Restart?

Hol is maradtam?
Ott, hogy ugyanúgy látom a világot, mint a dob előtt. Nincs dob előtti világ látás és dob utáni világ látás.
Vagyis mégis van.
Utózengésként, a gondolatvilágban össze vissza ping-pongozó félkész brummogásokat szívott el a bitfiók, amik se nem osztanak se nem szoroznak a nagy világot kritizáló életművemben.
Az ember hiába próbál úgymond pragmatikus lenni, ésszerűen élni, becentizni mi, hol olcsóbb, számolni, igyekezni, törtetni, törvényt, becsületszót betartani, előbb utóbb rájön, hogy a végén még legalább meg se dicsérik.
Ja, hogy kutya kötelesség. Igen, ezt vallottam én is. Fakking sokáig...
Ma is vallom. Persze, hogy vallom. Csak ezt a basszátok meg mércét toltam arrébb egy kicsit...Tágabb teret hagytam neki, hogy férjen bele anyag. És interpretálható legyen, kinek a szájíze vagy mérete szerint. Mert tök mindegy.
Ilyen teljes mellszélességű pozitív levegővétellel mindegy.
Brummogásaim szerte széledő felharmonikusaiból ébredve írogatom a dobkottát és próbálom megszólaltatni. Másképpen értelmezni a hozzáállást. A nézést.
A bunker alapja letétetett. Foszni fa szerkezetre maradék padlókat forgácsoltam össze. Az ötlet onnan jött a bunkerre, hogy a német csajtól maradt több ezer farmer gatya, a kutyának sem kellett ingyen se. Tűzbe méges csak sajnáltam. S innen az ötlet, hogy kell egy bunker a doboknak, s a farmerekkel tele dobozok lesznek a hangszigetelés a MUGOPHONE stúdió dobkamrájához.
Lőn, hogy egy munkát építő anyagban tudnak kifizetni. Így lettek meg a gipszkartonok és az akusztikát korrigáló polisztirén lapok, melyeket legújabban padló alá tesznek. Az a sok rece benne lesz a hangelnyelő. Tisztán akarom hallani a dobok hangját. A falszerkezethez való faanyagom is elő van készítve.
Jövő hétre nincs konkrét munkám, így elkészítem a bunkert.
Ebben a bunkerben fog létre jönni az, aminek hátat fordítottam ezelőtt huszonöt évvel, hogy lehetetlen dolgot akarok. S biza a környezetem is azt sugallta nekem, hogy talán nem is lennél jó dobos, mint a Laci. Ezt mondta egy akkori lány, akinek udvaroltam, hogy sosem leszel olyan mint a Laci. De miért is? Csak. Mert látszik rajtam, hogy lúzer vagyok. Pedig Lacira nem néztem valami istenesen akkor sem. Csak olyan dolog volt ez, hogy nem tudtam bebizonyítani. Mikor az ember sokat gyalogol a „Clujana” és a „Mehedinti” között (pentru cunoscatori...hozzáértőknek), mert nincs buszra pénze, nincs lelki ereje szavakkal bizonyítani.
Már akkor szembesültem azzal a hatalmas életigazsággal, hogy a kutya is a hegyre szarik. S ha nem iskolában koncerteztek a pince csapatok, hanem fizetős munkás klubokban, legfeljebb csak kintről hallgattam Laci újabb stikáit.
Ezekkel nem lehetett versenyezni. És én ennek a világnak fordítottam hátat.
Úgy huszonöt éve.
Úgy istenigazából most érett meg az idő végre elkezdeni. Mert most már nincs mit többet veszteni. Ezért eljött az idő, hogy abszolút ne érdekeljen mi történik a világban. Mert se nem osztok, se nem szorzok. Mint taknyot elmos az áradat, a félelmetes pókból is csak vízcsepp marad, ha eltapossák. De még egy pár groove képlet tán belefér, amire azt mondják, hogy azt nem a sors adja vagy nem adja, hanem azt ki kell gyakorolni. Na ez az ami tőlem függ, és pont ez kell nekem.
Nem kell bizonyítsak senkinek. Még magamnak sem. Nincs határidő. Nincs követelmény. Nincs kritika.
Viszont lesz szenvedély és élvezet. Ezt most már egy hónap ismerkedés után a dobbal, előérzem. Szép kapcsolat elé nézünk mi ketten.

Megfordult az is a fejemben, hogy elkezdhetnék egy új blogot, a címe is megfogant a fejemben: „Drum at 50”, s megfogalmaznék benne ilyen olyan dolgokat amik a dobolást, zenét, stúdiózást illeti, persze egy lúzer ötven elé néző szemszögéből. Mert ilyen fix hogy nincs több, de ha méges valakit elkap, lássa, hogy nincs egyedül ebben az éjszakában.
De mivel technikai dolgokat is osztanék benne, úgy gondolom az eddig ide szokott olvasóim csalatkozni fognak bennem, hogy feladtam a forradalmat.
Valójában feladtam. De valójában mégsem.
Avagy mit adtam fel? Mit vesztettem? Vagy mit nyertem?
Ezt leszek hivatott ezentúl felismerni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése