Mekkora
szenzáció volt, mikor Kolozsváron megnyílt az első nagy áruház.
A Metro. Akkor éppen cégem volt, adtak nekem is egy olyan belépő
cédulát. Engem is lenyűgözött a látvány, de nem az árubőség,
hanem a megszervezett üzlet. Én teljesen más szemszögből néztem
a dolgokat. Rájöttem, hogy az ember bevásárlási gondjain
hatalmasat segít. Az, hogy kiválogathatja amit akar, kosárral
sétálhat kedvére, a kasszánál sem kell irdatlan sorokat állni,
és van bőven parkoló. Akkor azt mondtam, íme a példa, amit
követni kell a következő percben. Hogy ha termékeinkkel nyitni
akarunk, akkor ilyen üzletházakat kell nyitni, s megvan oldva
minden.
Akkoriban
az európai unió még csak ilyen távoli álomnak tűnt, emlékszem
minden entelektuál azt szajkózta újságban (akkor még volt),
tévében, hogy a korrupt politikusaink miatt nem fogunk mi soha az
európai unió tagja lenni. Akkoriban Amerika volt az isten országa,
Brüsszel a szent tizenkettek szüzfehér bársony szobája. Akkor
még nem voltak rendes fickók az arabok sem és nem voltak genyák a
zsidók sem. Csak a szombati Teleenciklopédiában hallottunk róluk.
Biza
én már akkor ilyen vészmadár voltam, nyitott csipával mondtam,
hogy az unió nem más mint egy gazdasági projektje a hangyáknak,
mi leszünk a fejhető tetvek a saját gyümölcsfáinkon,
hátbaveregetésre fogunk lelkesedni s mindenünket odaadni a
hangyáknak.
Barom
kommunistája voltam mindenkinek, akinek eme vízióimat előadtam.
Hatalmas
megvilágosodáson estem át, amikor meglátogattam a budapesti Ikea
üzletházat, hogy a veszély ránk nézve hatalmasabb, mint
gondoltam vagy prófétáltam. Rájöttem, a legendás Dávid
parittya itt mit sem ér. Olyan fenevad ez az üzletház dolog,
aminek senki nem tud ellen állni. Akkoriban mondtam, a kocka nemcsak
elvetve van, hanem meg is van a nyertes.
És
ha van úgynevezett zsidó világuralom, akkor egyik nagyon ügyes
csele az volt, hogy magára haragította az értelmiségieket, a
hangadókat, az asztalverőket, hogy belebolondulván a zsidó
veszélybe és annak propagálásába, a boldog bevásárló nép
előtt lejárjon a nyugat szkeptikusok becsülete. Mert amíg a
jobbos nagyvagány, ki magának Heineken sör társaságában
kisajátította a nemzeti érzelmet, el volt foglalva a sumér
eredetének boncolásával s isten magyarosításával, addig gomba
módra nőttek az üzletházak.
Szerencsémre,
a szélsőségre hajlamosságom ellenére is átláttam a szitán, és
nagyvitéz magyarságom nem tartott tovább egy évnél. Mert
rájöttem, hogy ha ellenségünk van, az mi vagyunk saját magunk.
A
híres Dallas sorozatban is egy darabig drukkoltam a Bobbynak. De
amikor láttam, hogy sorozatosan balfasz a Bobby, nem ért a szóból,
kezdtem megérteni a JRt. Aztán meg élveztem, ahogy könnyedén az
ujjára csavarja a balfasz Bobbyt. Rémesen idegesített, hogy a
család is mindig a felhőkön járt és minden genyaságot
szeretettel kimagyarázott két pohár búzapálinka mellett.
Na
valahogy így nézett ki az életünk, akkor amikor ezek a nagy
üzletházak gomba módra elkezdtek kibújni a nyugati tőkéből.
Mi
meg Bobby módra Heineken sör mellett mű hagyományok ápolásával
voltunk elfoglalva, meg ecseteltük az ellenségeink hatalmát a
nagyvilágban. De egy butiknyi üzletet nem nyitottunk a saját
gazdasági érdekeink javára.
Mert
ma is hol tartunk? Még mindig ott, hogy nincs abszolút de abszolúte
semmiféle gazdasági projektünk, megjegyzem senkinek sehol még a
fiókban sem, de el vagyunk borulva, feketék vagyunk a nyugat
gyűlöletétől. Amerika maga a sátán, Brüsszel a pokol tornáca,
hirtelen a muszlimok rendes fickók lettek, az oroszok is rendes
fickók lettek, nem voltak sosem kommunisták, és természetesen a
zsidók tartanak minket gúzsba kötve, kik már rendesen irtanak
minket, kik ugye arra is képesek voltak, hogy kitalálják a
holokausztot.
És
akkor nem elég a nyomorunk, de kitalálta valamelyik szentfazék,
hogy az a bajunk nekünk, hogy nem éljük meg azt a katarzist,
amelyben a nemzet és a vallás szikrázva eggyé válik. Nem vagyunk
eléggé bolondok, hanem lelkesedjünk is érte.
Én
nem tudom. De azt látom, hogy az ember a munkájából él, van egy
fajta jövedelme amit órára le tud bontani, és ennek a lebontásnak
az értéke határozza meg az élete nehézségét vagy könnyűségét.
