A hit kérdése

A hit kérdését feszegettem előbbi elmélkedésemben.
A menekültügy csak körítés benne.
Azt vettem észre, hogy a világ problémáira reagáló emberek két táborba szakadtak, van az úgymond hagyományosok tábora, amibe belefér minden romantikussá vált régi szarság is, illetve a liberálisok tábora, amibe belefér a buzik házassága is. S akkor ha valaki valamelyik ideológiának nem felel meg, egymást szapulják.
Ha van összeesküvés elmélet, akkor az eszköze ez a megosztódás. De szerintem bármilyen összeesküvőnek annyira a malmára hajtja a vizet az öngerjedő társadalom, hogy csak kaszálni kell, dől a sok gyom magától, nem kell ide egyéb rafinéria.
Magyarországon egy specifikus, szörnyű gépezet indult be, aminek a csapágyzaja a világon szétszórt magyarsághoz is kihallatszik, és látom a csudát, mindenkinek így vagy úgy állást kell foglalni, mint a szavazó fülkében: melyik rossz közül a legrosszabb.
Ez a csapda, mondom én. Ez ama ördögi kelepce.
A kereszténységre hivatkozó európai kultúra művelői féltik a sápadt arcúak létformáját, noha istenre hivatkoznak, de isten hatalmában nem hisznek.
A világiasságra (hitetlenség) hivatkozók, akik Földben gondolkodnak, emberségből nyitottabbak, mint az isten ihlette társadalom az emberi létet sújtó problémákkal szemben.
Előttem ez a két világ rajzolódik ki, biztos más szemszögből másképp látszik, de mivel én egyik kezemmel Jézus kezét fognám, a másikkal a Földet, az én látószögemben ez a két dolog ami a legfontosabb.
Blogom, bejegyzéseim nagyjából ezt a két dolgot keresi, próbálja értelmezni, összekapcsolni, megérteni.

Amit most ebben a menekült ügyben (hisztéria) látok, az az, hogy a keresztény társadalom mint annyiszor az életben újra bebizonyította, hogy Isten nevét nem szűnik meg hiába az ajkára venni, mert valahányszor Istenre kéne hagyatkozni, bálványszobrok féltése a legfőbb feladata. Félti az úgymond istenre alapozott életformáját.
Azért írtam, hogy ebben a kérdésben is talán az ima segít, ha mondjuk a világ keresztényei őszintén Isten felé fordulnának tanácsért, ötletért, hogy mi a teendő, elkerülendő a polgár illetve a nemzetek háborúja.

Az a tény, hogy a kereszténységre hivatkozva árad és gerjed a gyűlölet, ez semmilyen megfontolásból nem egészséges, és messze nem jézusi. Ezért írtam azt, hogy talán megért az ideje a hitnek. Hogy hinni merjünk Istenben, aki nem tesz ránk nagyobb terhet, mint elviselnénk. Ha már a kereszténységre hivatkozunk!
Mert engem nagyon pozitívan érint a világias emberek hozzáállása, miszerint őrizzük meg a Földet, a másik is ember. Keressünk megoldásokat. Alternatívákat. És negatívan érint engem az istenre hivatkozók kétségbeesett jajveszékelők hozzáállása. Nincs hogy ne lássam a két különböző hozzáállást.

Üzenetem az, hogy a kereszténység hite újból csődöt mondott. Mert ha hite lenne, akkor égbe kiáltott szava nemcsak Istenre hatna, hanem az elsötétült emberi agyakra is.

Azt nem firtatom, hogy mit jelent az iszlám Európába való behatolása. De azon sem sokat szörnyülködtünk, amikor a kereszténység istenre hivatkozva kiirtotta az indiánokat s ukmukkfukk elvette földjét. Kölykökként ellenségként nyírtuk a bunkó indiánokat a hős tehenész káuboj figurákkal, ez volt a játék trend manapság visszasíró gyermekkorunkban (noha szívem szerint mindig sajnáltam az indiánokat és a nagy indián könyv által picit meg is szerettem őket).
Biztos felhígul féltve őrzött nyugati kultúránk, ez nem kétséges, mint ahogy egyébként is mindig hígulásban volt. Vagy inkább mondom úgy, hogy folytonos átalakulásban.
De gondoljuk csak el azt a helyzetet, amikor a százezer menekültet visszatoloncolod az európai határhoz, mit fog erre szólni az otthon maradt milliárd nigger? Abból lenne aztán kalamajka...

Hogy mi a megoldás? Nem tudom.
Azért írtam, hogy kezdetnek nem árt egy sort imádkozni, valahogy úgy, hogy a világ összes Krisztus híve egyszerre kiáltson fel, kérvén az isteni bölcsességet, s közben bűnvallást gyakorolva, miszerint nem hisz Benne.

A hit kérdése az, hogy Isten e isten, vagy nem. Van neki hatalma felettünk és a Világ felett, vagy nincs?
Hogy mégsem lesz ilyen megamegmozdulás, az azért van, mert mi lenne, ha mégis leszólna Isten s nem tetszik az amit leszólna?
Szerintem itt van minden problémára a válasz.
Így marad a kereszténység csupán egy nyugati kultúra, nem pedig hit kérdése.
Én meg a hit kérdéseit feszegetem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése