Kételyek


A jelekre érdemes oda figyelni. Ha hidegek vannak, még nincs értelme hűbelebalázzsal nekiesni a kertnek. Februárban a virágjaim azt hitték itt a tavasz. Hát szevasz, de nem tavasz. Engem is átvert. Egy kis meleg még nem jelenti azt, hogy neki lehet vetkőzni. Itt van lassan április közepe és még hideg van. Hajnalra még zúzmarás ez, az. Még fűtök. Hozzászoktunk a lakásban a 18 fokhoz, de 15 fokon fázunk.
Újból kételkedem. Szkeptikus vagyok. Csak a remény új mindig, de az alap a régi.
Minden reggel azzal kéne ébredjek, hogy mi az amire ma kihatással tudok lenni? MI a mai dolgom? Mit tudok ma megtenni? És a többiről, amire nincs kihatásom, egyszerűen mondjak le. Mindaddig, amíg nem jön valami más jel, mint a saját lélekzajom.
Nincs nekem már annyi energiám, hogy a dolgok elé piros szőnyeget gurítsak és ünnepélyesen várjam azt aminek nem akaródzik jönni.
Ideje a világmegváltó projektekbe mást is hagyni beleszólni: a megváltandót például, akarja e? Esetleg az Isten is beleszólhat, nem feltétlenül kell a vizet borrá változtatni. Esetleg sugallhat valamit azok fülébe, akik tehetnének valamit.
Jöjjön más is, hogy akar valamit. Győzködjön engem, hogy miért lenne jó együtt csinálni. Belefáradtam. Szó szerint. Sem fizikai, sem lelki energiám nincs többé kezdeményezni. Beszállok a közösbe, de jöjjenek az ajánlatok. Én nem ajánlok többet semmit.
Van itt nekem tennivaló elég.
Befejezni az asztalos munkákat, felcsavarozni a vendégtetőre a polikarbonát lemezt, beállítani a tartályt alája, kikeverni a felvételeimet, véglegesíteni a “more than dosen” című cover albumomat, maholnap jönnek Emilék a bandával felvételezni, át kell alakítsam a keverőt, hogy monitorozni tudjak. Művelni a kertet, szóval rengeteg itt amibe lelket verjek, hagyjam a többit a maga útján. Ne szóljak bele a természet törvényeibe, magyarán.
Ma éreztem azt, hogy elvégre a kapituláció sem a világ vége. Csak meg kell szokni. El kell fogadni. Ha valami nem megy, nem megy. Ez is egy opció. Akár a gondviselés egyik ajánlata is lehet. Miért ne? Párom azt mondja, nem gondolod, hogy esetleg amit letettél az asztalra, az elég? Hm.
Étkezés. Mind hogy nincs időm, de már nagyon érik bennem egy étkezéses átállás. Amikor nagyon rosszul voltam a cukrom miatt, hirtelen étrendet kellett változtassak, de nem ment pár hétnél tovább, kiderült, nem tudok attól dolgozni. Emlékszem, Ildikó akkor erősítette, hogy a kevesebb és soványabb kajától még tudnék dolgozni. Hiába mondtam, hogy nem, hajtotta a magáét, habár láttam, hogy négy-öt óra munka után neki is reszkettek a kezei. Valószínű akinek nincs cukra, könnyebben éhezik. Mostanában írta, hogy sokat dolgozott fizikailag és muszáj volt zabálnia, hogy bírja. Na ugye...
A cukros dolgokat száműztem életemből, cukorpótlóval iszom a kávémat, de néha anélkül sem rossz. A cukorpótlónak van egy utóíze, ami lassan arra ingerel, hogy lemondjak róla. Egyértelműen csak a zöldségféle nem elég nekem, hogy a napi 4-5 óra fizikai munkámat el tudjam végezni. Szégyenlem, hogy csak ennyit vagyok képes dolgozni, de teszem ezt olyan előfeltételek mellett, hogy az elmúlt 25 évben természetes volt a napi 12 óra munka, néha több, 5-6 óra alvással.
Egyre inkább merül fel bennem az étkezés és annak rendjének megváltoztatása. Apró lépésekkel. Valahogy felépíteni egy új étkezési szokást, de valahogy úgy, hogy adjon energiát.
Az első célpontom a felvágottakkal való szakítás. Még nem tudom az alternatívát, de eldöntöttem, hogy keresni fogom, és rendre, heti egy alkalommal, aztán kettő s így tovább, valamire felcserélem. Ha csak rólam lenne szó, nekem a hagyma és saláta is jó egyszer kétszer egy héten, de nem csak magamra kell gondoljak.
Elindulok a vega irányába. Nem kell nekem annak az ezotériája, hanem a terméke.
Talán ebben tudok változtatni. De másban nem látom, hogy... Ezért vannak kételyeim.

6 megjegyzés:

  1. Én pár hétig felhagytam a húsevéssel. Gondoltam kicsit kitisztulok, meg amúgy sem vagyok nagy húsevő, van amikor jó pár napig nem eszem, nem hiányzik. Na, most sem hiányzott igazán, de olyan szinten voltam fizikailag gyenge, hogy vissza kellett térnem rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legnehezebb az ilyen átállásoknál, hogy meg kell találjam miből mit készíthetek. Amikor áttértem a teljes kiörlésű lisztes kenyérre, vagy két hónapot szenvedtem az üzleti kenyerek miatt, amíg kaptam egy sütőt és kikisérleteztem a saját kenyeremet. Két éve azt eszem és meg vagyok elégedve. Sőt a család is átállt rá, és azóta lényegesen kevesebb kenyeret eszünk. Na így a többivel is lassan..

      Törlés
  2. Szerintem a feldolgozott élelmiszerek (felvágottak) háttérbe szorításával már sokat fogsz nyerni. Mi is ezzel indítottunk. A kolbászt, a kövesztett szalonnát, a disznósajtot megcsináljuk magunknak, adalékmentesen. És persze nem eszünk ilyesmit sem mindennap. A hús jó részét már mi állítjuk elő (nyúl, baromfi), a disznót, marhát vásároljuk. Ezek apró lépések, próbálkozzál. Szerintem a húsról nem kell lemondani, de oda kell figyelni a szervezet reagálására, és ha időd engedné, még több információt gyűjteni arról, mi-miért és hogyan működik a szervezetben. Sőt, talán itt kellene kezdeni. Üdv.

    VálaszTörlés
  3. Úgy gondoltam én is, hogy elkezdem a felvágottat visszaszorítani. Még azzal is próbálkozhatok, hogy házilag állítok elő dolgokat vásárolt friss húsból. Nekem soványt szabad csak enni, a koleszterin szintem most éppen jó, de jobb lenne ha ki tudnám iktatni az üzleti feldolgozottakat. Lényegesen csak jövőre tudok nekifogni, de jó előre készülni...

    VálaszTörlés
  4. Tavaszi fáradtság is benne van a pakliban....
    Zsír? Kell!
    Hús is.
    Teljes kiőrlés?
    Minap mondta egy szakember, hogy káros baktériumok vannak a magvakon...
    Juhé!!!
    Szóval nekem is le kell csiszolnom magamról néhány kilót, ez a kényelmes nyugger élet pakolja rám a súlyt.
    Tessen leginkább a LÉTVÁGY ügyiben lépni, legyen kedv, derű és hála.
    Azaz lelki kondicó a legfontosabb.
    Aztán meg minden napnak megvan a maga baja.... meg feladata is. Régebbi időkben frissen előre szaladgáltam, magamra pakolásztam, most meg arra kell készülnöm, hogy a maira kész legyek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ha a lélek is finnyás, a testnek is nehezebb. Mostanság mindkettő finnyáskodik nálam... Rájöttem, ezután így lesz, tehát bele kell jöjjek...

      Törlés