Hát
a női emancipáció dolgában nem mondhatják rólam, hogy ellenzem,
mert a nőt én aztán nagyon istenítem. Szeretem a nőt, ez az
igazság.
A
női emancipáció még nem jutott a csúcspontjára, még van hova
emancipálódni. Még van a családi koncepciónak írmagja itt-ott.
Mind
amellett, hogy a női emancipáció még forgácsolási fázisban
van, látszanak már az eredmények. S ha a nőnek ez jó, hatalmas
rajongásom s szeretetem miatt képes vagyok a nővel kéz a kézben
tönkre menni, hogy meglegyen az összhang. Amíg tökéletes nem
lesz ez a dolog.
Mert
azért van a nőnek mit tanulni. De abban már tökéletesen férfi
lett, hogy úgy hiszi nincs mit tanulnia már. Meg sok mindenről le
kellene szoknia, például az ajtóból a morzsákat észrevenni a
konyhaasztal alatt. Hogy mikor az ember megfázva bebújna az ágyba,
akkor ne a hegy mosatlan legyen az egyetlen tragédiája az életben,
hisz az egy olyan életfunkció, ami holnap is ráér, nem korog tőle
a has. Vannak tehát ezek a visszamaradt berögződések, amit
nehezen fog magából kipucolni a nő. Sok forgácsot kell még
megegyen.
Az
is igaz, hogy némely férfi igyekszik átvenni a női teherből.
Például a magam szeszbe illő példánya. Már úgy mosogatok,
olyan beletörődéssel, hogy nem is látszik szenvedésnek rajtam.
Holott őszintén megmondom, művészi elismeretlenségem némileg
ebben is rejlik. Mert az ilyen elefánt a porcelánboltban
tevékenységek a férfiúi lelket az alázatra tanítják. Hogy ez
van, más nincs.
Az
este persze kiborultam, hisz kibújtam a meleg paplan alól,
elmosogattam. Mert igaza van a feleségemnek, egész nap a vasgyárban
váll a vállban a férfiui népekkel gyúrja ezt a nemes
emancipációs dolgot, este hazajön és még elmosogatva sincs.
Igaza van. Hogy a kések se vágnak, csesszem meg a káposzta
reszelését, hogy muszáj főznie, mert nem tudja elnézni, hogy
egész nap azt a szart esszük. Hamar kést fentem, hamar
felaprítottam a káposztát. De kiborultam.
Bocsánatot kértem a
férfiasság nevében, hogy ne haragudjatok ti nők, de mi még nem
tudtunk elindulni az emancipáció megváltás útján. Mert
felismertem e nagy igazságot, hogy ha a férfi valóban szereti a
nőt, nem elég ebben a női férfiúvá válási procedúrájában
csak vállveregetéssel biztatni, újjá kell születni. Most jövök
rá, mekkora látnok volt az a Vodka Bíborova vagy hogy a fenébe
hívták azt a tökös puncit az eurovisionból. A férfinak is nővé
kell változni. Ha már a nő megtette ezt a nagy lépést. Így
lenne korrekt.
Esdeklő
bocsánat kérésembe azt is befoglaltam, hogy idő kell még
elteljen, hogy nekem speciel a főzés egy kellemes foglalkozás
legyen. Nom du nom kinyögtem: én jól voltam a barlangban is bunkós
bottal a kezembe.
A
haladás elé nem állhat az ember. Hisz a nőnek sem tetszik már a
főzés.
Azt
a férfiúi megaláztatást is megéltem, amit a nőknek még sok
helyen le kell nyelniük, hogy az orrára dörgölik, ki is az aki
pénzt hoz a házba. Mert bezzeg ezzel jönnek a férfiak mindig,
hogy a nő otthon nem csinál semmit. És lám itt üti fel a
globalizáció a fejét, hogy engem is ugyanoda sorolnak ahova nem
való vagyok, hisz sosem mondtam ezt, hogy a nők otthon nem
csinálnak semmit, és mindig rajongtam a nő házi munkájáért.
Nincs szebb, mint egy terített asztal és Al Bundyt idézve: „étel
az asztalon”.
De
hát ez az évezred a felek közti egyenjogúságra teszi a
hangsúlyt, nem az otthon terített asztalra. Elavult nézetek ezek.
Igaza volt Al Bundynak, az étel az már csak emlék.
Ja,
hát én tudom, hogy a női egyenjogúság nem csak evés és ivás
dolga, vannak ennek sokkal finomabb nüanszai, de ahhoz nekünk
férfiaknak még sokat kell tanulni. Meg sok mindenről lemondani.
Ma
még vannak ilyen csökönyösségek, mint család, de lassan kiég
az emberek emlékezetéből, mint a főtt étel, a terített asztal.
Hogy
a nő ne a szép nem legyen, az aki békét, színt és vidámságot
hozzon a házba, hanem egyenlően keseregjünk a lét felett,
kiegyezett szürkeségben, hidegben s kilátástalanságban. A
tökéletes egyenjogúság nevében.
Mi
más ez, mint ha nekem nincs, neked se legyen?
A
nő már jó úton halad.
Ideje
lenne nekünk, férfiaknak is emancipálódni.
sok sikert es kitartast a baldachinos agyhoz...avval a Csabival
VálaszTörlésKösz. De ez a Csabi egyelőre csak hallgató közönség. Mondjuk a macska is ott szokott hallgatózni, hegyező fülmozgatásokkal...:-)
VálaszTörlés