Főbenjáró bűnt
követtem el. Az úgy van, hogy addig jár a korsó a kútra, míg
eltörik. Az úgy van, hogy ha az ember csak nézegeti a használt
hangszórós oldalakat, egyszercsak talál egy megfelelő olcsót. Ez
mindig így van. Nem is tudom, mit remél ilyenkor az ember, amikor
„csak” nézegeti a hirdetéseket?
Vagyok én tárgyakkal
úgy, hogy megihlet tőle a szentlélek. Nem tudom megmagyarázni
miért, egyszerűen megtörténik.
Megláttam azt a hangszóró
párat s rögtön beleszerettem. Az ára szerint egy hangfal lehetett
annyi, nem mind a kettő. De azért ráírtam a hirdetésre, másnap
jön a válasz, hogy bizony mind a két láda van abban az árban. Na
mondom ez valami kamu, valami baja lehet, de az már felettébb
gyanús, hogy dévai a hirdetés. Így ennyi adat nem jöhet össze
csak úgy. Hogy nem jászvárosi a hirdetés, hanem csak ide né kéne
menni érte.
Na, szentlelket cselekedet
is követte (hű de bepörög az ember mikor a lélek hajtja) másnap
rögtön el is mentem megnéztem a dolgot. Meg es voltam lepődve,
hogy zsírozottan simán ment minden. Betette a srác a keverőbe,
rányomta a putyerát (erőt), döngtek azok a ládák böcsülettel.
Még egyszer megkérdem, akkor tényleg annyi? Annyi. Kifizettem s
isten álgya. Kezet ráztunk rá. (persze ráment a következő hét családi élelmezési rátiója, de pár csip csup munka, egy láda, egy zárcsere miegymás regenerálta a bűn effektjeit).
Na de a dolgoknak
pikantériája az, hogy ez a srác valami líder egy semmilyen
egyházhoz nem tartozó hívő felekezetnek. A hely ahonnan elhoztam
a ládákat, egy klubféle volt, nekem az is megtetszett rögtön,
színpaddal, székekkel, elég komoly zenekari felszerelések voltak
kipakolva, kiderült ők hetente itt tolják in the néjm of
dzsizessz. Fura összefonódásai a véletleneknek. Számtanilag
könnyebb a lottón nyerni, mint ennyi mindent egy lapra kihúzni.
A román srác (román
fiatal gyülekezet) kétszer is mondta nekem, hogy kumszekádénak
tűnök (rendesnek), hogy kéne még beszélgessünk. Mondom neki,
nézd, őszintén megmondom, átmentem pár vallásos experianszon,
többek közt baptistaként is, nagyon nem hiányzik nekem egy újabb
csalódás. De hogy így meg úgy.
Aztán este folytattuk a
fészbukkon. Duma, zene, miegymás, kölcsönös egymást dicsérés.
Hogy mégis menjek el egy kávéra. Mondom megint, nem vagyok
közösségi ember, higyje el, annyira ismerem magam. Szeretek ezt
azt csinálni, segíteni, de annyira dependens vagyok a szabadságtól,
hogy nem tudom feladni s nem is akarom. Kár, mondja, mert elég
kumszékádénak tűnök.
Igen, ezen elgondolkodtam.
Mert vannak nekem ilyen biblikus időim, amikor analizálom a
helyzetemet a makrokozmoszi vetületben. Hogy mennyire véletlen? Ha
pedig nem az, akkor mi az üzenete? Mit csináljak? Mert kedvemre
volna. De tudom, hogy jön egy pont, ahol újból közellenség
leszek, rohadt alma a szép pirosságtól bugyogó gyimelcsek közt,
az emberiség ellensége, az ördöng fia. S akkor fogják mondani,
pedig olyan kumszekádénak nézett ki.
Na mert ez a gyülekezetes
dolog úgy működik, hogy vannak a közös imák. S akkor ott gügyög
mindenki egy imát. Eccer kétszer elnézik neked, hogy nem gyúrod
velük. Azt mondják majd belejön. Aztán ha mind nem jön bele,
elhívnak gyúróestre s csak érted lüvik felfelé a lelki
energiákat, hogy isten lelke szálljon meg téged is. Aztán elmarad
ez is. Mégsincs gruppen ima. Faggatnak, aggódnak, hogy akkor
talántán a megtéréssel van a baj, nem vagy eléggé megtérve.
Van még valami. Nem volt meg a törés. A sírás. Pedig nézd
milyen kumszekádé. Jön, csinálja, hallgat, minden. De nem vesz
részt a közös imában. Nem azonosul a közösséggel. Igen, ez
annak a jele, hogy nincs eléggé megtérve. Csak egy bebarátkozó
kumszekádé. S nagyon nem jók ezek a bebarátkozók, bármilyen
kumszekádék. Mert pontosan a közösség lényegét aknázzák meg,
ahol a tagok testben s lélekben egy egészet alkotnak. Mert ugye,
akkor hol a példa?
Na ezt eljátszódtam
párszor. Nehezen értettem meg mi nékem a keresztem, de ez az én
keresztem, hogy nem tudok gruppen imádkozni. Olyan nekem, mintha
eladnám az Istent. Mintha elkotyognám szerte mi miről beszélünk
egész nap. De ha el is kotyognám szerte, lenne oly kiháborodás,
hogy csak na. Nem, itt egy adekvát nyelvezetet kell használni,
mint a nyelvtanban, vannak jól defineált törvények, nem lehet
csak úgy szólni. S akkor én csak úgy a köz kedvéért
blöfföljek? Apróbb dolgokban sem szoktam, hát akkor pont az
Istennel kezdjem?
S akkor ez van, jel ide,
jel oda, bypassban vagyok, mert hiába az aranyos fiatalok, dob s
villanygitár, a fő marketingtől ők sem térnek el. Kicsiben
csinálják ugyanazt mint a többi nagyok. Én ebben a műfajban
pedig bérgyilkos vagyok. Ha hasonlatot akarnék használni.
the very last looser rocker... |
Na de bekötöttem a
ládákat, szépen szólnak, elvagyok ájulva, teljesen más a
dinamikája a dobolásnak így, hogy a hangszerek is kellő
erősséggel s dinamikával szólnak. Lesz most min agyalni megint.
Megszokni s ilyenek. De lassan összeáll a kép, kerek lesz a
stúdió, jöhet a tanulás. Egy öreg dobos talán leckéket oszt,
ez a hívő srác ajánlotta be, talán ez lesz az a szál, amin
végig futok, szemről szemre megyek, lássam mire lyukadok ki.
Mert ha történt egy
konnekt, ha halovány is, még nem vágom el a zsinórt.
Ehhez több lélek kell.
Egyelőre ennyire volt
elég.
Kiderült, kumszekádénak
tűnök.
Tudod, aki nem simul, az kumiszkádé, de hát ez így van, és ezt tudod is. És tökéletesen mindegy, hogy román felekezeten kívüli gyülekezetről, negyven évvel ezelőtti Kommunista Ifjúsági Szervezetről, vagy FIDESZ MPP-ről, esetleg másról van-e szó.
VálaszTörlés