Hülyék s marhák

Ezek a támogatás rendszerek fix arra vannak, hogy ellehetetlenítsék a valódi gazdaságot. Olyan ez, mint amikor egy teljesen korrupt országban jön egy pár hülye, mert másképpen nem nevezhetem őket, és azt mondják, hogy fő dolog az optimizmus, és ez a nagy optimizmus éppen elég arra, hogy ne csináljanak semmit a korrupció ellen, még legalább nem is lázadnak. Mert az ilyenek azt mondják, hogy nem e világból valók, hanem valahol Gammapolisz vár rájuk.
De ugyanezen hülyék aztán jönnek és hozzák fel a csodapéldákat, hogy lám itt is, ott is, ezek is, azok is csináltak valamit, létrehoztak valamit.
S akkor mint akit nem vertek át eleget az életben, megnézem én is miről van szó. Hogy végre jöjjek rá, mit nem csinálok jól, mit kell nekem jobban csinálni, hol van az én mentorom, akitől tanulhatnék, hol van az én mesterem, akit lekopírozhatnék? Hol a titok? Hol a kapu, amely kitárja a világ titkait? Hol az igazság?
És olvasom, hogy iksz faluban európai támogatásból létrehoztak pár fólia sátrat és mily fasza, bio termékeket állítanak elő a kisember jövedelméhez is igazodva. És fellelkesedve ide is, oda is pályázgatnak, hogy örömükben már csak rovásban írnak egymásnak, lovagolnak naphosszat és kurjongatva ostorokat pattogtatnak.
Hogy megcsinálták. Milyen ügyesek.
Ülök itt, mert megint rám jött ez a reuma hullám, mert hogy egész életemet marhára dolgoztam, s gondolkodom, hogy nem lehet az, hogy mindenki balfasz ebben az életben és csak én lehetek az egyetlen normális. Biztos fordítva van. Én vagyok a balfasz és mindenki normális. Mert mindenki érti azt amit én nem.
Mert például nem értem, mitől dicsőség vissza nem térítendő euró milliókból bármit is alkotni és előhozakodni vele, mint valami szuper emberi tevékenység, melyhez valami mennyei leleményesség kellett, interszteláris bölcsesség és évezredes tapasztalat?
És mindehhez képest mitől öröm és elégedettség a kisember élete munkájába rúgva azt mondani, hogy íme a balfasz emberi kínlódás? Egy támogatott rendszer ma isteni csoda. Ha egy kisvállalkozó, bocsánat pikovállalkozó hisz az ereiben, a meglátásaiban és egy túllelkesedett pillanatban gazdasági hitelből, mindent kockáztatva műhelybe, gépekbe fektet, lenézik, hogy lám a kurva kapitalista szellem.
És akkor én mint balfasz pikovállalkozó azt merem mondani, hogy a reális gazdaság, az egészséges gazdaság egyik rákfenéje a hamis dolgokba vetett optimizmus és olyan pénzek elherdálása, amikért soha senki nem dolgozott meg és nem fog megdolgozni.
A hamis dolgokba vetett optimizmus pediglen az, amikor jön a marhája és azt mondja, hogy a munkát helyettünk elvégzi a sors, a fennvaló. Aki igaz, hogy ránk szabadított egy velőkig korrupt társadalmat. És az is igaz, hogy a korrupt társadalom is hisz ebben az optimizmusban. Naná. Egy bolond százat csinál, ősrégi büntetés ez.
Az is hamis optimizmus, amikor jönnek a mennyeiek által kiválasztott földi helytartók és azt mondják nekem, hogy a te boldogulásod nem a kurva kapitalista munka, hanem a nemzeti katarzis megélése.
A meg nem dolgozott pénzek elköltésére pedig azt mondja az ilyen hülyéje, hogy egy kiérdemelt juss, egy isteni lehetőség, egy emberi pozitív leleményesség, talpraesettség jutalma.
Meg sem fordul a marhának az eszében, hogy ez ama ajándék piros alma, melynek az a fele mérgezett, amelybe mi kéne harapjunk.
Azok akik ezt a szellemi, lelki és anyagi rendszert kitalálták, azok nem marhák. Mi vagyunk a marhák.
Mert mitől rossz ez a rendszer? Attól, hogy hamis értékrendszer épült be a köz tudatba, ne kínlódj, hanem pályázz, ha nem tudsz pályázni, halj meg, méltó vagy hozzá. Attól rossz ez a rendszer, hogy a tej és a tojás előállítási feltétele nincs piachoz igazítva, azaz a kezdő, a kis vállalkozónak esélye sincs labdába rúgni, ezennel nemcsak vállalkozásilag, hanem lelkileg, szellemileg is a porba döntve.
De persze ez a reláció megváltozik abban a pillanatban, amikor megváltoztatom az előjelet és én vagyok a marha egyedül és mindenki más nem marha. Így már értelmet kap minden.
Sokszor eszembe jut a tékozló fiú példája. Hogy az emberiség sosem volt kíváncsi a tékozló fiú véleményére. Az emberiségnek sosincs ilyen vágya, hogy meghallgassa a másikat. Szereti, ha minden készen jön valahonnan. Ha ingyen jön, annál jobb és annál igazabb.
Elvégre pattint egyet az élet ura s mindjárt előteremt egy új Jeruzsálemet...s mi meg hozsannázva bemegyünk az aranykapun.
(már a gondolatától is hányingerem van)
Így a hülyékről s marhákról.

