Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Címtelen duzzogás

(Ez is egyike írásaimnak, amit nem akartam publikálni, de meggondoltam magam... csendes csobogású patakokat kereső lelkek nyugtalanságára)
A dévai volt Billa üzletházacska (ami mára már a Market) sikere a buszok tranzit állomásának köszönhető. Óránként több külföldre utaztató busz megáll, némelyik hozza haza a külföldön dolgozókat, mások viszik ki őket dolgozni. Akik kimennek, általában kiflit, joghurtot, cigit vesznek, akik hazajönnek, bőségesebben mernek vásárolni.
Itt élesben lehet látni, mekkora ez a munkaerő migráció. Mivel nekem is útbaesik ez az üzlet, innen szoktam vásárolni, néha eléggé megtelik az üzlet sietős utazókkal. Ilyenkor a kasszáknál tolonganak, hangoskodnak. Olyankor inkább teszek még egy kört a boltban. S ha más nem, megfigyelem ezeket az embereket.
Szörnyű a látvány. Ezekre nyugodtan mondhatom, hogy nem kell ide migráns, van nekünk itt dögivel elég. Ilyen masszívan elnézni egy ilyen busznyi tömeget, látni az arcokon az ősi bunkóságot, az egyértelműen agresszióra hajlamot, még csoda, hogy nem vandalizálnak. Látom ilyenkor az üzletőröket is kiveri a hideg.
Pár napja elhunyt Neagu Djuvara, román történész, aki többet élt külföldön, ő mondta egy interjúban, hogy mikor elszakadt itthonról, a román paraszt még a jellegzetes fehér ingében járt és csak vasárnap ivott, 45 év után, mikor hazajött, azt látta, hogy a román paraszt elvetette a fehér ingét, helyette kínai színes micsodákban jár és minden nap iszik. Hát azt hiszem egy mondatban mindent elmondott. És sértődés ne essék, tisztelet a kivételnek, de ugyanez a székelyről is elmondható.
Írja Tibor az oldalán, hogy foglalkozzunk azzal, amire kihatással tudunk lenni. Apropó ez magamnak, hogy minek foglalkozok újra és újra ezekkel a társadalmi dolgokkal, amikre úgysem tudok hatással lenni. Nem tudok, de érteni akarom a jelenséget. Mert nem értem. Azt az általános nézetet értem, hogy a kurva kapitalizmus meg a liberalizmus, de ahogy elnézem ezeket az utasokat, ezeket nem a kapitalizmus formálta, a liberalizmus pedig főképpen nem. Ezekben van valami genetikai mutáció, amit semmiféle rendszer nem tud sem alakítani, sem változtatni. Az engem nem zavar, hogy ezek vannak, meg jönnek meg mennek, engem az zavar, hogy meg vannak zavaródva a többiek is.
Mindenféle harc nélkül, próbálkozás nélkül, fiataljaink mennek külföldre, ehhez a bagázshoz felzárkózva. Azt nekem nem mondhatja egy húszéves fiatal, hogy itthon mindent kipróbált. A bajsza még pihés, ideje sem volt kipróbálni semmit. Viszont azt igenis látom, hallom, tapasztalom, hogy minden korombelim nagy előszeretettel külföldre utasít minden fiatalt. Már a köz szellem is egyhangúlag arra buzdít, hogy majd ha kimész, legyen diplomád, mert kérik. Az európai szintű diplómára hajtatják az idomítandó csikókat, hogy majd lovakként be tudjanak sorolódni a verseny szférába.
Na ez fáj nekem bazmeg, ez a képmutató március tizenötözés, de közben mindenki nyíltan már nem hisz a Honban bazmeg! Ez a sok pozitívista terrorista, kik álmosoly bombákkal basszák szét lelkeinket, ők azok, akik mennyei természetességgel irányítják külföldre gyermekeinket, közben nagyokat sóhajtva és szidván a kapitalizmust, de semmi sem kötődik össze bennük, csak egy alibiként mantrázott képletet fújnak. És közben lesik az árengedményeket, és az sem számít nekik, ha hottentottától veszik a szart, ha az pár banival olcsóbb. Mert minden eszme a megspórolt pár banira konvertálódik.
A saját gazdasági migránsaink, aztán áradozva írják, meg mondják, hogy “nincs fogalmad milyen jó érzés, amikor bemész hétvégén a bevásárlóba és nem kell számold a banikat”.
Szóval ezek azok a mai “értékek”, melyek felé aspirálódnak nemzetünk feltételezett jövendői.
Csak nézem undorral ezeket a buszos migráló tömeget, hideg kiráz azoktól az arcoktól, és arra gondolok, hogy gyermekeink is azokkal vegyülve mennek ki a faszba, valahova hagymát palántázni, vagy sertés combot kanyarítani egy megaüzembe, öregotthonba segget pucolni, vagy mittomhova, és mi erre nyugodtan nem csinálunk semmit.
Tényleg nincs nekünk semmiféle tennivalónk ezen a téren?
Jön a balfasz banya, vén fasz öreg, és kezd nekem itt sorosozni. Nem igazán értem, mitől gondolja, hogy bennem lelki társra talál az ilyen, vagy hogy minnyá elkezdek vele rezonálni? Bazmeg. Én húsz évvel ezelőtt mondtam, hogy nincs szükségünk a sorosokra, de ugyanez a kategória, aki ma hányja a sorost, ugyanez volt az aki istenítette Sorost. Ezért utálom most ezt az alibizett hazaszeretetet. Hogy nehogy már én legyek az okozója az itthoni ellehetetlenítésnek, legyen a Soros és a bérencei. De kik azok bazmeg? Hát ti vagytok azok bazmeg, akik őt mossátok!
Aki ma sorosozik itt nekem, ugyanez volt az, aki kinevetett minden itthoni “gecizést”, röhögött rajtam, hogy kinlódok itthon, balfaszkodom egyik bérből a másikba, példának hozva, hogy bezzeg aki kiment, ment valamire én meg elprédálom itt a tehetségemet, felemésztem életemet ebben a balfasz országban. “Mert ott az embert megbecsülik”, mantrázták nekem folyton. Én meg utasítottam vissza minden külföldi ajánlatot. Amerikába való meghívót dobtam kukába és a repülő jegyre a pénzt visszaküldtem. Mert akkor hittem abban, hogy fontos nekem itthon maradni. Erre látom, hogy minden kínlódásom eredményeként, minden hivatalos intézmény arra hajt, hogy megszabaduljon saját polgáraitól. Európai támogatásból pedig nemzetmentő sörfesztivált szervez. És ettől olyan büszke nagy magyarnak érzi magát, hogy ettől hányok.
S akkor üljek itt karba tett kézzel és filózzak arról, hogy mi az amire kihatással lehetek? Semmire. Semmire sincs már kihatásom.
Már csak arra lehet kihatásom, hogy elhatárolódjak ezektől a békearcú, szemtelen, nemzetterroristáktól, akik lélekben robbantanak és mint az extrémista szervezetek, a saját lelkünket, a saját testünket fordítják ellenünk. Mindezt csupán alibiként, mert nem akarják belátni, hogy minden el van baszva.
Nem a nyugat, nem a liberalizmus baszta el a dolgokat, hanem ezek az egyébként tehetségtelen nullák, akik elhitetik velünk, hogy a kapitalizmus miatt vagyunk szarban. Ezek a tehetségtelen nullák, kik máskülönben a mindenkori túlélő patkányok, ezek képesek kihasználni mindenféle retorikát és egyedüli tehetségük a folyamatos mantrázás, mint egy eszement, bedrogált ismétlik a varázs igéket, ezek, ha éppen kommunizmus volt, ők voltak azok, akik azt vallták, hogy nem lehet a rendszer ellen pisilni. Ezek hitetik el velünk, hogy nem lehet a kapitalizmus ellen pisilni. De minek nekünk pisilni ellene? Végre lehet saját vállalatunk, saját elképzeléseinket életbe tudjuk léptetni, erre pont ez, aki segélyből tartja fent magát, ez mondja nekem, hogy nem érdemes.
