A
sok kicsi sokra megy. A gazdasági krízis, mely alapjában egy lelki
krízis, felkavarja az emberiséget. Lázba hoz mint egy gripa
járvány, taknyot nyálat kiköpünk csúnyán köhögve.
Nem
azt mondom, hogy nincs gond, hisz erről papolok itt évek óta. Azt
mondom, hogy nagy gond van, de azt is látom, hogy a gondok bennünk
is vannak, nem tudjuk feldolgozni és átvészelni a nehéz időket.
Nem
azért írok ilyeneket, hogy bárkit is meggyőzzek bármiről, csak
elmúlt pár nap, hogy nem írtam, s inkább itt magamnak letisztázom
amit látok.
Elvesztettük
a talajt a lábunk alatt, úgy látjuk mint nemzet, mint nép, mint
országlakók, világpolgárok, hogy jöttek ezek a kurva
kapitalisták és kivették alólunk a talajt. Gazdasági cselekkel,
megszigorításokkal, trükkökkel, bankokon keresztül leigáztak
minket.
Ezt
a részt mi nagyon jól látjuk. Jól látja ezt mindenki. A
politikusok is nagyon jól látják. Kéz a kézben sétáltunk be a
csapdába, mi a nép álmodoztunk, a politikus álmainkat babusgatta,
édesgette.
Most,
hogy feje tetején van minden, elkezdtünk háborogni és hibásokat
keresünk.
Szomorúan
olvasgatom az erdélyi magyar mindenféle médiában, hogy a
magyarság is ott szakad, ahol éri. Egyre csúcsosodik az a nézet,
miszerint a székely autonómia oldaná meg az erdélyi magyarság
sorsát, és áruló az a magyar aki nem így látja, nem így érez.
Ez a bomlasztásra ítélt felszaladó szál elvezet egészen a
nagyhatalmak háborújáig, szépen végigfutva országunk és a
szomszédos országok uralkodó hangjain keresztül.
Azt
hallom, hogy ez a hang egyértelműen a gyűlölet hangja. Ezek
volnánk? Ez az a krisztusi kenyér visszadobás, amiről beszélünk
egész nap?
A
mi problémánk nézetemben nem az autonómiák kiharcolása. Már
azért sem, mert halvány lila fogalma sincs senkinek, mi lesz az
autonómiát kikiáltó nap után. A problémák, a gazdasági
krízisek, a lelki krízisek ugyanúgy tovább fognak élni bennünk.
Legfeljebb annyi lesz, hogy loboghatnak a zászlók, és az adókkal
más gazdálkodik. De nem oldódik meg a mi gazdasági életünk, nem
szabadulunk meg a lelki gondjainktól. Újabb hamis álmokat fogunk
dédelgetni, melyeket a politikusok fognak édesgetni.
Eddig
sem gátolt minket semmi abban, hogy felismerjük és használatba
hozzuk értékeinket. Hogy a világválság okozta értékinflációt
mi egy más, emberibb rendszerbe rázva saját értékeinket
megvédjük.
Sírunk,
hogy a famunkát nem fizetik meg, de a jó kolbászt sem fizetik meg.
Sírunk, hogy lever minket az olcsón behozott bóvli, műanyag, mű
kolbász.
De
ki akadályozott meg minket abban, hogy értékeinket más módon
értékesítsük egymás közt?
Hogy
csak egy földhözragadt példával jöjjek: ha egy silány üzleti
fa ajtó 350 lej, nekem 800 lejért éri meg a fa ajtót csinálni, a
műkolbász ha 20 lej kilója, a székely magyar házi kolbász 50
lejbe jönne ki nyereséggel, akkor cseréljünk értéket. A
kolbászos kap egy ajtót, én kapok 16 kiló kolbászt.
A
különbség nem is abban van, hogy mindketten jó minőségű
dolgokhoz jutottunk, hanem abban van, hogy egyáltalán valamihez
jutottunk. Mert sem én nem tudok 350 lejért faajtót csinálni, a
kolbászos sem tud 20 lejért házikolbászt kihozni, s akkor
mindketten gazdasági s lelki krízisbe feneklünk.
Ezt
sajnos semmiféle autonómia nem tudja helyettünk összehozni.
Mikor
arról van szó, hogy valamit előteremteni és kifizetni, a hatóság
apróra pontosan kiszámítja mennyi az adónk, a késedelmeinkkel,
kamatokkal együtt. Amikor arról van szó, hogy a mi élet
színvonalunkról beszéljünk, a hatóság azt mondja, hogy ennek
oka a meg nem élt nemzeti katarzisban keresendő.
Én
meg azt merem állítani, hogy a gazdasági összefogásban mérhető
le a megélt magyarságunk, nem népcsarnokos megtérésekben.
A
nagyhatalmak kezében mi ürügy vagyunk, hogy fellázítván minket
egymás ellen, könnyen háborúkba vigyenek minket. Nincs jó és
gonosz nagyhatalom. Mind gonosz, aki az erőszakban látja a
megoldást.
Megoldás
pedig mindig lenne. Ha az agyak el nem lennének borulva.
Manapság
pedig az agyak el vannak borulva. Háborúra készül minden nemzet.
Boldogság szagot áraszt ez a háborús hangulat. Magánkívül őrjöng a háború nyújtotta szabadság lehetősége. Csak éppen
azt hagyja ki ez a delír állapot, hogy a háborúk nem holmi
asztalveregetésekkel szoktak végbemenni.
Mondhatnám,
hogy a kocka el van vetve. Visszafordíthatatlan állapotok
uralkodnak fölöttünk.
Hacsak
világszerte nem hallatja meg egyik napról a másikra az új
generáció a hangját, hacsak ők nem teszik be valahogy a küszöbbe
a lábukat. Hacsak nem állunk mi is a pártjukra, ha már a küszöbbe
tették a lábukat.
Én
mondom, egy Lennon dal elég lenne, nem kellenek ide arkangyalok s
ördögi játszmák.
"Kepzeld el..."
VálaszTörlésEz tuti! "Az agyak el vannak borulva!" Rendesen.
VálaszTörlésMost fészbukkant fel egy kanadai magyar levele, amiben figyelmeztet, hogy beérik pár 'hadművelet', és másik Ukrajnát akarnak M.o.ból csinálni. A Kásler féle csoport könnyen a CIA befolyása alá kerülhet, és bázisnak ott vannak a kifosztott lakáshitelesek.
VálaszTörlésErőszakszervezetként a fegyvertartási engedéllyel rendelkező inkálszekuriti meg a befűthető tizenévesek.
A lehetséges megoldás a médiaprés ellen a délamerikai tipusú felvilágosító hálózat. Amiben együtt nyilatkoznak ezek az államok.
Ehhez képes a főnökeid már amerókai támaszpotot építenek.
Ezt az összefogást valahogy mégis jó lenne elérni.
Nekem pl. nagyon nem hiányzik egy polgárháború.
Ahogy látom ebből sem lesz kertes házas családi békés életforma...
VálaszTörlésRajtunk is múlik.
VálaszTörlésHa hiszed, ha nem, Te is arról írtál a gazdag világban tett látogatás során, amit ameróka is leplez. Milyen áron mutogatható a halivudi szép világ,és hogyan rothad alatta az ember.
Az ízetlen szép almák, a felfújt zöldségek, gyümölcsök, a szinte papírmasséból épült bevásárlóközpontok hogyan hasonlíthatók őssze a helyben élő paraszt ételével, az 1800-as évek kis zsidó boltosainak közkedveltségével?
Vagy akkor (is) hazudtak az írók, vagy most lettünk megigézve.
Én is nehezen ébredezem a hipnózisomból.
Igen, de én azt is látom, hogy mindaddig amíg van vevő az olcsó portékára, amire azt mondják, hogy piacgazdasági termék, azaz kérés és ajánlat összhangja, addig nincs miért szidjuk az amerikaiakat.
VálaszTörlésÉn ennél már előbbre vagyok, pozitívabb álláspontot vettem fel, ha így jobban tetszik, éspedig azt, hogy kerek perec kijelentem, hogy nem adok árajánlatot, nem veszem fel a versenyt a piacgazdasággal. Aki azzal jön, hogy nálad mennyi az ajtó, mert ott annyi, sürgősen postára teszem a mukit.
Nálam az rendeljen, aki tőlem akarja, ha törik szakad is és háromszor annyi.
Kifejtettem százszor a megannyi megoldást, de sajnos leragadunk mindig a lenni orosz vagy nem lenni orosz barátja dumáknál.
Most mi ezt itt beszéljük, mert mi megtettük a tőlünk telhetőt és látjuk a következő lépéseket amiket meg kellene tegyünk, de jó lenne valahogy úgy, hogy ne a gyerek perselyét törjük fel s azt kamatra kölcsönvesszük...
Mikor belegondolok, hogy mennyire szánalmasnak nézhettek a doboz fürjtojásaimmal, amit aztán meg sem kóstoltak...így nehezen alakul ki a piacgazdasággal párhuzamos valós gazdaság...
Nem erre céloztam.
VálaszTörlésAmikor a nagy vihar elmosta a jazz zene bölcsőjét, New Orleanst, akkor derült ki, hogy rengeteg ember halt meg csak azért, mert nem volt közlekedési eszközük, hogy elmenekülhessenek.
Volt már itt tévében olyan műsor is, hogy ott egy áramszünet mennyire kiszolgáltatottá tesz városokat, és a pánik mennyi áldozatot szed. Pont a világ vezető hatalmának országában.
Erre céloztam, hogy Neked az adósságod mellett is van egy jókora csarnokod, élettered, és ha nem farigcsálsz éppen, akkor virágot ültetsz, konyhakertet művelsz.
Budafokon nekem egy hosszabb áramszünet esetén a cirko nem kapcsolt volna be télen, hiába volt gáz. Konnektorból jött hozzá a gyújtás,
Nálad, ha eloltják a villanyt, befűtessz a kályhába, és ha elzárják a vizet, húzol a kutadból.
A tengeren túlról a szép autós üldözések, meg a kemény, katonás alakok jönnek, Véletlenül sem a teljes skála.
Ezért ugrott be a világ a kölcsönből kacsalábat a házunk alá csapdájukba.
Je, és beleneveltünk egy nemzedéket ebbe az életmódba.
A mézesmadzag a nyakunkra tekeredett. Már inkább fojt, mint édes.51363
Nem tudom kiiktatni a robotellenőrzőt. Próbáltam...
VálaszTörlés