4 megjegyzés:

  1. Éedekes, de én iezt olvasom ki Mózes könyvéből. Ott az az állatokat terelgető csoport, és jön valaki, aki azt mondja, menyjetek oda, foglaljátok el, és a tiétek lesz minden, mert én segítek.
    Aztán ha sikerül, akkor ő segített, ha nem akkor megbüntette a rossz magaviseletéért a csoportot.
    Az aki nincs függésben a létrehozott javaktól, mert neki jár, az újabb technikákat eszel ki a másik bolondítására. A másik szerencsétlen meg azért küzd, hogy létrehozza, és maradjon neki is belőle az életbenmaradáshoz.
    Nálam mindig minden úgy működött, hogy akkor adok, amikor én már jóllaktam.
    Csak egyre nehezebb.
    És vannak itt olyanok is, aki megélték a padlássöpréseket. Akkor is a feltüzelt üres zsebű és fejű senkik végezték a piszkos munkát.

    VálaszTörlés
  2. Az EU-s pályázatokra én sem nézek már jó szemmel, mert nem hiszek abban, hogy ingyen van. Ingyen sajt csak az egérfogóban van. De amúgy is, igazad van abba, hogy nem nagy dicsősség ingyen pénzből vagánykodni.
    Egy időben gondoltam arra, hogy jó lenne az EU-s pénzekből valami olyant csinálni, ami később nem igényel EU-s pénzeket. Valami olyant kiépíteni, ami valamelyest függetlenít a politikusok pénzosztó gépezeteitől. Hogy ne tudjanak választások előtt kormánypénzekkel zsarolni...
    Vagy arra is gondoltam, hogy a rossz kapitalizmust úgy kéne legyőzni, hogy a saját energiáit fordítsuk ellene...
    Jelenleg semmi jó ötletem nincs.

    VálaszTörlés
  3. Sok időt s energiát vesz fel harcolni a rossz kapitalizmus ellen. A nyomort kultiváló nagy semmit tevés sem jó megoldás. Valahogy úgy kéne éljünk, hogy az értéket megmentsük magunknak, a rendszerbe pedig minél kevesebbet juttassunk. A szociális hálót pedig terjesszük hozzánk tartozóinkra, már akik megengedik ezt. Mert úgy érzem az ember szereti is ezt ha nem törődnek vele, van egy fajta szabadság érzet benne. A segélyek inkasszálásánál nem sérül az ember szabadság érzete. Ha a családban szorulnak egymásra az emberek, arra azt mondják, hogy a szabadság korlátozása.
    De hogy ezt miként? Nekem sincs ötletem...

    VálaszTörlés