Egy helyiséget könnyű
kirámolni, viszont annál nehezebb a kirámolt dolgokat máshova
eltenni. Helyezkedek én is, mint a macska a kárpitozott széken.
Forgolódik körbe, összekucorodik így, aztán úgy, sosem értettem
milyen elgondolás szerint keresi a helyét, mert végül is ugyanúgy
kucorodik le mindig. Keresi ugyanazt a helyét minden alkalommal. Úgy
látszik a helykapásnak is megvan írva a programja, amíg az le nem
fut, nincs helykapás.
pakoló.1 |
Van nekem egy külön
helyiségem, amit egy darabig bérbe adtam. Aztán nem még adtam
bérbe, mert a bérlőket előbb utóbb keresi vagy a rendőrség,
vagy az uzsorás maffia, vagy a csőd. És biza egyik sem mondhatta,
hogy a nagy bérek miatt amit nekem fizettek, ha egyáltalán
fizettek. Mert olyan kumszekáde vagyok, hogy miután hat hónapja
nem fizetett szó szerint semmit a bérlő, sűrű lelkiismereti
viaskodások után felkértem menjen el.
Van nekem ez a külön
helyiségem, olyan 120 nm, amiből az egyik felében, olyan 50 nm-en
készítettem el azt a házi fa szárítót. Aztán fészkelődve
mellé került a ragasztó szektor a présekkel. Csináltam volt azt
az ötméteres speciális asztalt, amin akár öt méteres gerendákat
vagy lépcső pofákat tudok préselni, a földön pedig nyolc
méteres gerendákat is.
A többi 70 négyzetmétert idővel belaktam
anyaggal, mondván, hogy száraz a helyiség és nem mindegy az ember
milyen anyaggal dolgozik. Hidegebb, nedvesebb környezetben az anyag
aktív, az ember pár óra alatt dolgozik belőle, mire elviszem a
kliens otthonába, ott hirtelen plusz tíz fokot kap, nem csoda, hogy
enged dagadásából. Ezért van az, hogy fel kell vegye az anyag a
műhelyszagot, használják ezt viccből, hogy miért húzzák
halasztják a munkát, de van benne rengeteg igazság. Az anyaggal
csak kipihenten érdemes dolgozni. Erre szolgált ez a külön
helyiség. Itt az anyag pihent, bármikor hozzá lehetett nyúlni.
pakoló.2 |
pakoló.3 |
Igenám, de ennek a
helyiségnek van még egy erős oldala, hogy van egy fő bejárata,
ami a csarnok fő bejárata. A csarnokot úgy gondoltam el első
perctől, hogy a művész bejárók a hosszú oldalt legyenek és a
fronton legyen a fő bejárat, mint a pompás színházakban.
Innen aztán az
elgondolás, hogy nyissak mégis egy üzletet.
Dizájner Ildikó is
bátorított ez ügyben, hogy jó az elgondolás. Sőt segít
berendezni, kidizájnolni az üzletet. Sőt, úgy néz ki lesz
valamilyen összedolgozás, fuzionál a dizájn s a megmunkálás.
Persze nem olyan hebehurgya nagy fiatalosan, hanem időben
kigondoltan.
A dolgoknak legalább
olyan vitális az üzlet mint a dizájn. Műhelyem egy bitang erős
hardver gyenge szoftverrel. Amire Ildikó nagyon jól rávilágított:
kár nem kihasználni.
mösterasztal |
Mint bevezetőmben írtam,
ezt a helyiséget ki meg átpakolni nem volt egyszerű. Egyszerűbb
lett volna a hideg részébe a csarnoknak keresni egy helyet s
mindent oda pakolni, de akkor nincs hol pihennie az anyagnak. S hiába
nyolc éves a fa, a hidegben megszívja magát nedvességgel.
