Megtört,
elfáradt asszonyok hagyták el a kertemet amit létrehoztam. Kérdem
tőlük, hogy hova mennek olyan gyötörten és miért olyan
fáradtak? Az egyik asszony azt mondja, hogy kidobtak minket, a másik
meg azt mondja, hogy inkább elmegyünk semmint így bánjanak
velünk. Hogy bánnak veletek? Kérdeztem. Jobbra tőlem egy szigorú,
goromba férfi az ott maradt asszonyoknak prédikál hangosan és
fenyegetőn.
Sírva
fakadtam. Ez nem az a világ amit létrehoztam.Mivé lett az a világ
amit létrehoztam? Mennyit hiányoztam? Hogy ment ez így tönkre?
Állkapcsom szorult és mérgesen könnyeztem.
Megfordultam
és indultam ki a kertemből, amit létrehoztam. Egy újságíró
rohant utánam és le akarta fotózni amint sírok. Elfordultam tőle,
nem volt erőm káromkodni sem.
Rozsdás
cintányért szorongattam és a tűzifás szekérkében volt két
kiló liszt és némi konzerv. Egy hatalmas térre értem, rengeteg
ember volt ott. Kérdem tőlük mi van itt? Külföldre toboroznak munkásokat, oda állnak sorba. Mondja az egyik megtört elfáradt
asszony. És mennyit várnak míg bejutnak? Kérdem tőle.
Elmosolyodik a megtört, elfáradt asszony és vállat von: talán
napokat.
Nem
baj, mondtam, várok én is veletek. És elkezdtem a rozsdás
cintányéromat pucolni. Rétegekben jött le a rozsda a
cintányérról. A tűző napon elaludtam.
Mikor
megébredtem, a téren már alig lézengett valaki. A szekeremet
üresen találtam, a liszteket és a konzerveket ellopták. Csupán a
rozsdás cintányérom maradt meg. Azzal a hunyom alatt bementem a
rekrutáló irodába, ami egy hatalmas csarnok volt és számtalan
asztalokon zöldséget vágtak az emberek. Próbamunkát adtak.
Külföldre zöldségpucolónak.
Fura
kilátás nekem, akinek műhelye és kertje van, külföldre menni
zöldség pucolásra, így gondolkodtam. De vissza abba a világba
amit létrehoztam és elment a háztól már nem vágytam vissza. Nem
akartam.
Megébredtem.
Álom
volt. Persze hogy csak álom. Több zagyvaságot összeálmodtam, de
ez maradt meg tisztábban bennem. Talán az érzéstelenítő injekció
hatására álmodtam annyi mindent. A cukrom is nagyon lement a
gyógyszeres sokktól. Viszont nagyon ügyesen kihúzta a gyökeret a
fogorvos csaj, le a kalappal. És nem engedett el amíg nem állt el
a vérzés. Mennyi törődést kaptam én tőle. Egy ilyen gesztus is
nagyon jól esik elárvult lelkemnek.
Szeretem
a fiatalokat, annyi pozitív árad belőlük. Biztatott a fogorvos
leány, hogy szép fogsorom lesz, meglátom. A pénzen túl a szakma
is beszélt belőle. Meg az a naivitás, hogy jót tesz az
emberiséggel. Talán nem is tudja felfogni, hogy az ember lelkének
mennyi jót tesz egy emberséges gesztussal. Remélem nem megy rá a
családi élete a rendelője miatt. Nem éri meg az a szép fogsor.
Semmilyen szép fogsor nem éri meg. Az emberség lelke sem éri meg
azt. De hogy mondjam meg neki? Úgyse hinne nekem. Biztos új házat
épít, drága a csatornázat, meg a vendégeknek is külön szobát,
külön fürdővel rendel.
Így
vagyunk mi ezekkel a világokkal.
Megálmodjuk,
felépítjük, és mikorra meglesz kinek lett meg?
De
figyeli valaki mit mondok?
Persze,
a fotós fut utánam mikor sírva fakadok.
Mily
szégyen.
..
VálaszTörlésSzia. Örvendek hogy benéztél. :-)
VálaszTörlésSzia! Gondoltam, azért csak jelzem valahogy, hogy rendszeresen olvaslak:) Kerti álmaim nekem is akadnak olykor, a tieidhez hozzászólni nem tudok. De gondolom, majd töröd kicsit a fejed rajta.
TörlésJó, hogy olvashattam, hogy leírtad!
VálaszTörlésHogy benéztem.
Cintányér...
Rozsda.
Valami van a levegőben.
Nekem is furcsa volt, hogy rétegekben jött le a rozsda a cintányérról, mert a cintányér nem rozsdázik. És az hagyján, hogy a kertem semmivé lett, mások uralják, de hogy a cintányérom velem maradt, mely rozsdázik...na ehhez álomfejtő kell... :-)
TörlésÁlmodunk ezt-azt!
VálaszTörlés