Nincs
a srác tizennyóc, és már a zsebében a pakk szivar. Ez nem ma
kezdett el szivarozni. Mint az én cukrom, nem mai eredetű.
Egyesek
szerint nem jó elmélázni a múltba, sem túl sokat aggódni a jövő
miatt. Az én életem nem valami pörgős élet. Igaz mind teszek
veszek, sokat szöszmötölök, míg fogható, vihető bútor lesz
egy szekér fából. Jelentéktelen dolog, amely kitölti időmet.
Mivel főnököm nincs, munkámat aránylag önfeledten tudom
végezni. Így kalandozok a múltba vagy a jövőbe. Gyakorolva a
jelent.
Visszapörgettem
az eseményeket fejben, és kikövetkeztettem, hogy a hízásom és a
cukiságom nagyjából összefüggnek. A kolozsvári stresszes
vállalkozási korszak, amikor megfogtam minden munkát, reggeltől
estig lótottam-futottam. Ettem amit tudtam, ittam amit kaptam. Volt
egészség, volt erő, ki gondolt a jövőre? Csak a munka menjen.
Ha
más ilyen rohanó kényszervállalkozóval találkoztam, nem azt
kérdeztük egymástól, hogy vagy egészségileg, jézusilag meddig
jutottál, hanem hogy van e munkád?
Apám
kifogta a felemelkedéses időszakom görcsös próbálkozásait és
szokta cseszni az agyamat s lelkemet, hogy ez nem ama jézusos
életforma és a pénzhajsza beszippant magába. Aggódott lelkem
üdvösségéért. Igazat adtam neki akkor is, ma is, de jól jött a
pénz, ha vittem nekik, az öregeknek, mert a nyugdíj kevés volt az
élethez. Életük végéig segítettem nekik, szüleimnek, hogyne,
hisz sosem tagadtak ki, akkor is ha voltak nézet eltéréseink.
A
család nem feltétlenül a felhőtlen, mennyei perödájsz, de egy
igen jó felület az alázat, a kiegyezés, a megértés művészetének
a gyakorlására. Nem kell mindenben egyezni, olyan ez, mint egy
nagyon letisztult, igazi hajlam a tárgyalásra. Ahol a feleknek
nincs kiút, csak a kiegyezés. Ha nincs kiegyezés, omlik az ország
és széthordják mások, ha van kiegyezés, legalább megmaradnak a
romok.
Mellettem
felnőtt két három srác, kik velem futottak lótottak, sokszor
nekik több jutott mint nekem. Mégis, mára nekem több maradt, mint
nekik.
Kezdték
a pakk cigikkel, aztán a felesekkel, és hogy a triumvirátusban
csorba ne legyen, végezték a pókergépekkel. Családjuk összeomlott
vagy nincs, nem engedi őket sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő
kiemelkedni.
Bármennyire
közhelyes, de ebbe is belevérzett a szívem. Én vettem a
szerszámot, lízingeltem a gépet, fizettem a kamatokat, tákoltam a
Dácsiákat, ők elfüstölték, elitták részüket.
S
akkor nézem ezt a srácot, nincs tizennyóc, de a pakk cigi a
zsebében.
A
szeretet mely nyelvén mondjam el neki, hogy borzasztó rossz úton
jár? Eddig sem tudtam senkinek se megmagyarázni, hogy mire megy ki
az ember élete kezdve a pakk cigivel. Bármit mondanék, csak
ellenkezést szülne benne.
A
fiam, elemi iskolás korában, mint a megannyi kérődző barom
társai, ő is rágózott. Mert a trend követelte. Rágni feszt mint
egy patkány. Aztán ötödik osztályban a biológia tanárja
elmondta egyszerű szavakkal, hogy a rágózás hogyan okoz hosszú
távon gyomorfekélyt és milyen fájdalmakkal jár az. A fiam
instant abba hagyta a rágózást. És elmondta nekem is, hogy a
rágózás miért nem jó.
Elgondoltam,
hogy mennyire jó lenne, ha ilyen stílusban tanítanák a helyes
táplálkozást is. Mert az a biosz tanár talált egy képletet,
amivel le tudja nyűgözni a gyerekeket. A fiam imádja a biosz
órákat, azt mondja tiszta klab a biosz óra. Én meg örökké
utáltam a biosz órákat. Nekünk nem magyaráztak gyomorfekélyről
biosz órákon, nem voltak klabok azok az órák.
Az
Élet könyvének lehet ám egy jó hosszú és mindent kimerítő
tartalomjegyzéke, ha az embernek nincsenek meg a fő koordinátái,
hogy mit is kell keressen benne, nem fogja megtalálni benne az
életet mentő vagy hosszabbító fejezeteket.
Azt
mondják az embernek kell azért a szerencse is. Kell biza. De ha
elmegy melletted és észre sem veszed a szerencsét, nem az Élet a
hibás.
Még
szerencse, hogy nem estem össze valahol, felturbózott cukor és
zsír szintemmel bármikor szívrohamot kaphattam volna. Az utolsó
pillanatban megjött az az eszem, ami nem volt az elmúlt húsz évben
és elmentem vizsgálatra. Így vezetett rá az én Biosz Tanárom
arra, hogy életmód és táplálkozás mód váltásra van
szükségem. Pedig nem sokan múlik ez a változtatás, de ha az
ember csak kérődzik mint a marha és a szerencsére nem figyel fel,
minden hiába.
Hiába.
Szerencsés fickó vagyok. Again...
Szorítok.
VálaszTörlés