Belépek a politikába

Belépek a politikába. Egy szavazat erejéig belépek a politikába. Nem más, de nyitva szeretném hagyni azt a kaput, melyen eléggé otthonosan mozgok, éspedig az elfogult kritizálás lehetőségét. És a felszabadító káromkodásoknak is helyet hagynék a páholyban, mivel elég jól bánok velük, noha mostanság néhány kedves olvasóm tiszteletére elkezdtem beosztani őket, mint a macskám az egereket: egy egér, egy virsli, egy egér, egy csirkecsont.
Elmegyek és megszavazom ezt a Johánniszt.
Tudom, hogy kik állnak mögötte, ugyanazok a volt kommunisták, szekusok, besúgók, akik Ponta mellett is állnak.
Azért választom inkább ezt a Johánniszt, mert ugyanolyan béna mint én. Nem tud beszélni, Ponta ellenében, akinek mindenre van egy semmit mondó pimasz válasza. Meg azért is választom ezt a Johánniszt, mert lassan gondolkodik nehezen érik, mint én, de előbb utóbb valamit kinyög.
Persze az is van terítéken, hogy akkor megyünk Nyugat vagy Kelet felé.
De ami most a legérdekesebb és legfontosabb: Erdély le akar szakadni.
Egy független Erdélyben gondolkodni, arra már érdemes belépni a politikába akár egy napra is. Egy független Erdélyben legtöbb probléma megoldódna, még a magyar kérdés láza is lecsillapodna s a hűvös reggeleken is szebbnek tűnnének a napkelték.
Szeretek népekkel élni, de néha ez a bukaresti smekker románság nagyon nyomasztó tud lenni. Nem csoda, hogy néha utáljuk egymást.
Talán ha jól meggondolom, Erdély érdekében Pontára kéne szavazzunk, mert felgyorsulna az erdélyi kérdés, a lelkek nyugtalanabbak lennének, több esélyt kapna a cselekvés belendülése.
De a bocsánat, szeretet jegyében Johánniszban megadnánk Romániának az esélyt, hogy magába szálljon s átgondolja ezt a nyugati szellemet. De tudom, hogy szélmalom harc ebben reménykedni. Ez az örök improvizáló, fatalista nép sosem lesz képes tömegesen elfogadni a rendet, a tisztaságot, az egyenességet, a dolgok rendes elvégzését, a pontosságot, a tisztes elszámolást. Az örök lebegés jellemző rájuk, mint húscafatok a kocsonyában. Istenkáromlók, kik keresztet vetnek minden utcasarkon, de szidni csak anyák krisztusával tudnak, kurva istenekkel színezve.
Nem azért mert bízok Johánnisz csapatában, hanem esélyt adok Johánnisznak. Csak neki. Meg aztán dűlőre vittem magamban, hogy semmiképpen nem akarom a régi világot: kommunizmus, szeku, keleti bölcsek marhasága, inkább oldódnék a nyugat nyújtotta szabad szellemben, aztán hogy mivé leszek e liberalizmusban, hadd válasszak én, ne legyen senki nekem a megmondója.
Folytatni akarom álmaimat, kifizetni adósságaimat, befejezni a műhelyt, megalkotni a saját dizájnomat. Fejlődni akarok, nőni amíg lehet. Ide is szeretnék rózsát ültetni, oda is. Akkor is ha nincs értelme. Mert így kap értelmet az élet. Nem egy krumplis zsákon keseregni az élet hiábavalóságán s keresni hozzá a bölcs motivációkat, hogy mitől erényes a nyomor.
Ezek az én motivációim. Ezért megyek szavazni.
Adok egy esélyt Johánnisznak, Erdélynek, és a haladásnak.
Nosza ez az a rész, ahol köveket szoktak ragadni a megbotránkozók....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése