Vártalak

Vártalak


Nem tudtam a húslevesbe
mi kell még,
vártam, hogy jössz,
s együtt megcsináljuk.

Kiáztattam a húst,
amint mondtad megnyomkodtam,
fazékba tettem s vártalak,
hogy hogyan tovább.

Eszembe jutott,
hogy murok, petrezselyem s celler
adja meg az ízét, vártalak
s közben megpucoltam őket.

Mind pucoltam és mind pucoltam,
közben vártalak és pucoltam,
fokhagymát is, hagymát is,
hogy azzal se legyen bajunk.

Vártalak, de tétlen nem voltam,
odatettem főni a levest,
sót s borsót is tettem bele,
gondoltam míg fő, beszélgetünk majd.

Amíg vártalak, gondoltam a híreket megnézem,
ledőltem, mert elfáradtam,
nem tudom mikor jöttél,
mert közben elaludtam.

2 megjegyzés:

  1. Attila!
    Nekem ez a vers nagyon tetszik, mondjon majd utánam bárki mást. Ez egy teljesen szabad vers kategória, nincsenek rímek, szótagszámok stb, a mondanivaló sem szirupos szavakból áll össze, mégis süt belőle a szeretet. Hogy miből gondolom? A húsleves általában ünnepi étel, s Te ünneplőbe öltöztetted a várakozást, mert fontos volt Neked, hogy megérkezzen az a valaki, akire vártál. Fontos volt, még akkor is, ha közben elszunnyadtál.

    VálaszTörlés
  2. Nem akartam mást, mint húslevessel hígítani a drámai várást...
    Ez a vers már rég megszületett bennem, de most került rá idő meg kedv.
    Amúgy a versekkel úgy vagyok mint a színvak a színekkel...
    Részedről az értékelés aranyat ér nekem...:-)

    VálaszTörlés