment, ott egész napra ellátták. Stoppolt, gyalogolt, deszkurkálódott. Ma is hívott, ahogy Faget-be ért. Stoppal ment. Este hívott, hogy holnap kimennek a zöldbe. Attól félnek, hogy elcsalják. Én mondtam Cézárnak, nem fogok a seggébe lenni egész nap, ha itt akar élni, itt él, ha mehetnéke van, menjen.
De örömmel dolgozik. Megcsinál bármit amire kérem. Nem számít neki, hogy burjánokat tépeget a kertben, vagy angyalfejekről marja le a régi festéket, mindent beleadással csinál, és öröm nézni. Minden esetre a lakosztálya soha nem látott tisztaságban van, és örvend, hogy megtanítottam a fürdőkazán befűtésére.
Pedig ez a gyermek sok mindenen átment. A legrosszabb dolgokon is. Az éhezés, megaláztatás, bántalmazás nem a legrosszabb. Mégis, teljesen magától eljutott a baptistákhoz, megkeresztelkedett, naponta Bibliát olvas, minden. Lehetett volna másképp. Hozzátartozói is beláthatnák. Persze, ott a gyanú, hogy lenyúlták nyugdíját, kihasználták, dolgoztatták, de ez nem számított volna Cézárnak, ha emberszámba vették volna.

Nem elég önbizalomról prédikálni, meg kell adni a lehetőséget annak kialakulni.

Rájöttem, két éve rosszul keverek. Át kell nézzem az összes mixeimet. A lemezkiadás elhúzódik, valószínű őszig. Fejembe vettem, hogy a folyamatot végig viszem. Amint a mixek megvannak, belekóstolok a masterolásba, majd a cd nyomtatásba. Ez egy ilyen pályamunka féle lesz. Két hét múlva jön a Stonecrops, izgulok. Amatőr zenekar, de jó lenne nem elcseszni a dolgokat. Meglátom, lehet, hogy a masterolásukat majd elvégeztetem egy profival. Egyelőre sikerüljön felvenni a zenekart. Ez lenne az első éles megmérettetésem. Persze “pro bono”, azaz haveri alapon, illetve ingyenes kurzus. De jó az ilyen lehetőség, mert ha csúfosan elsül, még nem a világ vége. Megittunk pár sört hiába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése