Mondták
is nekem, meg tudom is, hogy veszélyesen beszámíthatatlan vagyok.
Mert miféle az olyan ember, aki reggel azt mondja nem, aztán estére
mégis? Komolytalan, akinek nincs egy gerince, egy vezérfonala az
életben, amit aztán következetesen betart. Ezért nem lehet rám
számítani, gittegyletekben sem vagyok hosszú távú partner, mert
mi van, ha valamit kiderítek és eltérek a marketing tervtől?
A
következetes, beszámítható és komoly ember amikor valamibe
belemászik, végig viszi, akkor is ha hazudni, csalni, ölni kell,
mert ez az adott szó.
Meg
aztán a komoly ember nem is fecsérel össze vissza, nehogy
véletlenül elszólja magát, mást hazudjon, mint előtte hazudott.
Hallgat és figyel a komoly ember, esetleg jegyzetel, ha valamit
elfelejt meglegyen, de maximum ismeretlen dalfutamokat fütyörészik
néma fütyörészéssel, mint amikor egy pánsíp szájába csak
leheli az ember a szelet.
Nem
mint én bezzeg, aki osztom jobbra meg balra a megváltó
gondolatokat, igéket, hogy néha a törött lábú macskám is
hegyzi füleit nagyban.
Mert
mondtam ezekre a fürjeimre, hogy elég, nincs értelme bohóckodni.
Hogy nem éri meg, lúzer dolog. Mert jó hogy itt fent a csarnok
emeletén van hely, de hideg van, látom fáznak, reszketnek mint az
úri dámák és el vannak kámpicsorodva. Hogy most én itt téli
helyet csináljak nekik, sok lesz azoknak a fürjeknek. Túl kinőtte
magát a fürjadó, a fürj iskola, az agrikultúra egyik ágazatában
való tévelygés. Nincs több aranyfedezet rá.
Mondtam
ezt a múlt szerdán reggel.
Csütörtök
reggel azt mondtam ennek a Jocónak, mégis kell valami megoldás
ezeknek a fürjeknek, mert reszketnek mint az úri dámák és
sajnálom őket. A nem úri dámákat is sajnálom, de az úriakat is
sajnálom.
Mert
úgy okoskodtam, győzködtem magam, hogy túl messze elmentem már
ezekkel a fürjekkel, két éve összeszoktam a gondolattal, hogy
akkor vannak ezek a fürjek is.
Olvastam
egy borzasztó nagy román fürjtartó honlapját és olyan dolgokat
olvastam benne, hogy egészen jól kiakadtam. Hogy egy nyolcvanas
férőhelyű ketrecben, 120x60cm, ésszerű nem kihasználni teljes
létszámban, elég ha hatvan fürjet teszünk bele. És középen
célszerű egy válaszfalat tenni, a fürjek kannibalizmusát így
könnyebben lehet kezelni, a sérült állatokat könnyebb kinézni,
kivenni a közösségből és persze levágni, feláldozni.
Oldalakon
keresztül episztolázik a híres fürjtartó, hogy miért rácsosan
kell tartani, meg ilyenek, de hogy a hivatalos engedélyeztetés
esetében is követelmény.
Na
hát ez a része a dekonspiratív része a dolgoknak, amikor
beszámíthatatlanul irányt váltok és amire azt mondtam: nem, azt
mondom: igen.
Hogy
legyen mihez mérni a különbséget. 120X60cmben egy fürj család
lakik nálam, három tyúk s egy kakas. Mert többféle tartásmóddal
próbálkoztam, s ezek a madarak így szeretik a legjobban. Nem ölik
egymást, nincs amiért brutálisak legyenek. Tudom, hogy sok
sumérista azt vallja, hogy két testvér közül maradjon az
erősebb, amelyiknek nem tetszik valami ott a világ, veheti a
nyakába, de otthon az maradjon, akire a marketing tervet rá lehet
bízni, akkor is ha hazudni, csalni ölni kell érte.
Mégis
én a békét szeretem. A kuckót ami meleg, ami örök és csendes.
A fürjek is szeretik.
Mert
volt húsz is hat négyzetméteren, de örökös volt a viszály, a
stressz, a félelem. Mert három fürj nem fért meg egymástól.
Képesek voltak naphosszat egymással verekedni, az egész közösséget
sakkban tartani. A csend addig tartott, amíg egy egy betört fej nem
gyógyult meg.
Nem
tudtam, nem akartam elnézni.
Most
jobb. Csend, béke, jólét van a fürjvilágban.
S
akkor csináltunk ezzel a Jocóval egy hatszor hármas szobát, mely
két faltól kap meleget, a padlón keresztül is feljön a műhely
melege és az a szoba lesz a fürjek örökös helye.
Lécmaradékokból,
régi gipszkartonokból szépen kilegóztuk a válasz falakat, ajtó
van itt hálistennek elég, ablak meg már eleve ott volt.
S
akkor hogy a komolytalanságomat tetézzem egy fokkal, még csinálok
két új ketrecet is, újabb elgondolásban.
Még
van egy oka ennek a nagy pálfordulásomnak, éspedig az, hogy
néztem, amíg világmegváltós bejegyzéseimet legtöbb 10 ember
olvassa, a fürjes bejegyzéseimnek 700-800 nyitásai vannak.
Hogy
a babér koszorút mégsem teszem a csillogó fejemre, azért van,
mert szentül meg vagyok arról győződve, hogy ez a sok gugeles
nyitás a véletlen műve, és rögtön más rekordra ugrottak, mert
senki nem szeret olyanokat olvasni a fürj tartásról, hogy nem éri
meg, lúzer dolog, az emberek azokat a honlapokat szeretik, ahol sok
profitot és egyéb hasznot kecsegtetnek fürjileg.
Pedig
én mondom, a fürjbiznisz addig biznisz valakiknek, amíg a
startcsomagokat el tudják adni a balekoknak, mint a struccbizniszt,
ahol a tollakat állítólag direkt a Silicon Valley veszi meg,
holott a kutyát sem érdekli a strucctoll. Így akár krokodilokat
is el lehet adni mint biznisz. De nem azok. Nem bizniszek ezek. A
kutyát sem érdekli a fürjtojás, akinek ingyen adtam próbára,
szerintem legtöbben undorral eldobták.
Hogy
a nyugat. Az veszi. Lógumit. Sehol nem láttam fürj tojást ahol
megálltam vásárolni a nagy üzletekben.
Viszont
ma ott tartok a fürjekkel, hogy ha madár akkor fürj, és ha tojás,
akkor fürj tojás.
Na
így a fürjadóról.
Jó az a tojás a csízburgeredbe.
VálaszTörlésAmúgy tényleg eltűntek a tojások. Néhányszor látta s vettem is a Tescóban, de eltűnt onnét is.
Én szeretem olvasni a világmegváltósokat is, meg a fürjeseket is! Ja meg a hagymásokat!
VálaszTörlés:)