Fatábla a kapu alá

Egy helyiséget könnyű kirámolni, viszont annál nehezebb a kirámolt dolgokat máshova eltenni. Helyezkedek én is, mint a macska a kárpitozott széken. Forgolódik körbe, összekucorodik így, aztán úgy, sosem értettem milyen elgondolás szerint keresi a helyét, mert végül is ugyanúgy kucorodik le mindig. Keresi ugyanazt a helyét minden alkalommal. Úgy látszik a helykapásnak is megvan írva a programja, amíg az le nem fut, nincs helykapás.
pakoló.1
Van nekem egy külön helyiségem, amit egy darabig bérbe adtam. Aztán nem még adtam bérbe, mert a bérlőket előbb utóbb keresi vagy a rendőrség, vagy az uzsorás maffia, vagy a csőd. És biza egyik sem mondhatta, hogy a nagy bérek miatt amit nekem fizettek, ha egyáltalán fizettek. Mert olyan kumszekáde vagyok, hogy miután hat hónapja nem fizetett szó szerint semmit a bérlő, sűrű lelkiismereti viaskodások után felkértem menjen el.
Van nekem ez a külön helyiségem, olyan 120 nm, amiből az egyik felében, olyan 50 nm-en készítettem el azt a házi fa szárítót. Aztán fészkelődve mellé került a ragasztó szektor a présekkel. Csináltam volt azt az ötméteres speciális asztalt, amin akár öt méteres gerendákat vagy lépcső pofákat tudok préselni, a földön pedig nyolc méteres gerendákat is.
pakoló.2
A többi 70 négyzetmétert idővel belaktam anyaggal, mondván, hogy száraz a helyiség és nem mindegy az ember milyen anyaggal dolgozik. Hidegebb, nedvesebb környezetben az anyag aktív, az ember pár óra alatt dolgozik belőle, mire elviszem a kliens otthonába, ott hirtelen plusz tíz fokot kap, nem csoda, hogy enged dagadásából. Ezért van az, hogy fel kell vegye az anyag a műhelyszagot, használják ezt viccből, hogy miért húzzák halasztják a munkát, de van benne rengeteg igazság. Az anyaggal csak kipihenten érdemes dolgozni. Erre szolgált ez a külön helyiség. Itt az anyag pihent, bármikor hozzá lehetett nyúlni.
pakoló.3
Igenám, de ennek a helyiségnek van még egy erős oldala, hogy van egy fő bejárata, ami a csarnok fő bejárata. A csarnokot úgy gondoltam el első perctől, hogy a művész bejárók a hosszú oldalt legyenek és a fronton legyen a fő bejárat, mint a pompás színházakban.
Innen aztán az elgondolás, hogy nyissak mégis egy üzletet.
Dizájner Ildikó is bátorított ez ügyben, hogy jó az elgondolás. Sőt segít berendezni, kidizájnolni az üzletet. Sőt, úgy néz ki lesz valamilyen összedolgozás, fuzionál a dizájn s a megmunkálás. Persze nem olyan hebehurgya nagy fiatalosan, hanem időben kigondoltan.
A dolgoknak legalább olyan vitális az üzlet mint a dizájn. Műhelyem egy bitang erős hardver gyenge szoftverrel. Amire Ildikó nagyon jól rávilágított: kár nem kihasználni.

mösterasztal
Mint bevezetőmben írtam, ezt a helyiséget ki meg átpakolni nem volt egyszerű. Egyszerűbb lett volna a hideg részébe a csarnoknak keresni egy helyet s mindent oda pakolni, de akkor nincs hol pihennie az anyagnak. S hiába nyolc éves a fa, a hidegben megszívja magát nedvességgel.
Jól átgondolva, felfedezve a rossz szokásokat a szerelő műhelyemben, lépésről lépésre helyet kaptam a megannyi előragasztott lapnak, lécnek, a mindenféle profilált léceknek, maradék anyagoknak. Azzal kezdtem, hogy a szerelő műhelyemből kihordtam az öt éve kezemet rá nem tettem asztalokat, elkezdtem optimizálni a helyet és szépen mindennek helyet csináltam. Például van három munkaasztalom a műhely közepén. A lábakat lécekkel csavaroztam össze s azokra pakoltam. Hihetetlen sok fért az asztalok alá. Egy üres falra polcrendszert csavaroztam, oda válogattam a rövidebb darabokat. És a nagyobb darabokat a szárító, ragasztó terembe raktam szépen el.
ragaszárító
Lomtalanításból kaptam rengeteg fiókos ládát, nagyon masszív fiókvezetőkkel, még abban az időben csinálhatták, amikor az anyagot nem sajnálták a csapágyakból. Szépen összedolgozva őket kialakult a szerény véleményem szerint megérdemelt munkaasztalom is. Belefér minden szerszámom, kütyüm, csavarom, ceruzám.

Az üzlet lesz 70 nm, ezt elválasztom a szárító-ragasztó résztől.
Lesz aztán a legalitás része, valószínű az egyszerűbb eljárások miatt a magánengedélyt fogom kiváltani, noha kötelez a havi minimál átlagfizetés utáni mindenféle adók kifizetésére mégis egyszerűbb mint a KFT, amivel lehet normálisan kevesebb lenne a fizetnivaló, de tágra nyitod a kapukat a mindenféle értelmetlen s abszurd követelményeknek, amiket nem lehet betartani s így valójában többszöröse lesz a fizetnivaló, mint amire az ember számít.
üzlet lesz
Kétkezi munkát nem lehet KFT-sen csinálni, nem hozza ki az előre nem látható költségeket. Mert ugye a jogállam azt mondja, hogy mihelyt KFT tulajdonos vagy, s lesznek alkalmazottaid, azoknak biztosítani kell a körülményeket. S rendszerint nem tudsz biztosítani semmit, mindig van valamiben hiány. Hiába van felszerelve egy gép mindenféle védővel, elszívóval (amiktől gyakorlatilag nem tudsz dolgozni), mert nincs rá papír. Ha van is papírja egy gépnek, igenám, de engedélyezve van az országos nemtommitől? S ha engedélyezve van, akkor meg van e újítva az engedély? S van e érvényes papír egy engedélyezett földelésnéző cégtől, hogy a gép földelésileg megfelel? S így tovább. A világ végezetéig.
fő bejárat
Ilyen az állam aggodalma a polgáraival szemben, hogy nehogy valamilyen bajuk essen, nehogy ne érezzék magukat jól. Hogy aztán az állam ellopja az összes polgárainak a múltját, jelenét és jövőjét, ahhoz mi nem szólhatunk semmit.

Mindegy. Élni kell. S csináljuk azt amihez van lehetőség és képesség.
muevesz bejárók

6 megjegyzés:

  1. Milyen szep nagy tereid vannak, Attila.

    VálaszTörlés
  2. Helyet kértem Istentől....adott aztán annyit, hogy roskadok bele...:-)

    VálaszTörlés
  3. Impozáns a műhely a fényképen. Adja Isten (meg a tehetséged), hogy jól is menjen!

    VálaszTörlés
  4. Ezt a térfoglalós-felszabadítós játékot meg akarom tanulni Tőled.
    Nekem minden tér azonnal szűk lesz. De egy hokedlin nekifogok néha 70 centis tévének. Másnak a fúrógépe a a műhelyben a betonba lecsavarozva. Én meg súlyemelőt játszva pakolom ki-be a raktárból az udvarra, stb. Még a köszörűk is egy durva nehéz hokedlin vannak. Nem mernék csarnokot venni, mert biztos repülőgéphangárra vágynék utána. :-)

    VálaszTörlés
  5. Sokat dolgoztam szűk helyen, mindig is szerettem rendezni a léceket, csavarokat. Ilyenkor szedem össze a gondolataimat.
    Néha túlzásba viszem a rendezést, teszek veszek értelmetlenül, két nap után úgyis elfelejtem hova tettem a speciális csavarokat. Aztán felfedezek nyolc éve jól elrakott száz rugót, amiről nem tudtam, hogy megvannak s vettem újakat, persze talán egy új életben fogok újra rugót használni, de mégsem dobom el.
    Aztán van hogy annyit teszem veszem a kis fácskákat, hogy mikor ráismerek ötödször, s elgondolom, hogy hat éve sehova nem kellett, bevágom a tűzbe. S két napra rá fix az jó lett volna valahova. De a röhej, hogy hiába lett volna jó, mert létezését elfelejtettem...na ez az én rendező módszerem...:-)

    VálaszTörlés