De az érdemes, hogy ilyen migráns szökevényekkel egy buszban vígan menjünk a picsába, idegenbe nyugdíjtölteléknek és igazi rabszolgaságba.
Ez a jövő bazmeg! Majd két pakisztán mellett vehetsz egy köpésnyi udvart, széldeszkábú épített viskóval rajta és nem kell majd a banikat nézned a bevásárlóban hétvégén.
Ez már nem siralmas helyzet, hanem egyenesen nemzet elleni bűn.
Engem abszolút nem érdekel, hogy ki van Magyarországon hatalmon, ki fog kijönni a választásokon. Engem az érdekel, hogy mit akar a magyar ember? Ezért figyelem a magyarországi eseményeket. Mert hogy mégis inkább egy diktatórikus, iliberális kormányzás mellett akar maradni, ez nekem azt sugallja, hogy a magyar ember keresi az alternatívát, viszont ezen a keresési vágyán túl nem lát tovább, fingja sincs tulajdonképpen mit akar. Nincs meg az ideája, nincs meg az igéje, hogy mit akar. Valaki döntse el helyette, mit akar.
Ez a Sabin Gherman is mind, hogy legyen egy független Erdély. Legyen, de nem látom a tervet, a vágyat, hogy mert ezt és ezt fogjuk csinálni. Mire is kelljen egy független Erdély? A helyi báróknak legyen több adó a kezükben? Mert ezen túl nem jön semmiféle más tervvel. Nem is rejti véka alá. Hogy mi gazdálkodjunk majd. De hogy? Most mi gátolja abban, a nagy (hol ilyen hol olyan demokrata) barátját, ez a Boc, hogy ne legyen egy korrupt szervezet atyaúristene? Mitől lesz fasza gyerek, ha Erdély autonóm lesz? Persze, jól jönne az, hogy a központ ne szóljon bele az ő királyságába.
Legyen független Erdély, de beszéljük meg, hogyan. Hogy fog kinézni a gazdaság? Kik lesznek az élen? Az iskola? Az itthon maradás politikája? Ezekről sosincs semmiféle beszélgetés.
Adná az Isten, hogy Tibor ki tudjon teljesedni abban, amit elképzelt. De azt látom, hogy pár lelkesedés turista lájkolónál több támogatást nem fog kapni. Előbb utóbb lépnie kell, hogy magán életét rendezze, és így el fog veszni az az érték, ami jól jött volna egy új nemzeti ébredéshez. Amit barátja, Kassai képvisel, az csak egy célcsoportot tud megszólaltatni, de azt nagyon. De az a csoport valahogy úgy van, mint az adakozók, hangzatos helyen adakoznának, mert egyébként lenne a családban akit támogatni érdemes, de az nem kerül újságba. Azaz amíg lesz fizetőképes hunimádó, Lajosnak az iskolája rentábilis lesz. Tibor iskolája a kert művelése, azaz verejtékes megélhetési forma, azt nem lehet mint egy küzdősportot, délután négytől ötig kikapcsolódásforma művelni.
Pedig ha van valami, ami elindít a saját utunkon, az a saját vállalkozás.
Ez a vállalkozás nem a hétvégi elköltött plusz banikról szól, hanem a szabadságról, a függetlenségről szól.
De ha valami elértéktelenedett ma az emberekben, az pont ez a fogalom, hogy nem tudják mivel eszik a függetlenséget, a szabadságot.
A sok marha azt hiszi, hogy egy egész évi mosogatásból megvehet magának egy hetes fapados szabadságot valahol a picsában.

A hit dolga pedig szent.

5 megjegyzés:

  1. Sajnos ez nálunk is így megy: mindenkinek van valakije külföldön. Nagyon sok üres ház van és még mindig nyögik a részletet az után, amit nem is tudnak használni.

    VálaszTörlés
  2. Bölcs összegzés, komoly gondolatok, nem árt elmélkedni rajta.

    VálaszTörlés
  3. Nehéz vitatkozni ezekkel a gondolatokkal.

    VálaszTörlés