Két út


Sokszor éreztem a Gondviselőt magam mellett. Életem döntő szakaszaiban, határozottan éreztem egy Gondviselőt, aki tőlem független módon és félreérthetetlenül terelt.
Ez két magyarázatot is rejt magában. Az egyik, hogy életemet a körülményekre bíztam, a modern marketing, ezt szánalmas módszernek nevezi, amikor tulajdonképpen nem én vagyok a helyzetnek ura, hanem attól függ, amitől lóg. Ezen a tudományon átrágtam magam, és ezen az úton járni olyan mintha a keskeny és a széles út között lenne egy harmadik út. Tulajdonképpen ez a haladó ember útja, aki nemcsak élvezi és habzsolja az életet a széles úton, vagy szorosan követi a szerénység ösvényét, hanem ez az az út, amin törtet, megvalósítja ambícióit, bármi legyen az, bármilyen áron.
Valószínű lehet ezen a besoroláson vitatkozni, hogy ez is tulajdonképpen a széles úthoz tartózik, de az aki próbálta életét saját kézbe venni, és huzamosabb ideig sok mindent kipróbált, annak világossá válik, miért soroltam egy harmadik útba. Mert ezen az úton nem az megy, aki az ördöng fia, hanem az aki nem ismeri el egyiket sem, sem Sátánt, sem Jézust, csak saját magát. A Myself cucc. Nincs más dunnyezó (isten) rajta kívül.
Az én helyzetem nagyon leegyszerűsödött. Egyszerre mindig csak két választásom volt. Amikor a tehetetlen ember elé kerül két helyzet, nincs harmadik, akkor leegyszerűsödik a döntés kérdése: az egyik vagy a másik? A harmadik helyzet sosem kerülhetett elő, mert az a specifikus myself, amihez komoly anyagi és lelkiismeretlenségi tőke szükségeltetett volna. Mint olyan, magát halandónak hívő és egyetlen gondviselőt ismerő, a két lehetőség közül választhattam. Nem hiába mondja a népdal is, hogy: “két út van előttem, melyiket válasszam?” (lehet ez is egy neveltetési beidegződés, hogy csak két utat tanultam meg látni...)
Adott a kérdés, egyetlen bérlő jelentkezett a műhelyre, egy sejtelmes olaszféle, hogy Belgiumba gyárt lépcsőket. Simán beígérte az összeget amit kértem a műhelyre. Az első napokban élveztem a helyzetet, a tárgyalások jól folytak. Én mégis elkezdtem aggódni. Valami nem jött le a fengshuiból. Eljött az a reggel, hogy perceken belül véglegesíteni kellett volna az egyezséget. Lelkem nehéz, mint az ólom, bennem az angyalok harcot vívtak az ördöggel, s a kettedik út sehol. S talán ez aggasztott, hogy nincs választási lehetőség. Egy út van! Eddig mindig volt kettő. Most csak egy!
Levágtam a cirkulán valami lécet, s hallom szól a telefonom. Eddig sosem hallottam, ha cirkulán vágtam. Hevesen vert a szívem, szól az Úr, futott át gondolatomban.
A másik Attila hívott, hogy meg kéne beszélni ezt a fiatal asztalosokat mentoráló gondolatomat. Lenne rá támogatói hajlam.
Oh God! Hogy mekkora jel volt ez nekem. Ennyire passzentre csak a Gondviselő képes megjelenni.
Hogy ez mennyire lesz reális és kivitelezhető, ez már egy másik kérdés és döntés sorozat, illetve gondviselői közbelépés lehetősége. Tudom, most jön az a kínos időtér, sötét űr, amikor a Gondviselő a homályból figyel, mikor akadok el, mikor jön az a rész, ahol már elengedhetetlen jelenléte. Ezt az űrt nekem kell kitölteni. Erre megvannak az apró, jelentéktelen feladatok.
Akkor annak a fiatal prédikátornak, aki be akart vonni egyházába, azt mondtam, hogy nem hihetek az ő istenében, mert van mögöttem egy “guy”, akivel nincs mit kezdjek, a nyakamon ül és nem enged el. Így az ember istenében sem hiszek, mert van mögöttem egy alak, aki nem hagy marhulni. Ki az? Nem tudom. Hitem szerint ő az a Jézus. A csávó mögöttem, aki ott van mindig, ha tetszik, ha nem.
Bemagyarázás? Lelki szegénység? Primitívség? Lehet. De azt a kurva telefont időben kiosztotta.
Lemondtam az olaszfélét a belga lépcsőivel együtt.
Az élet labirintusában mindig csak két elágazás volt. Néha el tudtam magam dönteni, hogy melyiken menjek, de néha nem. S akkor jött a konkrét jel. Néha csak arra volt az a jel, hogy arrébb menjek, ahol újabb két út ágazott el. Ahol már tudtam melyik az enyém.
Hogy mi igaz ebből az egész feltámadásos dologban, nem tudom. Nem is érdekel. Erről nem tudok bizonyságot tenni. De hogy létezik egy Gondviselő, arról igen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése