Interszekciók

Írja nekem ez a marketinges, hogy Attila, te hol vagy? Mert én a karibi tengeren vagyok. Persze értem én, a sikerről akar emlékeztetni. Hogy miért sikeres az ő élete és miért nem sikeres az enyém. Ez a marketing egy olyan tudomány, mely meggyőzi az embereket arra, hogy vásároljon meg szükségtelen dolgokat és elhiteti az emberekkel, hogy bármilyen hülyeséget el lehet adni.
Részben igaza van ennek a marketingnek és az eredmények is alá támasszák ezt az igazat, de talán csak annyi az igazság benne, minthogy minden liberális büdös, buzi, zsidó és nemzetgyilkos. Mert lám én az a fajta liberális vagyok, aki nem vesz meg minden marhaságot, nem adok el minden marhaságot, nem vagyok nemzetgyilkos, se zsidó, se büdös, meg buzi pláne nem.
Az igazi vállalkozás a marketing szerint az, amikor sok pénzzel, hatalmas tőkével, egy jól kidolgozott eladási stratégiával eladsz valamit, amiből busás hasznot hajtasz, például egy orvosi gépezetet, aminek az alap költsége 500 és te eladod 10000-ért, és könyvelési trükkökkel nem fizetsz egy fitying adót se, sőt valahogy az áfát is visszakapod.
Szerintem az igazi vállalkozás az, amikor az ember elültet valamit abban a reményben, hogy azt majd el tudja adni. Belerak 500-at és behajt 600-at. És nem tud könyvelési stratégiákat kitalálni, hogy az adózás alól ne meneküljön meg. És akkor csendben minden látványosság nélkül, a rendszert kijátszva próbálja zsebre vágni a százas különbözetet, ami több esetben kevesebb a munkanélküli segélynél. Mert ma a munkás, a dolgozó ember bűnösebb a csencselőnél. Aki ha legálisan ki tudja játszani az adózást, neve: talpra esett, ügyes, eszes, sikeres.
Van egy fajta vállalkozói mintaképem, egy öreg néni, kit el is neveztem a vállalkozás anyjának. Útjaink néha kereszteződnek. Hol is találkozhatnának az útjaink, mint a piac környékén és főképpen az átjárókon? Ő mint gyalogos, én mint autós.
A röhej az, hogy a néninek fogalmas sincs arról, hogy puszta léte ott a piacon valakinek példakép lehet. Ha elmennék hozzá, és szólnék neki, hogy „Mester”, azt se tudná mivel érdemelte ki, hogy csúfolódok vele. Pedig hány „mester” veszi magára ezt a címet teljesen érdemtelenül.
Mert amikor én évekkel ezelőtt hajnalok hajnalán elvittem az állomásról a piacra a száraz virágjaival, azt mondtam magamban, ez reggelre megfagy, meghal, hogy milyen eszement egy öregasszony, nem tudja mibe vállalkozik.
Lám ma is láttam a vállalkozás anyját az átjárón. Nem halt meg azóta. Él még. Egy másik öregasszony támogatta és hiába álltam meg, hogy nyugodtan átmenjenek az átjárón, az istennek sem mentek, talán amíg egy fia autó sem látszik a láthatáron, addig nem is mennek át.
De nemcsak az átjárókon interszektálódnak az útjaink, hanem a vállalkozási mentalitásban is. Mert ha én a marketingesre hallgatnék, nekem már rég be kellett volna zárnom a műhelyem. Mert a műhely így ebben a konstrukcióban teljesen ráfizetéses. A legalitás legelemibb követelményeit sem tudom megteremteni. Gyakorlatilag halott vagyok, illetve mint makacs túlélő, nemzetet megcsaló bűnöző. De nem a marketingesre hallgatok, hanem a vállalkozás anyjának a modelljét másoltam le. Csendben, alázatban teszem a dolgom, akkor is ha nagy a zaj, nagy a forgalom s mindenki hülyének néz.

A világ dolgai is most nagyon interszektálódnak. Tiszta jóindulatból fog kifakadni a harmadik világháború. Látom is magam előtt a jézus arcú autonómiásokat, amint jogra s szabadságra hivatkozva (szerintük ez iliberalizmus) erőszakkal szereznék meg autonómiájukat. Azt mondják egy életem s egy halálom, gyáva kutya ki most nem mer, s ezzel a kivont zászlóval hergeli a többséget. S persze, erőszakra erőszak a felelet. Nagyon jól tudják a politikusok kezelni ezeket az eszközöket. A mesterségesen indukált gazdasági krízisnek ez volt a célja. A dominó effektusban előidézett világháború. Volt bőven minden nemzetben olyan, akinek kéznél volt némi benzines kanna, tovább szítani ezt a világrengető eszméletlenséget.
Nem véletlen a gazdasági hisztériát nemzetire cserélni. Ha nincs egy, ne legyen más se. Mert bolond és balga az, aki azt hiszi, hogy most az ideje kiharcolni az autonómiákat. Nem, most minden cselekedet olaj a tűzre, zsírozva működik a világnyomorító gépezet.
Mert mondhatják, hogy vége a békés megtárgyalásoknak, nem vezetett eredményre. De kérdem én, valakit érdekelt e a békés megtárgyalás? Mikor a kisebbségi politikum pimaszul funkciókért, az elvi kérdések teljes hiányával, zsarolva a többséget adták el az úgynevezett kisebbség voksát, hihetetlen rendszerességgel és kitartással, a kisebbség kuncogó áldásával, miféle békés megtárgyalásokról beszélhetünk?
Frusztrált banyák és öregek szidhatják a gyerekeket nem vállaló fiatalságot, mondván egy gyerek nem gyerek, de azt nem veszik figyelembe, hogy az is ami megvan, nem marad itthon, hanem ahogy tud, kézzel, lábbal, hason csúszva is de menekül itthonról külföldre. Ez nem autonómia kérdése, nem kisebbségi jog kérdése, nem politikai üldöztetés kérdése, hanem kizárólagosan gazdasági kérdés. Politikailag 89 után egyedül csak Markó Attilára mondhatjuk, hogy politikai üldözött, nem azért mert én állítom, hanem azért mert ezt akarják velünk elhitetni dicső képviselőink.
Gazdasági kérdésben pedig mintha mindenki teljesen süket lenne, nem csinált senki semmit. Az egyház azt mondja, nem hivatása bizniszkedni. A politikum szívre tett kézzel esküdözik, hogy nem bizniszre hivatott, hanem a kultúra s ilyen marhaságokra...sírokra koszorút tenni.
Mert minden mi gazdaság, az mind mocsok liberális dolog. Persze, majd közmunkával Tündérkertté fogjuk változtatni a Kárpát medencét. Csak kérdés kinek és minek? Mert egyelőre puskák ropogása hallatszik és tankok hangja.

Már előre tudom a válaszát a vállalkozás anyjának, ha megkérdezném tőle, csókolom néni, mit szól ehhez a háborús hangulathoz? Azt mondaná, miközben lassú mozdulattal, újrahasznosított spárgával kötné a száraz virágjait, hogy: jaj gyerekek, valahogy ki kéne egyezni, hogy ne legyen háború.
Biztos vagyok benne, hogy ezt mondaná.

3 megjegyzés:

  1. Igen. Ki. Ki kellene egyezni.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Attila,
    nem tudom ismeri-e Mosonyi Aliz történeteit, de az az érzésem, hogy Magának tetszeni fognak. A HOLMI folyóiratban jelent meg.

    http://www.holmi.org/2011/06/mosonyi-aliz-magyarmesek

    Némi keresgéléssel sikerült nyomára jutnom, és megrendelnem a K-Pax filmet, amelyről még csak nem is hallottam.

    VálaszTörlés
  3. AE: a linkről nem sikerült, de más úton megtaláltam Alíz meséit, beleolvastam, valóban szeretem őket. Majd megnézem honnan rendelhetek könyvet a meséivel.
    A Kapax film az jó. Érdekes kérdéseket feszeget, noha van benne ilyen filmes sikamlósság, csúsztatás, viszont a zenéjével együtt kimondottan jó. Sokszor megnéztem és bármikor megnézném.

    VálaszTörlés