A természet rendje

A természet rendje pediglen (így a hideg reggeli órában kiivott kávés bögre mellett) az, hogy nem tűri a haladó embert. Elnéztem a kolozsvári mikulásos sokadalmat, rengeteg gyerek, ami jó, de hogy a Hruska zenére örvendez az a sok rengeteg gyerek, az (bármennyire türtőztetem magam) nem a legjobb. Egyértelmű, hogy Kolozsvár lakossága más népekből tevődik össze, mint gyermekkoromban.
Ha elnézzük, hogy a fejlett világ népessége csökken, nincs születés, viszont a fejletlen részekben szabályos születési bummok vannak, mint megannyi sáska fogja lerágni a fejlett világ mindenét.
Elnézvén azt is, hogy minden ami tudás, tisztesség és értelem lassan értékét veszti, deformálódik, lealjasodik, kitűnik: ezen a téren is a vad, a brutál szaporodik el, ami csak önfeledten zabál és terjeszkedik.
Az "okos", eszes világnak csak egy esélye lenne, ha elkezdene valamilyen indíttatásból szaporodni. De annyira elfoglalt önnön fényes okosodásával, hogy elfelejtette a dugás, a nemzés örömét.
Ezt hivatott a természet egyensúlyozni. És az egyensúly már átbillent, csak idő kérdése a kibontakozás.
Nem fog egyik napról a másikra történni a dolog, hanem úgy ahogy létrejött: lassan.
De azt már látom, a világ napról napra bunkóbb.

2 megjegyzés: