The Zakuszka's

Volt itt a közelben egy jó kis három napos rock fesztivál. Nem mentem el, mert nem volt kivel. Egyedül nem szeretek menni koncertre. Így esett, hogy akkor inkább zakuszkáztam a hétvégén és befejeztem a Kraftwerk Neonlight dalának az átkeverését.
Már a dobot is kigondoltam hozzá, de azt majd magam szeretném lekalapálni valamikor. Egyszer. (update: Kraftwerk Neonlights remix and drum cover)
Előkerült a régi húsdaráló is. Száműztük már vagy tíz éve. Még jó, hogy megtaláltam az összes alkatrészeit. A húsdarálóval daráltuk össze a gogost, a vinettát és a hagymát is. A paradicsomot turmixeltük. A kápiát is.
Valahogy nem szeretem a turmixolt vinettát. Olyan pasztás lesz tőle. Más az íze. Szeretem ha darabosabb egy kicsit. A fiam is segíteni akart, eszembe jutott a régi húsdarálónk. Azzal el is volt jó sokáig. És valóban nagyon jó lett ledarálva. Meg hamarabb is ment mint turmixolva.
Két nap csináltuk. Első nap lesütöttük a vinettát, kápiát, este szépen megpucoltam a hajától őket. Másnap felvágtuk, daráltuk a többit és üstben összefőztük. Majd borkányokba tettük s szépen pokrócokba csomagoltuk dinsztelődni.
Közben jó sokat beszélgettünk.
Megállapítottuk, hogy jobb lenne az igazi emberi kapcsolat, mint a virtuális, mert az csak nem száll el a bitekkel. Csak sajnos ma az emberek nem akarnak barátkozni, közösen alkotni valamit, önfeledten diskurálni.
Gazdaságilag nem éri meg a zakuszka házi elkészítése. Viszont üzletben nem kapsz jót, csak ilyen mű ízűt. De az igaz, hogy olcsóbb. Viszont bónuszba jött a sok beszélgetés, emberi kapcsolat, ami lassan már furcsaságba megy.
Úgyhogy úri tevékenységet műveltünk, ilyen csirkefarm kúriás, lerobbant sosemvolt gróf stílusban. Tök ráérősen. Üstben az udvaron. Jó móka volt. Mindketten tiszta füstösek lettünk. De jó volt. Azt mondta az elhivatott gamer fiam, hogy még jól jönnek az ilyen alkalmak.
Nem titkolt vágyam a studióval kapcsolatban, hogy a fiatalok számára valami inger gerjesztő hellyé tegyem, ahol ismerkedhetnek az élő zenével, hangszerekkel. Mert hely lenne. Még egy hatalmas klubbot is létre lehetne hozni, ahova havereiket meghívhatják, viríthatják virtuozitásukat ingyen s égésmentesen.
Mert hiszem, hogy előbb utóbb megundorodnak néhányan a fiatalok közül is az online, virtuális világ nyújtotta délibábjától. Persze, egy jó eszköz, szerszám az internet s a kütyük, de az emberi kapcsolatokat semmi sem helyettesíti. Ha az nincs, olyan, mintha valamilyen hátrányos helyzetbe születnénk.
Elkezdtem Bercinek is a fenyő lapokat ragasztani. Spéci szorítókat csináltam vas profilból, ami a vasasba készült, de még jó lehet valamire alapon nem vittem a vasba. Lám igazam volt.
Ilyen merevítő fákat is bele kellett kombináljak, lévén nagy lapok, a tágulás, zsugorodás végett. Kézi felső maróval szépen, kínai türelemmel kimardosom azokat az árkokat...
Az igazság az is, hogy mi felnőttek szépen belesétáltunk mit sem sejtve ebbe a gépesített életmódba és úgy néz ki belebénultunk. Köpködjük, szidjuk a fiatalokat, mintha hibásak lennének, de részünkről sincs semmiféle cselekvő szándék a kitörésre.
Facebook ismerőseimnek az is nehezére esik, hogy tetszikeljék a stúdiós aktivitásomat, megosztásra egyáltalán nem számíthatok, fizikális segítségre még úgy sem remélhetek.
Igen, nem szolnék semmit, ha környezetemben hemzsegnének a tevékenységek, de senki nem csinál semmit. Szidjuk nyugatot, szidunk mindent (ebben kurva jók vagyunk), de semmit az ég adta világon senki nem csinál semmit. Emiatt nehéz lájkolni ha más csinálni akar valamit, mert sztrájktörőnek nézik. Mert akkor az egész szidásos kesergés értelmetlenné válna.

De én leszarom. Ha az értelmesek nyuvadásra hivatottak, ám legyen. Hívom majd a nem hivatalosokat a nagy mennyegzőre.

Én fel tudok mutatni valamit. Azzal amim van, segítettem a Stonecropsnak egy saját albumot létrehozniuk. Jót, rosszat, de a semmihez képest valamit. Már van visszajelzés, hogy elkészült két újabb szerzeményük. Hiszem, hogy ha a dobok felvételével is egyenesbe jövök, még az idén fogok segíteni más dobosnak felvételt készíteni. Már a következő bunkernek is nekifogtam. Az lesz a keverő és billentyűs szoba. Ha az meglesz, már szerény körülmények közt egy kis együttest is fel tudok venni.
Itt nem arról van szó, hogy helyettesíteni akarom a nagy stúdiókat, hanem amint a szlogenben is megfogalmaztam: átmenet a semmi és valami közt.

A cukrom lement, de még nincs a normál küszöbön, gyógyszerrel egyengetem valamennyire. Viszont a diétára nagyon oda kell figyeljek. Nincs megalkuvás. Sajnos. Valahogy megpróbálom betartani. Semmi cukrost nem eszem, nem iszom, kenyeret keveset s abból is azt a rozskenyeret. Az rosszabb a bűnnél is. Próbálkozom ezzel azzal.
De már jobb minden. Jobb a közérzetem is. Csak a fáradság nem múlik. Asszonyember szívre gyanakszik. Lesz megvizsgálás ez ügyben is. Aztán szemüveg. És fogsor. Ebben a sorrendben.


Hirtelen ennyi.

8 megjegyzés:

  1. cukor ellen a fahej, olvass utana a neten,van kinek sikerul mar csak azzal karban tartani, artani nem art, kiprobalhato

    VálaszTörlés
  2. Cukor ellen a csicsóka is jó növény. Ahol nem akarsz állandóan füvet nyírni, meg kertészkedni, oda ültess néhány gumót, és utána következő őszön lehet ritkítani.
    Ha adsz pontos címet, ősszel küldök egy zacskóval postán.
    Ja, és az íze nyersen karalábéra emlékeztet, csak kicsit lágyabb a húsa. Akár műfogsorral is rágható.

    VálaszTörlés
  3. Utánanéztem a neten a fahéjnak és csicsókának...érdekes mindkettő...még utána nézek részletesebben..kösz!

    VálaszTörlés
  4. Virtuális terekről: van abban valami báj, hogy én is egy virtuális térben mesélem el neked, hogy fiam (aki éppen most is a billentyűzetet veri egy másikban), eme elfoglaltsága szüneteiben állandóan azon nyíg, hogyan is tudhatná IRL közösségekben jól érezni magát. Mert valójában erre vágyna. Valahogy meg kellene ezt oldani(uk.)

    ***
    Ami pedig az eü vonatkozásokat illeti: vigyázz magadra! de úgy tűnik, jó úton jársz.

    ***
    +1: rendszeresen olvaslak readeren, de csak nagyon ritkán kommentelek.

    ***
    +2: csicsókát én is küldök szívesen, (hogy adjunk a genetikai változékonyságnak is), aztán meg győzd elfogyasztani! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy egyik hűséges követőm vagy jóban és bajban is...Szerencsésnek vallom magam, hogy az internet slamasztikájából kifogtam az arany rögöket. Mondtam már, hogy szerencsésnek érzem magam...ezt a fílinget nektek, olvasóimnak köszönhetem...:-)

      Törlés
  5. És én is olvasom, persze. Néhol ambivalensen, mert például ugyan az embert nem helyettesíti a drótposta (meg katona koromban a kézzel írott levél sem helyettesítette), de azért több a semminél, főleg, ha időnként még találkozik is az internetes társaság.
    Ami a nem virtuális tevékenységet illeti: én szinte mindig papírra írok tollal. Na jó, újabban notepadra billentyűvel sőt, még újabban telefonba, de előbb-utóbb papírra körmölöm. Tapasztaltam, hogy a virtualitás olykor iszonyúan ki tud cseszni az emberrel, aztán törpölhet, hogy hogyan is volt az elszállt versben az a harmadik sor...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tegnap verséből kimúlnak a kínok
      Azt meg tök mindegy, hogy milyen tollal írok
      Ha elszáll a szöveg, biztos túlléptem rajt
      Mai gondjaimbúl úgyis másikat hajt.
      :-)

      Törlés
    2. először dokumentben írok meg mindent, aztán vágom ki a blogba...plusz leküldi nekem emilbe minden kitett írásomat, amit megint lementek. Meg aztán kinyomtatom. A családom nem olvas engem, de talán post mortem begyújtásra fogja használni lapjaimat. Akkor is lesz valami haszna örökségemnek...azaz ökörségemnek...

      Törlés