Móriczban az igazság

A napi kötelező tevékenységeim egyike a magyar irodalom. Bevallom nem az az ágazata, melynek értelmezéséhez speciális, valamiféle túlvilági vagy kódolt értelem kell. Olyan irodalmat szoktam frekventálni, ami kettő az egyben típusú tevékenységekben is állja a helyét.
Most éppen Móricz Zsigmond "Forró mezők" regényét olvasom,
Nem azért írom, hogy felvágjak, szégyellem is magam amiatt, hogy több idióta fészbukk megosztást olvasok el, mint magyar irodalmat, de eltökéltem magam, hogy teszek róla.
Napi renden van manapság a politikában, közéletben, befészkelődött minden napjainkba az idegentől való félelem s ennek hosszabbításában az idegen gyűlölet. Ma az a jó hazafi, akinek sikerül mindkettőt elsajátítani: félni az idegentől és gyűlölni az idegent.
A magyar irodalom hemzseg az igazi ellenség leírásától, aki nem más, mint mi magunk. Mi magunk vagyunk a saját ellenségünk. A nagy magyar virtus, a sírva vigadás, meg a teljes szélességű melldöngetés.
Íme egy részlet Móricz Zsigmond "Forró mezők" című regényéből:

"- Ez a Weisz vagy micsoda, nagyon jókat mondott itt az elébb... Ezt magának meg kellene márványban örökíteni Damján, mint a szabolcsi pap a Szózatot: hogy az utókor el ne felejtse -, de komolyan, felvésette sírkőmárványlapra az ebédlőben... Szóval, azt mondom neki: hogy mer maga hatezer holdat kivenni? Ért maga ahhoz?... Azt mondja rá: "Nézze méltóságos asszony, annyihoz értek, hogy nekem elég egy gazdasszony meg egy kocsis. De a gróf úrnak volt a kastélyban négy inasa, a lóistállóban a parádés lovak mellett hatan, a kertészetben, amit a gazdaság mívelt meg s aminek a termését a méltóságos asszonynak ajándékozta a méltóságos úr, voltak öten, volt tyúkász, volt motoros, mind a méltóságosok kedvét szolgálták - szóval, huszonkét éves-állás volt, ezenkívül tizenkét szobalány, mosogatólány volt berendelve külön kommencióval a cselédség gyerekeiből. Harmincnégyen szolgálták az urakat, akik az uradalomnak egy fillér hasznot nem hoztak..."
Nagyon nevetett s még hozzátette:
- Ebbe nincs benne az udvari káplán, az biztos, s persze nincs benne a gyerek nevelése és az élet... Ez, igaza van, tisztán üzemi tehertétel... Nem?
- Azt mondja ez a Klein izé... hogy a zsidók a bérleten azt az összeget, amit így meg tudnak takarítani: mind tovább belefektetik a gazdaságba. Amit mi kiveszünk, azt ők beleteszik.
- Rettenetes! - mordult fel a szép Daniján Pali, és villogott a szeme. - Akárhogy csinálják, azt már megcsinálták, hogy a megyének nagyobbik fele az övék. Kérem, már nem lehet végigmenni a megyén, minden faluban minden kastély az övék...
- Igen, és ha az ember a földeket nézi - szólt bele Fábján -, ahol elhanyagolt, pipacsos, régimódi művelés, öreg viskók vannak, az mind magyar uraké még... ahol belterjes gazdálkodás, vadonatúj cseréptetős gazdasági épületek... az mind a zsidóké."

3 megjegyzés:

  1. BÚÉK!
    Igaza volt Móricznak. Amíg azon a kis területen sok paraszt is megélt kényelmesen pár urat kiszolgálva, jöttek a gazdálkodók, és mindenkinek nyereséget kellett termelni, még a gyerekeket is termelésbe állították.
    Az egyik végletből a másikba szakadtunk. Azóta nem volt épeszű gazdája a földeknek, mióta a habsburg keleti birodalom szétbombázta a Kárpát medence vízközpontú gazdálkodását.
    Molnár Géza, Andrásfalvy Bertalan, meg még jónéhányan elmondják ma is, hogyan lehetne visszatérni az ésszerűség és a szakrális gondolkodás összefésülésével egy élhető világba.
    Ma ez utópiának tűnik, pedig nem lesz más választásunk.

    VálaszTörlés
  2. Boldog új esztendőt kívánok, jó erőben, jó egészségben, szerencsében! :)

    VálaszTörlés
  3. "Ma az a jó hazafi, akinek sikerül mindkettőt elsajátítani: félni az idegentől és gyűlölni az idegent."

    Ennél precízebben nem lehet fogalmazni.

    VálaszTörlés