Frakkos Gammapolisz

Meggondolatlan tapintatlanság a mai fiatalokat azzal vádolni, hogy elmerültek ebben a virtuális világban és nem élnek a mában. Az igaz, hogy el vannak merülve a virtuálisban, és nincs sok közük a valósághoz, viszont úgy tekintek a mai fiatalokra, mint tükörképemre: ez vagyok én.
Én voltam az, aki kitaláltam azt, hogy engem valahol Gammapolisz vár. Kifogyhatatlan terített asztal, romolhatatlan, tökéletes test, olyan nótaszó mellett, mely direkt a mennyei angyalok kórusából fakad, egy kórus kinek örök hivatása engem szórakoztatni.
Én vagyok az, aki mindig a holnapba fektet, nem a mába. Minden ma ellopott perc arról szól, hogy majd jobb lesz később az eljövendőnek.
Én vagyok az is, aki mindenki mást többre értékelek, mint az enyéimet.

Mit csinálnak a mai fiatalok rosszabbul, mint mi, úgymond bölcs felnőttek, akik tudjuk?

Mi felnőttek tervszerűen idomítjuk gyerekeinket Gammapolisz polgárokká.
Mikor a legmozgékonyabbak, mi beszorítjuk őket egy szűk terembe, padba. Fő a testük, lábuk műanyag ruházatban, cipőben. Erőltetjük olyan dolgok megértésére, melyet még Gammapolisz városában sem alkalmaznak. Olyan tudományokat sulykolunk beléjük, melyek a ma életéhez, a ma boldogságához teljesen haszontalanok. Sőt, egy biztos eszköz, fegyver a mai élésnek a mostani boldogságnak a lejáratásához.
Mi meg azzal vádoljuk a mai fiatalokat, hogy egy virtuális világban élnek.
Már születéstől kezdve eleve elrendeljük, hogy milyen jövőbe, világba neveljük gyermekünket. Milyen szociális rétegbe tartózzon. Milyen vallás jegyeit hordozza. Kikkel barátkozzon, kikkel ne.
Tökéletes iskolai rendszert alkottunk, ahol a versenyszellem átveszi a mennyei kegyelmet és perszonalizálja a gyermeket: ebből ilyen geci lesz, abból meg olyan geci lesz. A jó tanulók lesznek a fő gecik az életben, akik viszik majd tovább a fasírt marketinget. A rosszak pedig, akik képtelenek megütni, elfogadni Gammapolisz mércéit, rohadjanak meg, legyenek a senkik, a niggerek az ültetvényen.

Mi, felnőttek éljük legborzalmasabb virtuális világunkat.
Egy nemlétező világkép sablonjára faragjuk egy szem gyerekünket.
Fajtalan cselekedeteinkre, gondolatainkra kitaláltunk egy bűnbocsátó gépezetet, egy megfoghatatlan, láthatatlan mindenhatót, aki mindent lát és hall, sőt legmélyebb lelki putypuruttyainkba is belelát. Megteremtettük a csodagépezetet, mely kérésre, lehívásra feloldja rohadékságunkat. S nem csak romlottságunkat alakítja dicsőségessé, hanem még hatalmat is ad nekünk az erkölcsöt másokon számon kérni.
Mi ez, ha nem a tökéletességig csiszolt fajtalankodás?

Értelmiségi mivoltunk alkotta ezt a virtuális valóságot, ezt a valóságos poklot, és irritál minket minden ami élet, ami hús, vér.
Beképzelt majmok vagyunk.
Frakkba öltözve.

1 megjegyzés:

  1. Egészséges embert csak egészséges ember képes nevelni egészséges gyerekből. A felnőtt társadalom nagy része ebben a magyar nyelvű világban egészségtelen. Nem testileg (bár úgy is), hanem szellemileg. Hogyan nlehetne elvárni, hogy a fiatalok egészségessé váljanak? Egy reményünk van: hogy ugyanúgy megtagadják szüleiket, ahogyan sokan közülünk tették.

    VálaszTörlés