Az valahogy úgy lehetett, hogy egy vézna,
sápadt, kapára nem fogható gyermek valamiképpen kijárta a városi skólát,
de viszontagságos időket megélve a tudás felhalmozódás procedúrájában,
istenes küldetés szerűen visszament szülőfalujába, hogy írásra,
olvasásra tanítván kis bunkókat, uraság többé ne verje át számolásban,
törvényben.
Igenám, de a kis bunkó felvilágosodván, meg a bunkó
szülő portába nem férő büszkeségével nem volt mit kezdenie, elküldte
írni-olvasó, de már kapára nem fogható utódát a városi skólába, hogy
akár miniszter is lehessen, vagy ki tudja, akár egy Kossuth Lajos is.
És így sikerült neki is megutálni számolni, írni nem tudó bunkó őseit,
kik egyébként bár tudatlanul de élték büszke-boldog semmi életüket. Mert
kirühelődött kis falusi bunkócskából lett egy városi kitanult nagy
bunkó. És neki már szégyen volt visszamenni meztelábbal járni a füves
udvart, mihelyt neki műtalpú ádidász került a lábára.
Az meg végképp
elképzelhetetlen volt, hogy a kiskolázott paraszt, ki irodaasztal
fölött görnyedten csikarta ki az élettől a harapnivalót, melynek szálai
bunkó, földtúró szüleihez vezetett vissza, hogy ő bármiféle fizikai
munkát végezzen az életben.
Így van az, hogy ma is ha eredetit akar
az ember látni, felkeresi a világ legeldugodtabb zugját s fotózza,
filmezi az egyszerű, meztelábas életformát s nagyokat sóhajt. De
tapodtat se tenne szánalmas civilizált életéből akár egy centit is
visszalépni.
Mert a felfuvalkodottság tudományát itta magába a
városi skólákban. Esze ágában sincs hazamenni szülőfalujába számolni és
törvényt kordában tartani.
A mai istenek nem adnak ilyen szentlelkes
küldetéseket, mint visszamenni haza s ott kezdeni valamit. A mai
istenek szórják az áldásokat idegen földeken, idegen népek által.
És a hazai skólarendszer is nagy áhítattal és imádattal s szent
elkötelezettséggel van eme globalizált világszemlélet iránt. Gyúrja bele
a sok bunkójelölt lélekbe az engedelmesség szellemét, a megfelelés
kényszerét és a minimálbérből való flancolást.
Hol állunk mi az iskola eredeti szándékától, hogy tanuljunk számolni és írni, hogy senki se verhessen át minket?
Ott állunk ma, hogy gyermekeinket arra tanítjuk: az élet igazsága
pediglen az, hogy te átverve is érezd magad jól. Ha nem más, beszéld be
magadnak, hogy jól vagy. Hogy egy civilizált társadalomnak vagy a fontos
eleme. Hazamenni a szülőfaluba, netán kaszát, kapát, szerszámot
kézbevenni az már elavult, szégyenteljes lemaradás. A te hazád utálatos,
tele korrupt emberekkel, nem érdemes itt élni. Nem tehetsz semmit.
Inkább menj. És éppen azért, hogy mehess és akár egy angliai aluljáróban
is megfelelj pizzamassza keveréséhez, tanulj szorgalmasan, sajátítsd el
a társadalmi kérelmeket és bármi áron tedd magadévá. Mert az az
igazság, hogy az erősek győznek.
Igen, és az angliai aluljáró pizzamassza keverésben is hatalmas a harc.
Mert ugye aszongya a skólarendszer, hogy hazamenni? Mit akarsz? Földet túrni?
Miután annyi iskolát elvégeztél? Miután elérted azt, hogy életed csak annyi, hogy bedugod oszt kész?
Keserűség szól belőled, és van abban igazság, amit írsz. De azért te is tudod, hogy ez csak az igazság egyik oldala. Ugyanis, ha apám megmaradt volna mezítlábas parasztgyereknek, akkor eggyel kevesebb (jó) tanár taníthatta volna matematikára "középiskolás fokon" és életre "nem középiskolás fokon" a városi gyerekeket, és azt gondolom, még több lenne ma a bunkó, suttyó.
VálaszTörlésPersze belátom, ez is csak egy oldala a dolgoknak.
Haha...valamikor azt hittem nagy naivan, amikor az internetet felfedeztem, hogy hű de jó párbeszéd platformokat lehet létrehozni, talán a világot is meg lehet változtatni.
VálaszTörlésAztán azt tapasztalom azóta is, hogy csak elmondja mindenki a magáét, de képtelenek vagyunk párbeszédre, netán összehangolni érdekeinket, reményem már csak annyi,hogy legalább kibeszéljük az egyoldalas igazságainkat egymásnak (borzalmasan szűk körben).
Sajnos én is csak keserűségből, sértettségből írom le gondolataimat, nem mintha nem lennének elképzeléseim egy más világról. De kutyát nem érdekli.
Persze, egy egy írásom nem lehet a dolgok minden oldali megvilágítása. Egy ledlámpányi fénysugár legfeljebb minden írásom. Továbbra is érdeklődve lesem, türelemmel várom azon nálam jobban látók és írók nézeteit, véleményeit és javaslatait.
Sosem azt mondtam, hogy nem kell az iskola, hanem azt, hogy így semmi értelme.