Van
két cicám. Cilu és Cece. Még nem tudom melyik, ki. Aztán ahogy
tettem vettem, kisurrantak a műhelyből, fel a fűzfára. Már a
műhelyből centizik a fűzfát az ablakból, hisz rengeteg veréb
ott tanyázik a fűzfán.
Hívtam
aztán a macskákat, nem jöttek. Mentem a fa alá s felnéztem.
Szomorúan lógatták a farkukat lefele s csalódott tekintettel
néztek engem. A sültgalamb nem repül a macska szájába sem. Nem
így gondolták a verebek dolgát. Azt hitték, hogy elég a fűzfára
mászni s magától özönlik a sok veréb a szájukba.
Aztán
jött Jonika, hogy fújjam fel az egyik hátsó kerekit. Lementem
dirmegve dörmögve, de meg is jegyeztem neki, hogy miféle szekeres
gazdája van, hogy nincs mivel felfújja a szekere kerekeit? Mert ugye
laposon járt mind a négy kerekével. Arra van esze a gazdájának,
hogy kertem tövébe diófát ültessen, hogy majd az én kertemből
kiszívja az életet, de egy pumpát nem vesz a szekeréhez. És mint
jó igaz keresztény, nem ilyen ficcfa keresztény módra, kik
elájulnak mindenféle szőnyegen repülő effenditől, felfújtam
mind a négy kerekét. No nem a gazda iránti tiszteletből, hanem a
Jonika iránti tiszteletből, mert szépen megkért. Pedig cigány.
Mintia összes cigánysága eggyüttvéve, noha loptak tőlem, nem
csináltak nekem és bennem akkora kárt, mint úgynevezett madzsar
tezsvéreim. És mit mondjak, hemzseg Mintia a cigányoktól.
By
the way, magyarság és menekültek. Szóval a napokban igen
elszomorkodtam amiatt is, hogy Magyarország kimutatta foga fehérét.
Mint egy bunkó farkas. Gyűlölettől villogó vérmes szemekkel
vonyított Magyarország. Mint a gyáva kojotok. Azok a hihetetlen,
rémálomba illő megjegyzések, hozzászólások a neten, ami magyar
fejből pattant ki, egyértelműen igazolja, hogy a magyart nem lehet
kiszedni a barbár, pogány gondolatvilágból. Mert ha az a sok
szítok, gyűlölet, halálkiáltás az igazi magyarság, s az
emberi, Jézusos hozzáállás, igazi keresztény szemlélet a gaz
liberó meg zsidó meg hazaáruló, akkor egyértelmű minden.
De
egyébként is, mind ezek a papír keresztények, bebizonyították,
hogy tulajdonképpen az egész vallásosdi nem alapul ama Jézus
Krisztusra. Egy gané plagizálásról szól ez a keresztény
filozófia, mint a bingó alapú meggazdagodás utáni lelkesedés.
A
gyökér fajzat képtelen átnézni mindazon túl, hogy özönlik a
menekült. A hitben élő ember első reakciója, hogy felkiált
Istenéhez. Segítséget kér tőle. Ha masszívan nem jön a
segítség, akkor erőt kér a kibírásra, közben elgondolkodik,
hogy miért e megpróbáltatás, sűrű önvizsgálat, miegymás. Egy
éjszaka mindehhez elég. De itt hónapok óta nincs semmiféle ilyen
irányú megközelítés. Barbár módon, kesereg a kojot falka.
Elszomorít.
S egyben elgondolkodtat, hogy mégis itt élek a cigányság kellős
közepén és a dévai entelektuel magyarság úgymond szociális
élete helyett még mindig inkább a cigánnyal beszélgetek
szívesebben.
Ja
persze, hisz gaz, liberó, mocsok kapitalista hazaáruló vagyok,
bolgár ükapai szálon talán zsidó vér is van bennem. Hogy
rémesen kevés bennem ez a zsidó vér, azon is látszik, hogy nem
tudok alkudni, egy szolgalélek vagyok, a másik ki se gondolta mit
akar, én már keresem a hozzávaló szerszámot. Több zsidóvér
kellett volna belém. Úgysem osztok szorzok a magyarságban,
statisztikailag teljesen mindegy lenne.
Na
de volt egy olyan gondolatom, hogy így ebben a felbontásban
kiszállok a blogommal a netről. Aztán ebből annyi lett, hogy a
frissen indított facebook száradafa oldalamra nem teszek ki több
írást. Mert elébe akartam menni lusta papír „rajongóimnak”,
akik nem fáradnak el a blogomig, hisz mindent egy tálcára várnak,
de rájöttem, aki engem akar, nem bír nélkülem, az megkeres. Mint
Jonika a kerekeivel.
(a
macskák még mindig a fán kergetik az amerikai álmot...)
Igen,
lassú a visszafejlődés, de vannak már apró jelei. Mert a
kereszténységből is megárt a sok. A pálinka egy pohárkával
egészség, egy üveggel már méreg.
Az
úgynevezett nem performáns munkákat nem vállalom ezután. És
szentül megesküdtem, hogy kiveszek két hét alkotói szabadságot,
és legyártok egy pár banális bútor darabot, amivel majd
meghóditom a világot. („haha-hhah!” ez egy reppes odaszólás,
dobos fill helyett...)
Mert
ugye kiegyeztünk az ajtókkal, aztán mikor jöttem el előleggel a
zsebemben, de hogy akkor abban ne legyen göcs és legyen tölgyfából
a küszöb. Nyeltem egy galuskát, mert 33 centi mind a négy küszöb
szélessége. Aztán jól sejtettem, hogy az „A” osztályú
anyagnál kell legyen egy még „A” osztályúbb, ami nem engedi
meg az egyébként „A” osztálynak megfelelő göcsöket sem,
mert snúrban jöttek a skizofrén elvárások. De mindnek eleget
tettem. Mégis volt egy ilyen elváláskor, hogy jól van na, nem
tökéletes, de ám legyen. Őszintén leforrázott ez engem, emiatt
is nehéz volt a hetem, keserves, noha szerintem az ajtók a
szokásosnál jobbak lettek, megmaradt ez a tökéletlenségi érzés,
hogy netán nem tudok ajtókat csinálni. Nem megy nekem ez a public
relations, oda hideg, kegyetlen emberek kellenek.
És
miután ma is basztattak semmiségekért, azt mondtam, hogy nincs
fúróm a falhoz, megkértek, hogy fúrjam át a falakat a
kábeleknek. Nincs, mondtam szemlesütve. Ennyi gonoszság belőlem
is kikéretett. Miután jött a banya s rátette a vízmérőt az
ajtókra, hogy szerinte nem egyenes. S azt mondta, hogy azért nem
ment férjhez mert nem bízik a férfiakban. Uram atyám, mennyi
sötétség tud beleférni egy emberbe. Mindegy.
Nem
megy nekem ez a public relations. Egyre nem megy. Amíg fiatal
voltam, hagytam magamtól, hadd menjen. De nincs már erőm. Se
lelki, sem fizikai.
Így
történt, hogy mindjárt két hete nem dobolok, nem keverek.
Letestelt teljesen ez a munka. Pedig négy kibaszott ajtóról volt
szó. Hányat csináltam eddig? Ezret? Kettőt?
És
ha legalább megérné anyagilag. De nem. A fa ajtó ablak ideje
lejárt. Exklúziv, premier, presztízs kategóriaként talán,
méregdrága nemesfából esetleg, de hát ahhoz nem elég az én
érdes nyelvem, tüskés pofám, oda relációk kellenek, nem
raklapra került ember hulladék, mint kiégett jómagam. Mert ez a
helyes megfogalmazás irántam: kiégtem.
Persze,
megvan az én szerepem is ebben az életben, például most már
teljesen kétségbeesve nyávognak a macskáim, gondolom mára
belefáradtak a veréb vágyakozásra, s inkább beérik vacsira egy
kis macskakajával.
Már
előre élvezem, amint két hét múlva elkezdem a banális kis
fiókos szekrénykéket. Jönnek majd az igazi
mászterpíszek...haha-hhah!
Attilám, görcs nélkül nincs se izom, se fa. Csináltasson akkor műanyagból ajtót! Most én mondom, hogy szarjál a megrendelőd küszöbére, pedig nem szeretek csúnyán beszélni.
VálaszTörlésAz a helyzet, hogy Te jobban szeretsz ajtót csinálni, mint nem, és ezért néznek hülyének.
Tudod, azon gondolkodom, hogy vannak Neked a szivarka fáid. Jó masszív, és nem vetemedő ajtót lehet belőle alkotni. Ráadásul a mintázata is attól szép, amitől a sakktábla. Kockás.
Ha meg az sem tetszik a banyádnak, még nagy lendület sem kell, hogy agyoncsapd vele, :-)
Banyák letudva, ajtók átadva, hisztori. csak én sérültem lelkileg. De helyre hozom magam.
VálaszTörlésRengeteg szivarfa lapom van már, mert noha nem mind szóltam róla, hűségesen gyűjtöm, minden lakásos átalakításomat azokból végzem, én imádom a sokszínű fát. De ezen a tájon ha valami nem műanyag felületű, a kutyának sem kell. Ha fában is rendelnek, azt akarják, hogy a felülete mint a műanyagé legyen. Nos, ez lehetetlen.
Másképpen kell hozzáálljak. Ne ők keressenek engem a marhaságaival, hanem én csináljam s keressem a vevőt rá. Mert hiszem, hogy azok akiknek dolgozni érdemes és megbecsülnék, ott vannak a világban, de nincs köztünk kapcsolat.
Erre kell az alkotói szabadság, hogy tudjak két három lefotózható darabot készíteni. S azután meglátom. Egy két év önpusztító rendeléses munka még belefér, de el kell kezdjem az építést...
Azok a disz kerekek is jok voltak, amiket ezelott egy par evvel lattam a muhelyben. Arrol is erdemes lenne fotot kesziteni, ha meg megvannak. Sok sikert egyebkent !
VálaszTörlés