Túl sok sötét bennem...

Lenyuvadtam itt egy napra. Két napja borzasztó fáradság uralkodott felettem. Aztán éjszaka hasmenés, hidegrázás, úgy éreztem nyolc lábam van s mind a hét kezem fáj hogy csak halálosan nyögni tudtam. Csak az járt az eszemben, ha előbb utóbb kinyuvadok, ki a faszt foglalkozik a tűzzel? Villanykályhát kéne szereljek mindenhova, legalább amíg eladnak mindent szeretteim, ne fázzanak. Mert azokat az ágasbogas fűtőrendszereket az isten se tudja kibogozni, amit hátrahagyok.
Haláltusámban itt azon agyaltam, nehéz lett volna nekem azt mondani, hogy igen, Jézus megváltott? Mibe került volna? Mert ha megváltott, miért nehéz azt elfogadni? Rögtön a jó attilabácsi lettem volna, és adakozó kedvemet is elfogadták volna...mert hobbys nép ez a hívő sereg, nekik hívő kell, nem mentalista. Szentimentalista.
Aztán délben mégis elhoztam a fiam az iskolából. Nyelvem kilógott, fejem ablaknak dőlve, gondoltam így mennek az eszetlen sofőrök. Estére nem bírtam és lementem a műhelybe, reszketve összeraktam a rendőr boltíves faszom kerítését. Miért akar minden rendőr boltíves kerítést a kutyák udvarára is? És pont péntek reggelre? Fix?
Péntek reggelre már nem voltam biztos korai halálomban. Elmentem méretezni. Hazaérve ágynak estem. Nyolchúszkor majdnem aléltan. Nyolc negyvenkor kinyitom a csipám, nem fáj semmim. Az első gondolatom az volt, hogy miért nem írok többet? Mit fogok csinálni azon időimben, amikor nem leszek képes lécet kalapálni, de dögleni sem tudok? Mert sosem tudtam egyvégben több mint öt órát dögleni.
Ja persze, eszembe jutott, mert senki nem szereti, hogy feszt kritizálok. Pedig bennem a világ szép. Nézd a kertem. A munkám. A házam. Írásban kiköpöm a rosszat. Jézus szerint ez bűn. Így vagyok javíthatatlan, elveszett bűnös. Unom a jót leírni. A szépet. Minek? Mindenki a jóról áradozik. A szeplőtlen fehérségről álmodozik. Én úgyse tudnám romantizálni a shittet.
A genny apostola maradok. És ha muszáj lesz időt töltenem, a rosszat fogom kiírni. Cikacikk.
De nem vagyok hibás. Az olvasóban nincs humorérzék. Nem tudja kihámozni a szemétből az aranyat.
Pedig én mindig a gonosztól tanultam, hogyan ne legyek olyan. Miért nem lehet az én sötétségemből a világosságot kitanulni?
Valahogy úgy vagyok én is mint ezek a rockerek. Összeráncolt szemöldökkel, kemény pofával, szegecses ruhában kiáltom: gyújtsatok lámpásokat!
Új gyakorlatstílust kísérletezek a hét köznapjaira. Mivel a dobstúdió mellett öltözöm át a műhelyi felszerelésre, nem többet, 3-5 percet üssek semmiféle céllal. Ami jön. Érdekes projekt. A bugyi projekt. Olyan mint egy ötperces fejmasszázs...

9 megjegyzés:

  1. bazmeg mekkora szam,....

    VálaszTörlés
  2. Az...ennek a Cristinek eddig ez a legjobb alakítása...fura a zene is...de kib jó...(tudom, hogy a szeklerofilok megint kiutálnak...)

    VálaszTörlés
  3. látom kiütött az influenzavírus...ha lehet ne add tovább

    VálaszTörlés
  4. Hát hogyne tudná kibányászni az aranyat. Azért olvasunk:)

    VálaszTörlés
  5. Kösz a törődést és jó látni titeket...:-)

    VálaszTörlés
  6. Nekem a nóta nem igazán tetszik, de a szöveged most is jó.

    VálaszTörlés
  7. Itthon se tetszik mindenkinek ez a nóta, sőt több kritikát kapott, mint amennyit megérdemelt volna, plagizálással is vádolták,meg mindent rájuk mostak. Viszont romániai viszonylatban számomra ez a két énekes volt akik még a kommunista világban is állták a rockot és adták a román rock zene hangját, tónusát. Nekem tetszik mindkettő. Minden dalukat ismerem, legyen plugged vagy unplugged.
    Én úgy érzem és hiszem, hogy ha erdélyi magyarként szeretni tudom a román zenét is (örökké borongós, tragikus irodalmukat kevésbé), nem lettem attól kevesebb. Örvendek, hogy tanúja lehettem e két énekes karrierjének, nótáikat nem lehet megunni.
    Persze ezzel nem merül ki az én zenei ízlésvilágom. Állandóan szól nálam a zene, keresem a jó zenét, vadászom is, és nagyon örvendek, hogy ha találok valami jót, bármilyen nyelbven és stílusban, ha nekem megtetszik. Az sem akadály nálam, ha home stúdióban volt felvéve, ugyanúgy felveszem a listára mint a nagyokat.
    Ami viszont égbekiáltó, és ez nemcsak román, hanem látom magyar probléma is, hogy a hazai rádiók egyáltalán, de egyáltalán nem karolják fel a helyi zenekarokat. És vannak hálistennek elég sokan. Rengeteg kibaszott jó zenekar van, klubokba szorulnak, fészen, youtubon alig van pár száz feliratkozójuk, legjobb esetben ezer fölé megy, míg senki nullitások seperc alatt százezreket kaszálnak, mert tolják őket a rádiókba, tévékbe...
    Mert jó, hogy a média ereje, de itt a közönség igénye is kérdésessé válik...
    Apropó fenti dal, van egy szövegrésze, ami engem padlóra ver: "Keresem a bocsánatot, de nem tudom miben vagyok hibás, hacsak nem abban, hogy hittem emberekben, akikben csalódtam..."
    (persze: az örök sértettségi állapot előhívása....de mind tudjuk, hogy nem erről van szó...)

    VálaszTörlés
  8. Nagyanyam mondta regen sokszor, hogy meghalni konnyu lesz, de azt ki kell erdemelni.
    A masik szobabol athallatszik Bela (aposom) hangos legzese, de neki idonkent ritmustalan. Ha epp felfigyelek ra ejjel vagy hajnalban, akkor szorul a gyomrom, mert a tul nagy csend is jelenthet valami, aztan megjon a horkantas, es megnyugszom.
    Velem is elofordul felallaskor a szedules, meg hosszabb kihagzas utan ivott kavera a heves szivdobogas es a letargikus hangulat. Aztan atbillen valami, es megint kerek a vilag.
    Az auto ilyenkor nagyon veszelyes. Nem magam miatt, hanem masokat is veszelyeztet. Iskolas koloknek mar nem artana buszberlet, vagy bicikli.
    Igaz, nem ott elek, s nem ismerem a biztonsagi kockazatokat.
    Viszont az osszes nyavalyam legfobb gyogyszere az alvas, majd a gyilkosnak erzett testedzes.
    Ebben neked a dobszerko biztos a legjobb valasztas. Minden izmod ulve kimozgatod, es egyben a figyelmedet is lekoti.
    Jobbulast kivanok, es nyugi! A fiadnak es felesegednek is fontos vagy. Nem fogsz meg meghalni!

    (bocs, de a tablagepem billentyuzeten nincs ekezet)

    VálaszTörlés
  9. Úgy néz ki túléltem...:-) minden betegség után mintha jobban szeretem az életet...

    VálaszTörlés