Jól átgondolva,
felfedezve a rossz szokásokat a szerelő műhelyemben, lépésről
lépésre helyet kaptam a megannyi előragasztott lapnak, lécnek, a
mindenféle profilált léceknek, maradék anyagoknak. Azzal kezdtem,
hogy a szerelő műhelyemből kihordtam az öt éve kezemet rá nem
tettem asztalokat, elkezdtem optimizálni a helyet és szépen
mindennek helyet csináltam. Például van három munkaasztalom a
műhely közepén. A lábakat lécekkel csavaroztam össze s azokra
pakoltam. Hihetetlen sok fért az asztalok alá. Egy üres falra
polcrendszert csavaroztam, oda válogattam a rövidebb darabokat. És
a nagyobb darabokat a szárító, ragasztó terembe raktam szépen
el.
ragaszárító |
Lomtalanításból kaptam
rengeteg fiókos ládát, nagyon masszív fiókvezetőkkel, még
abban az időben csinálhatták, amikor az anyagot nem sajnálták a
csapágyakból. Szépen összedolgozva őket kialakult a szerény
véleményem szerint megérdemelt munkaasztalom is. Belefér minden
szerszámom, kütyüm, csavarom, ceruzám.
Az üzlet lesz 70 nm, ezt
elválasztom a szárító-ragasztó résztől.
Lesz aztán a legalitás
része, valószínű az egyszerűbb eljárások miatt a
magánengedélyt fogom kiváltani, noha kötelez a havi minimál
átlagfizetés utáni mindenféle adók kifizetésére mégis
egyszerűbb mint a KFT, amivel lehet normálisan kevesebb lenne a
fizetnivaló, de tágra nyitod a kapukat a mindenféle értelmetlen s
abszurd követelményeknek, amiket nem lehet betartani s így
valójában többszöröse lesz a fizetnivaló, mint amire az ember
számít.
üzlet lesz |
Kétkezi munkát nem lehet
KFT-sen csinálni, nem hozza ki az előre nem látható költségeket.
Mert ugye a jogállam azt mondja, hogy mihelyt KFT tulajdonos vagy, s
lesznek alkalmazottaid, azoknak biztosítani kell a körülményeket.
S rendszerint nem tudsz biztosítani semmit, mindig van valamiben
hiány. Hiába van felszerelve egy gép mindenféle védővel,
elszívóval (amiktől gyakorlatilag nem tudsz dolgozni), mert nincs
rá papír. Ha van is papírja egy gépnek, igenám, de engedélyezve
van az országos nemtommitől? S ha engedélyezve van, akkor meg van
e újítva az engedély? S van e érvényes papír egy engedélyezett
földelésnéző cégtől, hogy a gép földelésileg megfelel? S így
tovább. A világ végezetéig.
fő bejárat |
Ilyen az állam aggodalma
a polgáraival szemben, hogy nehogy valamilyen bajuk essen, nehogy ne
érezzék magukat jól. Hogy aztán az állam ellopja az összes
polgárainak a múltját, jelenét és jövőjét, ahhoz mi nem
szólhatunk semmit.
Mindegy. Élni kell. S
csináljuk azt amihez van lehetőség és képesség.
muevesz bejárók |
Milyen szep nagy tereid vannak, Attila.
VálaszTörlésEeeez igen! :)
VálaszTörlésHelyet kértem Istentől....adott aztán annyit, hogy roskadok bele...:-)
VálaszTörlésImpozáns a műhely a fényképen. Adja Isten (meg a tehetséged), hogy jól is menjen!
VálaszTörlésEzt a térfoglalós-felszabadítós játékot meg akarom tanulni Tőled.
VálaszTörlésNekem minden tér azonnal szűk lesz. De egy hokedlin nekifogok néha 70 centis tévének. Másnak a fúrógépe a a műhelyben a betonba lecsavarozva. Én meg súlyemelőt játszva pakolom ki-be a raktárból az udvarra, stb. Még a köszörűk is egy durva nehéz hokedlin vannak. Nem mernék csarnokot venni, mert biztos repülőgéphangárra vágynék utána. :-)
Sokat dolgoztam szűk helyen, mindig is szerettem rendezni a léceket, csavarokat. Ilyenkor szedem össze a gondolataimat.
VálaszTörlésNéha túlzásba viszem a rendezést, teszek veszek értelmetlenül, két nap után úgyis elfelejtem hova tettem a speciális csavarokat. Aztán felfedezek nyolc éve jól elrakott száz rugót, amiről nem tudtam, hogy megvannak s vettem újakat, persze talán egy új életben fogok újra rugót használni, de mégsem dobom el.
Aztán van hogy annyit teszem veszem a kis fácskákat, hogy mikor ráismerek ötödször, s elgondolom, hogy hat éve sehova nem kellett, bevágom a tűzbe. S két napra rá fix az jó lett volna valahova. De a röhej, hogy hiába lett volna jó, mert létezését elfelejtettem...na ez az én rendező módszerem...:-)