Kumszekádé

Főbenjáró bűnt követtem el. Az úgy van, hogy addig jár a korsó a kútra, míg eltörik. Az úgy van, hogy ha az ember csak nézegeti a használt hangszórós oldalakat, egyszercsak talál egy megfelelő olcsót. Ez mindig így van. Nem is tudom, mit remél ilyenkor az ember, amikor „csak” nézegeti a hirdetéseket?
Vagyok én tárgyakkal úgy, hogy megihlet tőle a szentlélek. Nem tudom megmagyarázni miért, egyszerűen megtörténik.
Megláttam azt a hangszóró párat s rögtön beleszerettem. Az ára szerint egy hangfal lehetett annyi, nem mind a kettő. De azért ráírtam a hirdetésre, másnap jön a válasz, hogy bizony mind a két láda van abban az árban. Na mondom ez valami kamu, valami baja lehet, de az már felettébb gyanús, hogy dévai a hirdetés. Így ennyi adat nem jöhet össze csak úgy. Hogy nem jászvárosi a hirdetés, hanem csak ide né kéne menni érte.
Na, szentlelket cselekedet is követte (hű de bepörög az ember mikor a lélek hajtja) másnap rögtön el is mentem megnéztem a dolgot. Meg es voltam lepődve, hogy zsírozottan simán ment minden. Betette a srác a keverőbe, rányomta a putyerát (erőt), döngtek azok a ládák böcsülettel. Még egyszer megkérdem, akkor tényleg annyi? Annyi. Kifizettem s isten álgya. Kezet ráztunk rá. (persze ráment a következő hét családi élelmezési rátiója, de pár csip csup munka, egy láda, egy zárcsere miegymás regenerálta a bűn effektjeit).
Na de a dolgoknak pikantériája az, hogy ez a srác valami líder egy semmilyen egyházhoz nem tartozó hívő felekezetnek. A hely ahonnan elhoztam a ládákat, egy klubféle volt, nekem az is megtetszett rögtön, színpaddal, székekkel, elég komoly zenekari felszerelések voltak kipakolva, kiderült ők hetente itt tolják in the néjm of dzsizessz. Fura összefonódásai a véletleneknek. Számtanilag könnyebb a lottón nyerni, mint ennyi mindent egy lapra kihúzni.
A román srác (román fiatal gyülekezet) kétszer is mondta nekem, hogy kumszekádénak tűnök (rendesnek), hogy kéne még beszélgessünk. Mondom neki, nézd, őszintén megmondom, átmentem pár vallásos experianszon, többek közt baptistaként is, nagyon nem hiányzik nekem egy újabb csalódás. De hogy így meg úgy.
Aztán este folytattuk a fészbukkon. Duma, zene, miegymás, kölcsönös egymást dicsérés. Hogy mégis menjek el egy kávéra. Mondom megint, nem vagyok közösségi ember, higyje el, annyira ismerem magam. Szeretek ezt azt csinálni, segíteni, de annyira dependens vagyok a szabadságtól, hogy nem tudom feladni s nem is akarom. Kár, mondja, mert elég kumszékádénak tűnök.

Igen, ezen elgondolkodtam. Mert vannak nekem ilyen biblikus időim, amikor analizálom a helyzetemet a makrokozmoszi vetületben. Hogy mennyire véletlen? Ha pedig nem az, akkor mi az üzenete? Mit csináljak? Mert kedvemre volna. De tudom, hogy jön egy pont, ahol újból közellenség leszek, rohadt alma a szép pirosságtól bugyogó gyimelcsek közt, az emberiség ellensége, az ördöng fia. S akkor fogják mondani, pedig olyan kumszekádénak nézett ki.
Na mert ez a gyülekezetes dolog úgy működik, hogy vannak a közös imák. S akkor ott gügyög mindenki egy imát. Eccer kétszer elnézik neked, hogy nem gyúrod velük. Azt mondják majd belejön. Aztán ha mind nem jön bele, elhívnak gyúróestre s csak érted lüvik felfelé a lelki energiákat, hogy isten lelke szálljon meg téged is. Aztán elmarad ez is. Mégsincs gruppen ima. Faggatnak, aggódnak, hogy akkor talántán a megtéréssel van a baj, nem vagy eléggé megtérve. Van még valami. Nem volt meg a törés. A sírás. Pedig nézd milyen kumszekádé. Jön, csinálja, hallgat, minden. De nem vesz részt a közös imában. Nem azonosul a közösséggel. Igen, ez annak a jele, hogy nincs eléggé megtérve. Csak egy bebarátkozó kumszekádé. S nagyon nem jók ezek a bebarátkozók, bármilyen kumszekádék. Mert pontosan a közösség lényegét aknázzák meg, ahol a tagok testben s lélekben egy egészet alkotnak. Mert ugye, akkor hol a példa?
Na ezt eljátszódtam párszor. Nehezen értettem meg mi nékem a keresztem, de ez az én keresztem, hogy nem tudok gruppen imádkozni. Olyan nekem, mintha eladnám az Istent. Mintha elkotyognám szerte mi miről beszélünk egész nap. De ha el is kotyognám szerte, lenne oly kiháborodás, hogy csak na. Nem, itt egy adekvát nyelvezetet kell használni, mint a nyelvtanban, vannak jól defineált törvények, nem lehet csak úgy szólni. S akkor én csak úgy a köz kedvéért blöfföljek? Apróbb dolgokban sem szoktam, hát akkor pont az Istennel kezdjem?

S akkor ez van, jel ide, jel oda, bypassban vagyok, mert hiába az aranyos fiatalok, dob s villanygitár, a fő marketingtől ők sem térnek el. Kicsiben csinálják ugyanazt mint a többi nagyok. Én ebben a műfajban pedig bérgyilkos vagyok. Ha hasonlatot akarnék használni.

the very last looser rocker...
Na de bekötöttem a ládákat, szépen szólnak, elvagyok ájulva, teljesen más a dinamikája a dobolásnak így, hogy a hangszerek is kellő erősséggel s dinamikával szólnak. Lesz most min agyalni megint. Megszokni s ilyenek. De lassan összeáll a kép, kerek lesz a stúdió, jöhet a tanulás. Egy öreg dobos talán leckéket oszt, ez a hívő srác ajánlotta be, talán ez lesz az a szál, amin végig futok, szemről szemre megyek, lássam mire lyukadok ki.
Mert ha történt egy konnekt, ha halovány is, még nem vágom el a zsinórt.
Ehhez több lélek kell.
Egyelőre ennyire volt elég.
Kiderült, kumszekádénak tűnök.

1 megjegyzés:

  1. Tudod, aki nem simul, az kumiszkádé, de hát ez így van, és ezt tudod is. És tökéletesen mindegy, hogy román felekezeten kívüli gyülekezetről, negyven évvel ezelőtti Kommunista Ifjúsági Szervezetről, vagy FIDESZ MPP-ről, esetleg másról van-e szó.

    VálaszTörlés