Huszonöt év blues

Huszonöt év blues
(skicc, azaz vázlat)

Szeretettel elnézed, amint
huszonöt év után is
morzsálva eszek.
Tyúknyáj megélne morzsáimból,
mondod, s rendre felcsipegeted
őket a földről.
Néha én is, ha lábam alatt
serceg a konyha padlón.
Ennyit megtanultam
huszonöt év alatt.

Este megkérded, hogy
tussoltam e és tiszta bugyit
vettem e?
Persze, hogy igen. Vettem.
S tussoltam is.
Gyógyszereimet is bevettem,
jó hogy említetted.
Befordulsz, a paplan alól
kiszólsz: reggel költsél.
Költelek. Persze.

Sosem olvasod amiket írok.
Minek is? Úgyis tudod
mit akarok mondani.
Szeretetben eltűrt próféta
vagyok, kinek szava
lájtos szellő, önnön,
szegényes pusztájában.
Elnézed, amint néha
felmondom vázlatszerű
megvilágosodásaimat.

Ha el is utazol,
valahová kikapcsolni,
belőlem s a világból,
reggel nincs kinek a kávét
s müzlit vigyem.
Aztán megjösz kipihenve,
s reggel pont hétre
vihetem a kávét s müzlit.
Így íródik lassan a:
huszonöt év blues.

Kezdő betegség, hogy nem tudok a ritmusból kifutva, díszítő fillek után visszatérni. Rapa-papa, dutu-tuff és mennék világgá, mert nem tudok elegánsan és időben visszazökkenni a ritmusba és ha lehetne pont az egyre. Ezért kitaláltam egy, személyre és problémára szabott gyakorlatozást. Három ütem ritmus után egy ütem fillezés. Azért kezdtem rögtön egy teljes ütemes fillezéssel, mert nekem mozgásban is össze kell szoknom a pergő, felső tam és álló tam között lebegni. Merev derékkal ezt nehéz. A testem mozgása nem a dobhoz szokott, hanem a dolgozásra az asztalosságban. Ott más mozdulatok vannak. A sok jobb kezes kalapácsolás elrontotta a finomság érzetemet. Néha azon veszem észre magam, hogy a kísérő cint kegyetlenül verem, mintha szegelnék. Mert ugye alapból nehezebb egy kalapács mint egy dobverő. Így arra jutottam, hogy hiába keresek tanárt vagy módszert a doboláshoz, magam kell megtaláljam az utamat ebben is. Nem hóbortként, de tudom, hogy egy okoskodó és elmélet merev tanár lehangolna a dobolásban.
Egyszerű nyolcadokra osztom a négyet. Azt mondtam magamnak, ha majd ezekbe befutva vissza tudok jönni, akkor majd díszítem, de addig jöjjön a rutin szerzés.
Persze ezt napi tíz perces szivaridőkben mérve nevetséges, de nekem ennyi jut erre. Viszont két hét után a semmi helyett mintha kezdene alakulni valami. Mert ugye nemcsak a kéz kell megtanulja, hanem a fej is. Napközben a fej dolgozhat kerítés deszkázás közben is.
Hogy ez ne legyen monoton, elkezdtem rock, blues és szving ritmusban is gyakorolni.
Három négynegyed ritmus, egy négynegyed dísz, ami körbeszalad a dobokon és vissza.
Azon agyaltam, hogy ennek érdemes lenne egy zenei alapot is kitalálni. Hogy még érdekesebb legyen. Általában a kész zene nem hozza nekem ezt a képletet, amit módszernek dolgoztam ki. Ezért leszek kénytelen megírni a saját zenei kíséretemet.
Írtam is egy szving kíséretet midiben, de a gépi hangzás csak jobban lehangolt, semmint feldobott volna.
Vettem egy basszus gitárt. Azzal akarom meglepni magam. Midiben megírom a dobot, hogy tudjak rá metronom helyett basszust játszani. No nem valami virtuozó basszus játékot, hanem sima nyolcados pengetést, hogy humánized legyen a bőgés.

Lehet, hogy felvágásnak tűnik mindez. Persze soha nem leszek zenész. Nem is erről van szó. Nem kergetem a zöld lovak árnyékait a falakon. De egy csipetnyit leszakítani eme nagy titokból és misztériumból, nekem esendő senkinek egy nagy elégtétel lenne.
Nem akarom elbonyolítani sem a zenét, sem a keverést. Az én belső szobámban a magam módján akarok szórakozni egy kicsit.

Na s akkor innen az ötlet, hogy ha a Kraftwerk egy akkordra tudott nótát írni, miért ne tudnék én is egy bluest írni? S miért ne legyen ez a filles gyakorló alapom erre?

Hogy a Huszonöt év blues mennyire lesz ebben benne, vagy a gyakorló darab a szövegben, majd kiderül. Ha ki kell annak derülnie. Ha nem, nem.

7 megjegyzés:

  1. Tíz éves blues-om sem hangzik sokkal másképp....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak gyakorolj, gyakorolj! Kell az az agynak. A szöveget melengetem magamban. Így, így...És ennyi.

      Törlés
  2. Egyszer egy vidéki megállított az utcán egy járókelőt. Véletlenül pont Kodály Zoltánt, és megkérdezte tőle:
    - Bocsánat, hogy jutok el az operába?
    A tanár úr ki sem zökkenve gondolataiból annyit mondott:
    - Gyakorolni, fiam, sokat gyakorolni!

    Biztosan lazul majd a csuklód, és ha készítessz hangfelvételt is, akkor az összehasonlítás is sokat fog segíteni.
    Persze egy öreg_fiúk bandát összehozva meg is táltosodnál. Akinek szorgalma nem egy hétig tart, az kap az istentől hozzávalót is. :-) Biztos nem pontosan fogalmazok, de a lényeget érted,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. értem én...a táltosodással asszem lesz egy kis gond...ahhahha

      Törlés
  3. Ne bugyit végy már! Gatyát! Akkor is, ha az ma nem úgy néz ki, mint száz éve!
    Nem rossz a szöveg egyébként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a feleségem szerint arabnak kéne menjek, csak magamra tekerjek egy lebernyeget s kész, mert hogy annyira nem adok magamra semmit. Szerintem egy lepedőt középen kivágni, s magamra venni pont elég...ahhahha..

      Törlés