Ray Donovan

Blogos munkásságom egyik fő eredménye, hogy olvasóim rendszeresen kiborulnak s végleg ejtenek. Egyesek megunnak. Egyrészt nem vagyok következetes, mint annak az embernek lennie kéne, a másik meg hogy simán ellent mondok magamnak is, kitartóan. Ebbe bele lehet fáradni. Megértek mindenkit. Mert a mostani témám se valami Coelho irányzatú lélekemelőség.
De hát az ember minek blogoljon, ha közkívánatra teszi? Fülek viszketése szerint írjon az ember? Semmi értelme.
Van HBO csatornán ez a „Ray Donovan” sorozat. Imádom. Szabályosan imádom ezt a műfajt. (ez az a rész, ahol botránkozni lehet).
Több mindent akar bemutatni a film, nem kétlem, mindent nem tudok én sem leszűrni belőle, elég nekem az amennyi engem érdekel. Például ott van, amiről nem beszél a film. Olyan ez, mint Kós Károly esete Istennel s a templomról, egész életében építette a templomokat, de sosem beszélt Istenről. Egy ember, aki a templom minden zegzugát megálmodta, lerajzolta, nem beszél sosem Istenről. Érdekes.
A Ray Donovan filmben nincs szó az emberi értékekről, vallásról s egyáltalán erről a rózsaszín pillangókat kiszart szent seggekről. Első látásra a film egy tiszta bűnös világról szól és a bűnös emberekről. Erőszak, drog, kurvák, pénz, zsarolások. Mindez a legális ás illegális szürke zónában történik. Nem ott, ahol konkrétan a politikát hozza be, sem ott, ahol hajókról átrakják a zsák drogokat. A film a kiskirályokról szól, pontosabban Ray személyén keresztül a végrehajtóról, aki nem találja ki a bűnöket, hanem fizetség fejében végrehajt utasításokat. Természetesen mocskos dolgokat kell végre hajtson.
Első látásra egy tucatfilm, bűnre épülő film sorozatnak néz ki.
Nem tudom mik voltak a film készítőinek a célja ezzel a filmmel, nem is érdekelnek a kritikák, azzal az érzéssel akarok maradni, amit bennem generált ez az engemet lenyűgöző film.
Én azt látom, hogy ez a Ray ahhoz a bűnös világhoz képest, amiben él, ő egy szent. Képviseli azokat az értékeket, amikről az emberiség lemondott. Noha az átlagpolgár nem ől, nem gyilkol, nem lop, nem csal, pusztán az életből való hiányzásával aláírja a mindenkori báránybőrbe bújt farkas garázdálkodásait, követi el legfőbb bűnét. Ami sokkal borzasztóbb, mint Ray Donovan végrehajtói munkája, ki tulajdonképpen más bűnözőket zsarol vagy ver szét.
A társadalmat kitevő szmog emberek csendestárs hallgatása, szemlesütése borzasztóbb, mint a szürke gazdaság bérgyilkosai.
Sok esetben ez a Ray nem alkalmaz erőszakot. Csupán elbeszélget az áldozattal, aki vegűl is viszont zsaroló senki csirkebűnös, aki azt hitte újat tud húzni a maffiával. Ez a Ray meggyőzi, hogy ne tegyen sehol panaszt, mert legközelebb kinyírja. Van aki jobb belátással bír s elhúz. Van aki nem ért a szóból. Azzal nincs mit csinálni.
Rengeteg esetben ebből a Rayből kiszól a legmélyebb keresztény katarzis, holott a papokról az a véleménye, hogy mind pedofil buzi, hisz egyik testvérét egy ilyen pap megerőszakolta. De az sincs kizárva, hogy Ray is átesett e szent keresztségen, viszont amíg körülötte mindenki rinyál az őt érintő szenvedéseiről, ez a Ray mindig mindenről hallgat. A hideg arca viszont más árul el.
A film alaptétele szerintem a családi vonások öröksége. Ray apja egy pitiáner bérgyilkos, gengszter, egy tipikus szarházi, aki semmitől sem riad vissza, attól sem, hogy családját, gyermekeit felhasználja, kihasználja a saját céljaira.
Ray bezáratja apját egy FBI ügynök lefizetésével, zsarolásával. Ray másik két testvére felnőttként apjuk hatására emberi roncsok lettek, lelkük, szellemük szétzúzva apjuk bűnös és zsarolós élete miatt. Rendesek a csórók, de tehetetlen balfaszok, bénák, tökéletlenek és sosem értik a képletet, viszolyogva ugyan, de rajonganak apjukért. Annyira, hogy családot sem mernek alapítani s mikor az öreg éppen nincs börtönben, körülötte lógnak s minden lelki bajuk van. Persze ez a Ray mindig kiszedi őket a bajból, ami jól jön nekik, de mindig felhányják neki, hogy mit mind avatkozik az életükbe, holott fel akarja őket szabadítani a beteg agyú apjuk hatalma alól. A két testvér valahogy úgy van ezzel, mint általában a társadalom álszentjei, hogy lelki összeomlást mímelnek, ha valaki seggen kúrja, de a másik pillanatban tarja a seggét, hogy valaki kúrja már meg.
Nehéz a dolga ennek a Raynek.
Nem is beszélve arról hogy legutóbb eladta magát egy évre egy hatalmas gengszternek, aki kiszedette egyik testvérét a dutyiból, aki apja miatt került oda s ott majdnem meglincselték a többi rabok. Mellesleg. Mint családi örökség hordozza ez a Ray a bűnt és tragédiát. Mint a bibliai hetedizigleni büntetést. Borzasztó nagy emberség, erő, lélek és szellemi kapacitás kell ezt tudatosan végig csinálni. Még az a kiváltsága sincs, hogy valaki megértse Ray dolgait, motivációit, érzelmeit, mint egy magamfajta seggtörlő bloggernek. Magában tart mindent.
A családja sem ért semmit Ray dolgaiból. Ray felesége a tipikus eltartott feleség, aki halálra únja hétköznapjait, nagy házban laknak s mindig rinyál a telefonba, hogy ez nem házasság, hogy sosem ér haza éjfél előtt az ember, miközben Ray éppen egy másik undok pitiáner zsaroló torkát szorongatja vagy éppen két pisztolycső fenyegetettségében egy köteg pénzt ad át főnöke megbízásából.
A dolgok organikus összefonódása, ahogy egyik eset köti a másikhoz, közben apja, testvérei s családja marhaságai révén újabb és újabb elkötelezettségekbe tolják, szinte zsarolva a helyzettől.
Néha a lelki terhek súlya alatt berúg, hagyja összeveretni magát vagy éppen egy seggét riszáló kurvát dug meg. Semminek nincs íze, nem tud semminek sem örvendeni, de nincs is sok ideje ezen filózni, máris hívják telefonon, mennie kell.
Amiről nem beszél a film az is érdekes. Mert trendi manapság egy filmben legalább egyszer érinteni a globális felmelegedést, az összeesküvés terveket szövő elitet, a sehova nem vezető emberi létünket. S akkor itt van egy ember, a Ray Donovan, aki ebben a mocskos fertőben úgy néz ki, hogy a bűnösök közül a legemberibb, a legérzőbb ember, akit nemcsak nem értenek meg, de nem is akarnak megérteni. De nem is igyekszik megértetni magát.
Zseniális volt egy jelenet, ahol irodájában az összevert Ray iszik egy pohár italt, felfedezi a tévét, amit a titkárnője szokott nézni valószínű, s éppen egy olcsó, régi komédia film pergett. A titkárnője, aki egyébként különleges képességekkel rendelkezett, zseniális infós, hekker, ilyen szellemi végrehajtó, hirtelen minden információt be tudott szerezni, teljes hidegvérrel, mint egy bérgyilkos, éppen lemondását adta be, mert jobb ajánlatot kapott. Nem kis pénzért dolgozott ám, de úgy látszik itt is van presztízs kérdése az embernek.
Ray oda sem nézett, elmosolyodott a komédia film jeleneten, csak intett a fejével, hogy rendben, menjen nyugodtan. A titkárnő ki volt akadva, hogy Ray ilyen egyszerűen lemondott róla. Viszont Ray nem akart lemondani róla, de azt sem fogadta el, hogy zsarolva legyen a titkárnője által, akár csak átmeneti értelemben sem. Csak mosolyogva nézte a film jelenetet, s tisztán ki lehetett érezni belőle, hogy neki sem volt gyermekkora. Apja révén korán „munkába” kellett álljon.
Ennél sokkal bonyolultabb a film. Rengeteg a mondanivalója. Noha inkább párbeszéd a film kitevője, ritkán sül el pisztoly, vagy jön előtérbe az erőszak, az egész történés ebben az emberi sötét masszában zajlik, ami így vagy úgy minden ember életében benne van.
Az első fejezetben sem került révbe Ray élete. Mikor kiszállt volna az egészből, el volt szánva, hogy feladja magát a rendőrségen, nem a bűnök miatt, hanem a nyugalomért, csendért, ne szóljon többet a telefonja, a fia mászott bele valami szarságba, persze nagyapja révén, azaz Ray apja miatt. S akkor megint szóltak a telefonok, beindult az organikus rendszer, a zsarolások, a lefizetések, az elköteleződések, s persze mindez a család szemrehányásai közepette, hogy megint nem ér haza a vacsorára.
Így nem ér révbe soha az ember élete. Mert a társadalom, a szocializálódás, a családi kötöttségek organikusan kötődnek egymáshoz, és mindig a leggyengébb láncszemet őrlik, s ha meg is szakad nem ismerik el, nem lesz sose elég.

Hogy a második fejezetben mi lesz a vége, nem tudom, de nagy izgalommal nézem minden sorozatát.
Abban a hollywooddal egyet értek, hogy nem lehet happy end. Elrontja az ízét a dolognak, s nem engedi szárnyra kelni a továbbiakban a fantáziát s a reményt, hogy egyszer az ember csak révbe kerül....
Mert nincs annál rémesebb, minthogy az ember „ágyban párnák közt” szenvedjen el.

5 megjegyzés:

  1. agyban parnak kozt es noi mellek kozt :)

    VálaszTörlés
  2. csak ne legyen túl későn, hogy ne legyen mit kezdjünk a női mellekkel...

    VálaszTörlés
  3. Rá se ránts! Én még bírom, nem tudtál kiborítani. :) Maradok!

    VálaszTörlés
  4. Az a helyzet, hogy én sem borultam ki, csak elvesztettem az érdeklődésemet a blogírás felé...most felcsigáztál, megkeresem ezt a filmet, és éjjel megnézem. Úgysem bírok alunni...

    VálaszTörlés