Scarlett s az ősi ritmus statisztaként...

Scarlett besétált az életembe s vele Cubase. Igaz nem cédén, hanem onlájn, igaz nem örökre, hanem próbaverzióként, amit harminc nap után újra aktiválhatok. Ezt sem értem, az enyém is, de mégsem. Igaz olcsón vettem, hármat az egyben címszó alatt, de mégis jól esett volna cédén.
Nézem a Cubase tutoriálokat, ilyen tanító filmecskéket s nem értek semmit belőlük. Mint az iskolában, percenként hatvan klikk és negyven apró információ, de egy hete még nem tudom a szintit felvenni. Más agyra tervezték ezt a programot.
Lemondtam a következetes dobtanulásról, inkább azt dobolok, ami jön. Hagyom, hogy megszólaljon belőlem az ősi ritmus. Érdekes dolgok jönnek elé. Szerintem egy dobtanár megfogná a fejét. S mint reménytelennel feladná. Rájöttem, nem feltétlenül az óraszám a fontos, hanem a hangulat. És hogy ez a hangulat mit hoz elő. Vagy a fáradságot és kedvtelenséget fel tudja e oldani a ritmus? S akkor csak halkan lábdob s lábcin. Egyet-kettőt, hármat-négyet. S ha jön valami jön, ha nem nem. De általában aztán jön. S a csak öt perc elhúzódik húszba. S persze a nyegle hangerő is megbátorodik. De így rájöttem, a dobok halkan is szépen szólnak. A cinek is suhintva, nem csapva szólnak szépen.

Ráeszméltem, a fiam otthoni hét éve megnyúlt tízre. Átálltam a statiszta szerepembe. A megfigyelő. A résen levő. Szól majd, ha a gép vírusos, s újra kell installálni. S akkor megtisztelve érzem magam.
Saját szobája lett, amit kétnaponta porszívóz. Viszont már az asztalnál eszünk együtt.
Skype-n tanul románul. Ez persze az én zseniális ötletem volt. Ajánlom a kedves minisztereknek s annak seggnyaló professzorainak, akik nem akarják elfogadni, hogy magyar anyanyelvű gyermeknek a román nyelv idegen nyelv, hogy nézzenek bele fiam jegyzeteibe, hogy mit jelent magyarként románul tanulni. S ha őszintén meg akarjuk érteni s nem rákényszeríteni a szülőket a guglival házi feladatokat kimásolni, érdemes rajta elgondolkodni. Ha lehetne, a román órák alól kivenném a fiamat, mert semmi értelme azoknak, és nyugodtan engedném vizsgára az ilyen skype-s módszer után, mert tudom, hogy az átmenetit megírja. De így, kétlem, hogy bármit is megért belőle, mert egyszerűen nem érti a román szavakat. Még a román anyanyelvűeknek is nehéz az anyag, hát még a magyaroknak? És szó köztünk maradjon, annyira borúsak, negatívisták és tragikusak ezek a román írók, hogy borzalom. Elnézem ezt a Ion Creangöt. Mindenki el van ájulva, hogy mennyi jópofaság van benne. Hát végig lopkod, bajt halomra hoz, hazudik, s erre azt mondják boldog gyermekkor. Hogy bezzeg régen. Bezzeg régen mi? Hagyjuk az ilyen hamis ömlengéseket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése