Kérjetek...

Hosszasan is lehetne erről írni,
de szorít az idő, sok az esztergálni való.
Két modern versszakba sűrítem hát,
amiről hosszan is lehetne írni.

Megláttam egy öreg nénit az út szélén,
Két nagy szatyorral valakire várt,
csak nézett a messzeségbe, rám se bagózott,
pedig az állomásig bevihettem volna.

Fiammal visszafelé látom a néni gyalog baktat lefelé,
két nagy szatyorral a kezében, szemében
a büszkeség lángol, őt senki nem veszi számba.
Csak ha intett volna félkézzel, felveszem.

De aztán elöntött a meleg, magamra ismertem,
ugyanígy büszkén hordom szatyraim,
nincs szükség segítségre, majd magam
elbaktatok gyalog s fájós lábaimmal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése