Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Whisper in the desert

Ez az emberi lelkecske olyan érzékeny szegény, hogy ha valami negatív, azt mégis szeretné pozitívan megélni.
Mert én itt napok óta kerülöm a témát, hogy a kedves lelkes olvasóimnak hogyan mondjam el a világcsődöt, hogy az mégse világcsődnek hassék.
Vannak perspektíváink, hogyne lennének perspektíváink. Ezt a káros táplálkozási rendszert fel tudnánk váltani egy egészséges táplálkozási rendszerrel. És hálistennek sok példa van már rá, hogy az ember a saját kertjében miket termeszthetne, saját farmján miket tenyészthetne. És mindezt olyan harmóniában, hogy mindenféle karmának meg tudna felelni.
Olyan ez a perspektíva, mint amikor egy tönkrement cég érdekében jön a nyakkendős marketinges és fél órán át árasztja a perspektívák bőségét, hogy mennyi minden lehetőség van felfejleszteni egy céget, ha az ember hozzáállása megváltozik. És az ember nem is mondhatja, hogy nincs úgy. Minden a hozzáállás kérdése.
Ha az ember olyan ellenérvekkel jön, miszerint a cég legnagyobb baja, hogy nem tud a termeléshez elég bevételt megteremteni, mert a piac nem fizet többet, és az agyonrágott spórlás, személyzet csere sem segít, a marketinges szempontjából hiányzik a pozitív szemlélet és hozzáállás.
Persze, mert ő is ebből nyeri a nyakkendőre valót, hogy meggyőzi az embert a pozitív hozzáállás hiányáról. Mert más érveket, megoldásokat ő sem tud felmutatni, minthogy a fogpaszta reklámos csak ismétli a végtelenségig az egészséges fog perspektíváját. És lám véresre frekálja az ember a száját, mégis jár fogorvoshoz.
A világ csődben van, mert nem tudja kifizetni az egészséges élethez szükséges élelmet. És szerény véleményem e téren, hogy ez már nem szemlélet és hozzáállás kérdése, hanem egy hatalmas csődben vagyunk. Nem fogalmaztuk meg a csődöt, nem indítottunk el csődeljárást, mert a nyakkendős embereknek a helyzet kényelmetlen. Nekik a perspektívákról kéne beszélni, de ha nincs a csőd megfogalmazva, nincs csődeljárás, azaz everything is fine, nincs gond semmiben, a perspektívákról sem igen kell beszélni. És ez a lényeg.
A nép persze bemegy a dugig tömött vásárlóba, nincs mit felhányjon a nyakkendősök szemére, hisz a bevásárló központ dugig tele élelemmel.
És ez a megtévesztés.
Gyakorlatilag ma az ember nem tudja kifizetni az egészséges, normál élethez szükséges élelmet. Kénytelen belemenni a piac orientált árképződés játékába: megveszi a legolcsóbb szart a polcról. Folyamatosan művelve ezt a gyakorlatot, veszti erejét, hízik, lebetegszik, életkora lényegesen csökken.
A bőség látszatára mégis romlik az élet minősége.

Mihez lehetne kezdeni, hogy élet minőségünk megjavuljon?
Én a magam részéről megtettem amit tehettem: highlander korlejáratú adóssággal megvettem egy köpés kertet, lerobbant csarnokkal. És elkezdtem egy másfajta kertészettel, állattartással kísérletezni, mint az ipari, gondolván, hogy valamennyire próbáljak változtatni ezen a mű életen. Mert úgy okoskodék, hogy ha mást nem tehetek, de legalább szerezzek tudást, tapasztalatot, hogy a tojás nem bokorban nő és a paszuly nem fán.
Tehát a normális élet utáni vágyakozás, konkrét cselekedet, nagyjából megfeneklik az én szintemen, illetve a magamfajta emberek szintjén, akiknek valahogy az életben az a szerencse adódott, hogy szert tudtak tenni egy köpés kertre s ezekhez hasonlókra.
Társadalmi szinten a normális élethez való visszatérés teljességgel lehetetlen. Még utópia szinten sem. Nem kimondottan azért, mert legtöbb ember nem rendelkezik egy köpésnyi kerttel, hanem olyan ez mint a szivar, az alkohol, drog: tudjuk, hogy rossz, mégis óriási pénzeket költünk rá. Tudjuk, hogy nem egészséges a jelen táplálkozás, a civilizálódás folyamatát nem szakítjuk meg emiatt. Kellenek a technikai hiábavalóságok, bódulunk a kereskedelem ringispiljén, színes lámpa villogásaitól káprázik a szemünk.

Szeretném azt mondani, hogy persze, ez a lajik, a józsik nemtörődömsége, nem gondolkodása miatt van. De sajnos ők csak kolaterális áldozatok a dologban. A fő kolomposok a dologban, az igazság eltussolásáért, a helyzet elhallgattatásáért, pontosan az elit réteg, az értelmiségi réteg, kik örök félrebeszélésükkel fenntartanak egy bűnös rendszert.
Ezek az elit csoportosulások alakítják a politikát, a nemzetgazdaságot, ezek írják az iskolai tananyagot, és ezeknek a szolgálói gyötrik a gyerekeket, hogy ők se értsenek semmit ebből az életből, hanem csak vásároljanak, vásároljanak, és hajtsanak ehhez a vásárláshoz pontokat gyűjteni, hogy még többet tudjanak vásárolni.
Magyarán ma elültetni egy növényt, emberiség elleni cselekedet.
És ha meg is születik az emberben a kisördögi gondolat, hogy saját ágyáson termesszen némi paradicsomot, rájön, hogy lehetetlen, nem életszerű, nagyon költséges, úri allűrbe kergeti magát.

Ha pozitív meglátásos reményeim beválnak, lesz még az ember ébredésben és egy új világról álmodik majd, meg fogja érteni miről beszélek itt. Mert nem azon kevesek sorsa érdekel, akik valamilyen csoda, örökség révén lehetősége van valamennyire táplálékilag a normalitásba lépni, hanem azoknak a sorsa érdekel, akiknek soha semmilyen esélyük nem lesz erre.

Tehát a perspektívákról beszélni akkor lehet, ha elindítjuk a csődeljárást.
Addig az egész csak egy pusztában elsuttogott zsolozsma. És az az érzésem ez a zsolozsmázás sokáig fog még zümmögni...már a puszták is el fognak fogyni, de a zsolozsma nem.

2 megjegyzés:

  1. Szóval kirekesztesz.
    Nem baj, én akkor is elkezdem a talajtakarást a rothadt szalmával, és feldarabolom a kukoricaszárat is komposztnak, és minél kevesebb bolti kaját töltök a gyomromba.
    A két japán baromfim ugyan majd egy év múlva lesz (tojás-hús)termelő.Addig nem eszünk belőle még tollat sem.
    Az esély és az akarat együtt teremtődik meg, inkább a megvalósítás bátorsága hal meg a kényelem gáncsától.
    Ettől függetlenül még én is elhasalhatok a saját lábamban is.
    Majd meglátjuk...

    VálaszTörlés
  2. Én becsődöltem. De nem hisznek nekem. Vasárnap délben gyomtalanítottam a virágok helyét. Elkezdtem visszaültetni a nyár végén kiszedett hagymákat. Szeretném tudni melyik milyen virág, ezért rajzot, térképet készítek minden eldugott hagymáról. Vettem volna ilyen műanyag hagymatálakat, de nem találtam egyik virágosban sem.
    Tudom, a virág nem ehető és piac sincs rá. De szeretem amikor nyílnak. Ha már csőd, legyen kivirágozva..

    VálaszTörlés