Mondja
ez a másik, hogy nálam a dolgok hogy kötődnek. Hogy mindig van
valami tennivaló, akkor is ha nincs megrendelés. És egyébként
is, a dolgok milyen jól összekötődnek.
Mondom
neki, ennek a másiknak, hogy igen, a dolgok kötődnek, mert kötöm
őket. Magától semmi sem kötődik. Mivel én régóta mind kötöm
a dolgokat, megtanultam jól kötni őket. Mindig van valami
tennivaló, akkor is ha nincs értelme, csakhogy a kötészet
ritmusából ki ne essek.
Mert
például ha fejét felüti egy kis haszon, mindjárt ott van Kamat
Elemér a vigyori képével, és mintha valaki egy színházi súgóból
megsúgta volna ennek az Elemérnek, hogy kamatláb a pályán és
most van az ideje jelentkezni. Hogy ez milyen cánkra jön elő,
mintha kötődnének a dolgok.
Ez
a Zsülien is adott volt valami deszkát rég, nem kellett neki a
pénz, azt mondta majd jön és ledolgozom neki ezzel azzal. Hogy
ezeket is milyen jól összekötöm. Aztán jött, hogy akkor ez meg
ez kéne. Mondom neki, hadd csináljak valamit pénzért, s azután,
mert éppen egy virtuális adósságba dolgozom most is. Hogy az
milyen, az a virtuális adósság, kérdi, de egy pillanat hatás
szünet után, mint szokta, meg is felelt: megdugtál valakit s most
ledolgozod? Nem, mondom neki, ez nem lenne virtuális, hanem az a
virtuális, ha egy ígéretért fizetnék, egy dugásért, ami sosem
volt és nem is lesz. Azt mondta na így még sosem járt.
Én
igen, mondom, mert én a dolgokat ilyen jól össze tudom kötni,
avagy a dolgok kötődnek.
Napok
óta valamiért ezt a párizsi, vallás alapú kivégzést egy nemrég
látott filmhez kötöm. Nemrég láttam ezt a „Gravitáció”
című filmet. Hogy a kötődésnél maradjak, ehhez a filmhez az
előítéletemet úgy tudtam legyőzni, hogy egyik kedvenc filmsztár
csajom játszik benne, ez a Sandra Bullock. Ez a csaj azért lett
kedvencem, mert egy interjúban kérdezték tőle, hogy akkor mi kell
ahhoz, hogy sikeres legyél a film iparban? A csaj azt felelte, hogy:
segg. Na de komolyan, faggatta a riporter, mi kell hozzá? Erre ez a
Sandra azt felelte: segg, segg és segg.
Szeretem
az őszinte embereket. Azóta felfigyeltem erre a csajra. Engem
ilyesmikkel le lehet szedni a lábomról.
Csodálkoztam
is, hogy egy idiótának ígérkező filmben, ez a csaj játszik. Na
nem mintha más filmjeiben nem az idiótát játszaná. De feltűnt
nekem, hogy egy ilyen űrben történő filmben főszerepet játszik.
Lehet, hogy nekem vannak ízlés ficamaim, a mindenféle kötődésekből
is kifolyólag, de ezt a filmet már harmadszor néztem végig, én
aki húsz év múlva sem szeretek még egyszer egy filmet megnézni.
Mert az élmény akkor érdekes, amikor legelőször látom, utána
már nem ugyanaz.
Meg
akartam érteni valamit a film által, talán a filmrendező vezetett
rá, de az is lehet, hogy csak egy újabb kötőrendszeres mániámból
fakadó kíváncsiság hajtott rá.
A
film súlytalanságban játszódik le. Hajszálon múlik az élet és
halál. A végtelen sötétben egy színes bolygó, mely körül az
ember teljesen egyedül és magatehetetlenül lebeg. Nincs se fent,
se lent. Olyan jól érzékelteti a film ezt a helyzetet, hogy úgy
éreztem, megértettem ezt az állapotot. Állítólag a film 3D-ben
is megtekinthető. Érdekes lehet.
A
csaj szerepe is tetszett nekem, hogy egy kicsit suta, de nem kapkodó,
és be kell valljam, hogy első filmje, ahol megláttam benne a nőt.
Mert jó, hogy filmjeiben mindig ott a menő csaj, a nagy nő, a néha
férfias fellépéssel, de ebben a filmben volt egy pár jelenet,
ahol kimondottan nőies volt. Fura, mert általában az ilyen
űrfilmekben a nők mindig kemények, sziporkázók és mindig
bátrak. Eszükbe sem jutna hobby rádiós hullámon fogott
kutyaugatásra visszaugatni, csak mert a Földről jön. Zseniális
az a jelenet is, ahol földet érve, a tóparton elszokva a
gravitációtól feláll, nem azt szeretem, ahogy bénázik az
egyensúllyal, hanem van az egész lényében valami, mintha haza
jött volna. Otthon, édes otthon fíling.
És
akkor elgondolkoztam ezeken a vallásos népeken, kikben semmiféle
humor nem lakozik, hogy mikre nem képesek valami szentek nevében
művelni. Gyilkosságoktól sem riadnak vissza, de ez nem is elég,
saját életüket is elprédálják egy eszméért. Mert valakik
felültették azokat a fiatalokat, hogyha isten nevéért bosszút
állnak és mártír halált vállalnak, a túlvilágon tizenegy szűz
csiklandozza majd a töküket.
Nem
tudom miért, de úgy érzem, hogy semmiféle szűz nem vakargatja
most a töküket, de még annyi kiváltságuk sincs, hogy hobby
rádión fogott kutyaugatásra is ugathatnának vissza, vagy
valahonnan a súlytalansági állapotból nézhessék és
vágyakozzanak a Földre. Ők már nem léteznek, sem itt, sem
máshol, és ha ebbe belegondolok, több humorérzékre lett volna
szükségük, s elégedtek volna meg egyetlen egy szűzzel is, ha már
éppen nem is az.
Én
nem csodálkozom már semmin. Annyit belegondoltam már ezekbe a
mennyországos dolgokba, hogy egyenesen látni akarom a pofáraesést,
amikor úgy megszűnünk létezni, mint a pinty.
Mert
kezdek rájönni, hogy ennek a Földnek semmi értelme, ha mi le s
fel sétálunk itt a pokol s menny közt.
Viszont
maga a csoda, ha létrejövünk, kimeresszük csipáinkat s életünk
nem más, mint a csodát örökbe hagyni. Ez lenne a csoda.
Ez
az összehúzott szemöldök, a gyomorfekélyig elbúsult élet s
belebetegedve a zsugoriságba, holmi istenes délibábok virtuális
ígéreteiért, ez nem élet. Ilyet nem akarhat egyetlen félnótás
bolond sem, hát még egy abszolútnak remélt mindenható, kinek fő
tulajdonsága a szeretet.
Na
így ezzel a Sandra Bullockkal.
Egyetértek. Minden gondolattal.
VálaszTörlésna látod...kötődnek a dolgok....
VálaszTörlésMegnéztem a fényképét, hogy ki is az a Sandra. Szerintem nincs is nagy feneke.
VálaszTörlésNekem meg most Az ördög ügyvédje a kedvenc filmem. Minden amerikai msnírját is elviselem, mert engem a közelmúlt 20 évére emlékeztet.
Azt is láttam...kemény film.
VálaszTörlésJa, és szerintem a Sandra nem a nagy seggre gondolt, hanem a dugni való seggre gondolt. Mármint a filmiparban ez a lényeg, hogy feldobd a segged...szerinte ez kompenzálja a tehetség hiányát.
VálaszTörlésMég a 'beseggelni valamit' azt is jelenti, hogy megtanulni. Ülni a könyv mellett sokat.
VálaszTörlésPersze az eredeti angol szöveget nem ismerem.