Mi meg szándékosan azon vagyunk, hogy ez az órabér minél kisebb
legyen, mintha valamiféle szent tartalom ellensúlyozná a hiányt.
Nyugatra
nézve pedig azt látom, hogy a szorgalmas munkához valamiféle
ésszerűség is párosul. Teljesen mindegy, hogy a nyugati a
pénzével mit csinál, bunkó élvezetet vásárol, vagy szellemileg
fejleszti magát. Ne essünk a három ezer éve fent álló híres
buddhista ping és pong filozófia csapdájába, mely azt mondja,
hogy semmi sem fehér vagy fekete, csak a nyugati kultúra ismer
fehéret és feketét, mert akkor már eleve ellent mond magának e
filozófia, ha a nyugatot csak fehérnek vagy feketének állítja.
Ez
a mi hibánk, hogy sosem vonjuk le a tanulságokat, nem beszéljük
meg a dolgokat (igaz, ahhoz fel kéne nőjünk a vitára) és sosem
azt csináljuk amit kell.
Igaz
elmondtam ezt már pár százszor, de gyakorlom mint a pap a
prédikációt vezetés közben.
Igen, a ténymegállapításod nagyon helytálló.
VálaszTörlésTényleg idióta balfaszok voltunk, nem nyílt ki a csipánk, amikor kellett volna. És nem volt senki, aki kinyitotta volna, vagy nem is hittünk neki. A jelenlegi helyzetünk adott.
Ha van is üzleti tervünk a fiókban kell egy adag tőke, amivel el lehet indulni. Plusz kell egy adag tudás, fineszesség, hogy olyanokkal vegyük fel a versenyt, akik már régóta vannak a játszmába. Tudás/tapasztalat hiányában pedig bátorságunk sincs. A tásainktól sem várhatunk bátorítást, csak visszahúzást, lehurrogást.
Én pár hónapja folyamatosan gondolkodok, hogy valamit kitaláljak, amit érdemes megvalósítani. Kurva sok ötletem van, de ha bedobom a közösbe ezer és ezer érvvel próbálják bizonyítani, hogy nem fog működni És van pár érv, ami tényleg megalapozott.
Ennek ellenére van, aminek nekifogtam, de nincs energiám nyomni, a munkahely mellett. A munkahelyet otthagyni egy bizonytalanságért elég nagy bátoságot igényel.
Mostanság ez a Tánczos Barna szenátor úr terjeszti az igét a közelgő pályázati lehetőségekről, vidékfejlesztés téren. Ezen is sokat gondolkodtam. Egyelőre nem igazán jutott eszembe olyan tevékenység, ami hosszú távon rentábilis lehet, ismerve a környékemet. És amúgy is.. Ezek a pályázatok nem arra vannak, hogy valami jót hozzanak nekünk. Valószínűleg csak arra vannak, hogy egy két sikeres projektet akarnak létrehozni, akik regionálisan legyűrik a többit és akkor a multi már csak egyet kell magáévá tegyen.
Beszéltem egy emberrel, aki tizenöt évet élt Amerikában, mint jó magam ő is asztalossággal foglalkozott, csak persze ott más dolgok adottak, például ő nem gyalul fát, csak ha pászít, mert hatalmas lerakatokban megvehet bármilyen előformázott anyagot, ő mondta, hogy Amerikában a kutyát sem érdekli mennyi adót vallsz be, hogy akarsz vagy se biztosítást fizetni, ott akkor jön rád a finánc, ha második villádat húzod fel és harmadik dzsippedet veszed meg. Akkor viszont viszik a vagyonod felét. A lényeg, amíg az ember egy átlag kis vállalkozást csinál, amiből jól megél, nem háborgatja senki. Na próbálj meg itt egy szar butikot nyitni, hogy Laji és Béla forgácsfűrész társaság s rajtad van másnap mindenki hatalmas büntetésekkel, melyek kamatoznak a világ végezetéig.
VálaszTörlésElső fordulóban egy törvény kéne ezekre a kis vállalkozókra, hogy amíg nem alkalmazol senkit, ne is legyél számba véve, hisz a keresett pénzedet így is úgyis az országban költöd el, csak a forgalomban marad, ha meg gyarapodsz az kinek rossz? Semmint a segélyrendszer legyen az életkedv mutatója, inkább a vállalkozásé. Száz százalékban akivel beszéltem, hogy vállalkozna valamiben, mind azt vallották, hogy félnek a fiskális rendszertől, nem bíznak a hivatalokban, sok és átláthatatlan a papír. Senki nem fél a munkától, legtöbben szívesen csinálnának valamit, de nem mernek a birokrácia miatt.
Ember,...amilyen jol rajzlolsz, siman nyithatnal egy Charliet,...:)
VálaszTörlés(Fricc)
Te Fricc, most ezzel a Charlieval eszembe jutott, hogy valamikor szerettem karikatúrákat rajzolni. A fiam röhög rajtuk, élvezi, nekem már ennyi elég....
VálaszTörlésEzt én is akartam mondani, a karikatúrák nagyon jók.
VálaszTörlés