Pedig
most már ideje lenne, de nehezen szokom, főleg nehezen akarom
felfogni (ezek szerint), hogy hiába a lélek kész bennem, a testnek
nem akaródzik.
A
héten már itt volt Csabi is. Tudtam, hogy ha lesz segítségem, nem
fogom betartani a kötelező pihenő időimet. Egész héten nem
pihentem délben, péntek este hétkor belealudtam a hírekbe, amibe
aztán úgy tizenegy fele megébredtem s egy darabig még néztem a
román kommentárokat a katalán függetlenségről. Ma is olyan öt
fele beájultam, hogy na majd este még lefestem Lóri ajtócskáit,
mert azt a munkát is rég le kellett volna adjam. De közben a múlt
héten belefogtunk az ágyakba, hirtelen 25 emeletes ágyat kell
legyártsunk. Ezért hívtam Csabit. Mert itt sok gépezés van, ő
meg szereti. Be is füstölte és fütyörészte a műhelyt a héten.
(megfigyeltem a füttyös technikáját, Csabi a kalapács verést is
füttyben megénekli, ha a webrádiómból bármilyen zene szól, azt
is beolvassza a kalapácsos melódiába)
Persze
festésre nem volt lelkierőm. Na mondom akkor legalább megcsinálom
az árajánlatokat, számításokat egy folyamatban levő munkámra,
amit azt is nemsokára be kell fejezzek. De nem tudom hogy lesz. De
most per pillanat nincs se lelkierőm, se semmi.
Kezeimet
masszírozva, gépem (internetes, író) előtt ülök és figyelem a
körmeimet a kis lámpám fénye alatt, hogy úgy nőnek már mint az
a deszka, amely csorba késekkel gyalulódik. Öregedés. Múlás.
Természetes dolog. Nahát. Ki gondolná, hogy engem is érint az
öregedés?
Közben
vihogok magamban, hogy ez a botrányba keveredett Marton bácsi talán
az én koromban lógatta a fuvoláját a fiatal, peep showból
lemaradt leánkának, puszilás reményében. Vihogok, mondtam is a
feleségemnek, hogy ha egy öregasszony kliensem azt mondta volna
nekem, hogy a munkát csak akkor adja, ha kinyalom a pillangóját,
röhögtem volna rajta, de semmiképp nem maradtam volna pszichés
traumákkal.
Nem
is törődtem volna ezzel a mee too dologgal, de az atv egyenes
beszédében láttam ezt a Lillácskát, gondoltam megnézem mivel
érvvel. Feltűntek nekem azok a rémülettől kiguvadt szemek, ezek
a szemek nekem sosem árulkodnak normalitásról, egyszer egy
örülttel voltam egész éjszaka a melóban (30 éves traumae),
végig ilyen kiguvadt szemekkel hadonászott nekem, szerencsére
belementem a játékába és reggelig filóztunk, ráhagytam mindent,
mert erőben felettébb volt nálam és láttam benne az
elszántságot. Szerencsére Puiu bácsi mindig hajnalban jött
váltani, nem tudott az se aludni, mikor meglátta miben vagyok,
megijedt és gyorsan segítséget hívott. Az örült munkatársam
már abban a stádiumban volt, hogy agresszíven hangoskodott, közben
le fel járkált, nekiment a falnak és nem érezte a fájdalmat. Na
azóta a kiguvadt szemeket felismerem. Valami skizo rejlik az ilyen
szemek mögött.
Ez
a csaj is kiguvadt szemekkel szörnyűlködött. Kíváncsivá tett
és utánakerestem a jutubon. Én naiv falusi lelkecske azt hittem
valami Zrínyi féle operettekben fogom felfedezni, vagy éppen
hagyományosan népi éneket ornyikálva, hát leszakadt a pofám,
mert azt a legrémesebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyik
szerepében meztelenül két pasas farkát fogja verni.
Oké,
hogy ez a csaj nem normális az egy. De a médiák hogyan vállalták
fel vele az interjúkat? Mint műsorvezető azzal kezdtem volna a
beszélgetést, hogy ezt a jutubos videót az orra alá tettem volna,
hogy erről beszéljen, aztán áttérhetünk a fuvola szektorra is.
Azért
hoztam ezt fel, mert ezekkel a szűzkurvaista ájulásokkal tele lett
a média világszerte. Mintha rendelésre készült volna valahonnan
és hirtelen mindenki ráharapott. És ebben az aláfestésben a
háttérben zajlik a katalán krízis, melynek úgy látszik egyenes
következtetése az európai unió összeesése lesz. Érdekes a
társulás, autonómia hiszti és állítólagos szexbotrányok. De
nem tulajdonítok neki túl nagy fontosságot. Habár lehet benne
valami. De abban is biztos vagyok, hogy mint a sakkban a profik előre
tudnak gondolkodni több lépést, ezek a médiás farokcsóválók a
magamfajtára is gondoltak és előre szervezik a gondolat menetemet.
Mint a gyógyszeres kezelésben, a betegséget gyógyító gyógyszer
mellé a mellékhatásokat elkendőzendő gyógyszereket is felírják.
A
román sajtót nem igen érdekli a mee too. A román életvitelben a
nő alárendeltsége vallásos jellegű, azt meg ezer mee too-val sem
fogod megváltoztatni. De a szó köztünk maradjon, nekem a
csajokkal (erdélyi magyarokra gondolok, román csajjal sosem
kezdeményeztem, noha megtetszett egyik másik) eléggé rossz
tapasztalataim voltak. Volt olyan aki direkt felhányta, hogy mi a
francra várok? Meddig sétálunk és csak beszélgetünk?
Ezek
szerint balfasz voltam. De az. Viszont a gyors szex nekem sosem volt
a bakancs listámon. A hosszú beszélgetések igen. A meghitt
hangulat igen. Szóval pont ezt nem szerették nálam a csajok.
Unalmas pasas voltam. De hogy szerették azokat a viril
megnyilvánulásokat, a fenékcsipkedéseket, persze szemérmes
örömkiáltások közepette. Utáltam emiatt a csajokat. Előttem az
ilyen rögtön semmivé foszlott. Na mindegy.
Figyeltem
a román, ismert kommentátorokat, miként vélekednek a katalán
dologról. Érdekes módon eléggé blazírtul fogadták a székely
autonómia törekvéseket, egy egy véleményező inkább arra
kereste a választ, hogy de mit fognak ők ott elszigetelve kezdeni?
Gondoltam magamban, azt rájuk kellene bízni. Biztos van valami
elképzelésük. A székelyek is Brüsszel ellenesek, Sorosozók,
féltik a gazdaságukat (melyiket?), tökéletesen beillenek a
magukba fordulók táborába. A románoknak ha lenne eszük, hétfőn
kiutalnák a székely autonómiát. Nem veszítenének semmit. Egy
hatalmas gondot letudnának, az erdélyi autonómia hőzöngést is
lehűtenék. De a mindent bekebelező álmodozás elvakítja őket.
Viszont
érdekes jelöltre lettem figyelmes. A dévai polgármesterek körül
feszt korrupciós botrányok vannak. Most lesz valami választás és
már senki nem tudja kit válasszon, mert mindegyik jelölt már volt
itt minden, kezdve polgármestertől elítéltig minden. Egy fiatal
srác jelölteti magát, kár, hogy nem mehetek szavazni mert mintiai
vagyok, nem dévai. Olvastam ennek a srácnak a vízióit Déváról,
és meglepőnek találom őket. Soha egyetlen polgármester nem
vizionált úgy a térségről, ahogy ő. Általánosan elfogadott
és propagált nézet volt a térségről, hogy lepukkant,
elszegényedett bányavidék ez, ami csupán eltartásra ítéltetett.
Ez a srác kiemelte a főbb erényeit a helynek, hogy a város
központjától 5 Km az autópálya, mely az ország belsejébe
illetve az országból kivisz, vasutas csomópont közelében
vagyunk, rengeteg a kiüresedett ipari létesítmény, területileg
fejleszthető város Déva. És nem utolsó sorban több turisztikai
pont elérhető települése. Hogy ez a srác ebben az irányban
tenne valamit.
Nos,
az mindegy, hogy mit tenne és egyáltalán tenne. Nekem az tetszik,
hogy végre valaki másként tette fel a problémát. Mert ebben van
valami ráció. Nekem, mint Déva közeli lakosnak ebben kell
gondolkodni. Nem katalúniában, nem szeklerlándban.
Kíváncsi
vagyok a helyi rmdsz kit támogat ebben a körben. Majd megnézem.
Remélem nem fogok olyan szűzkurvára találni ebben az esetben is,
aki egyszerre két fuvolán játsza az örömódát.
Közben
tojásrántottát “főztem” a fiúknak, mert itt van fiam
osztálytársa is hétvégére. Utána néztem egy kicsit, valamelyik
őskori jelölt, aki többször is volt polgármester Déván
felkérte a dévai magyarokat, hogy rá szavazzanak. Szórvány
magyar lapban tette a felhívást, ezek szerint az rmdsz őt
támogatja. Egyértelmű, noha nem találok rá utalást. De más nem
tett semmilyen ajánlatot. Ennek az ajánlata valami olyasmi, hogy a
polgármesteri hivatalban kétnyelvű táblákat fognak kitenni és
biztosítanak egy magyar nyelvű akárkit az intézetben. Rejtő Jenő
jut eszembe, aki minden regényében használt feliratos táblákat.
Képzelem, hogy fognak örülni a dévai magyarok a kétnyelvű
tábláknak.
Na
de persze, fel kell hívjam olvasóim figyelmét arra, hogy mit sem
értek én az események történelmi jellegéhez, elvégre egy
mintiai paraszt vagyok. Sokat nem is érdemes izgulni, mert nem
osztok s nem szorzok sem a helyi sem a külhoni világképen.
Múltkorjában Ildikó kedvesen megkérdezte: “s akkor még írsz
mostanában? “
Persze.
Mondtam. Talán utolsó Hunyad megyei olvasói reményem benne volt,
mely remény ezek szerint szertefoszlott. De meglehet az is
közrejátszik nála, hogy megvilágosodásai olyan irányba
terelődtek, ami nekem már magas vagy értelmetlen velem
megbeszélni, hisz földönjárásom már valószínű undorítóvá
vált számára. Minduntalan megzavarni valakinek a lebegőségét,
zavaró és kellemetlen lehet. Habár én szerettem volna, ha lett
volna földrehozó mentorom valamikor, régebb, és nem őnképzőleg
kellett volna hasra landolnom a mocskos földre. De így is jó. A
fiamnak van egy mondása, nem számít, ha magamtól is jöttem rá,
a fő, hogy rájöttem.
Istvánkának
volt egy fenomenális beszólása ma, ez egy intézeti fiú, akit
néha elhívok segédkezni, kritizáltunk egy szitut, és egy adott
ponton Istvánka, akinek a gondolat világa eléggé behatárolt, azt
mondta: “hiába osszuk-szorozzuk a dolgokat, változtatni rajta
úgysem tudunk.” Ezt annyira jóízűen mondta, hogy hitelt adtam
neki. És csodálom benne azt, hogy noha nem lehet rajta változtatni,
mégis élni akar. És élni fog.
Nekem
ezek a példaképek. Nekem nem kell hősi halált haljon senki, hogy
tanulni tudjak tőle.
Ugye ugye...
VálaszTörlésAmikor egy blogger lesi a válaszolókat, Mörfi biztos megváratja. Amikor meg lemond róluk, nem győz viszont válaszolni nekik.
VálaszTörlésEgy egy hozzászólás helyreteszi az embert, elgondolkodik rajta az író (nem irodalmi, hanem blogger értelemben)és idő kell míg megrágja és rendszerét újra frissíti. Meglehet közben eltelik az idő és nem emlékszem már honnan is indultam ki, csak csodálkozom, hogy jutottam oda.
VálaszTörlés