Költői sóhaj

Az igazság ideje: zsihádok

Hogy el vannak itt ezek a híres tévések ezekkel az elzárt hírességekkel, egyrészt zsubilálnak, hogy tíz év törvénykezés, halasztás után végre tömlecbe zárnak egy két ilyet, megható, könnyeket facsaró beszédeket osztanak mint ama nagy kommunista diktatúra elnyomás, miegymás, hogy akkor most végre igazság tétetett.
Az igazi meghurcoltak, azoknak már kámpec. Azok már nem élnek. Azokkal nincs már bajuk ezeknek a szájtáti híres tévéseknek. Nem tudják ésszel felfogni ezek a híres tévések, hogy mit jelentett a kommunizmusban élni, látom zavarban vannak afelől, hogy ki is volt az elnyomó és ki volt az elnyomott.
Mert hiába tesznek nekem tálcára egy két fejet, én nem fejeket kértem tálcán. Az iszlám az, aki fejeket szokott tálcára tenni. Az új kor embere, ideálja, ki képzelt, beteg istenek nevében nem szed idegcsillapító gyógyszereket. Zárt osztályon kéne kezelni az ilyeneket, de így sem látok benne sok esélyt.
Én egy jobb jövőt kértem, nem zsihádot. Azt a jövőt, amit szorgalmas munkával szépen össze lehetett volna hozni. Békében, harmóniában.
Amilyen hülyék ezek a híres tévések, olyan hülye vagyok én is, hogy ilyen dolgokat mertem remélni, álmodni, mint: békében, harmóniában, hasznos munkában meglenni, ellenni.
Ezekről már senki nem beszél. Már kampánydumának sem használják. Hanem azzal jön mindegyik, hogy mennyi fej fog hullani, ha ő jön ki.
Ennek a „terminátor”-nak az volt a szavajárása, hogy : „visszajövök”.
Az én szavajárásom is lehet lassan egy klasszikus, mert már lassan semmire sem tudok más érvet felhozni, mint: „basszátok meg”.



A mekdonáldz padján ülve

A mekdonáldz padján ülve,
nézem a sült krumplin nőtt nemzedéket,
hamis hamburgert majszolókat,
csöppnyi cipót csipegetőket.

A mekdonáldz padján ülve,
látom nincs is annyi kövér, több a sovány,
csak én vagyok és még egy kövér,
pedig ha összesen tíz csízburgert ettem.

A mekdonáldz padján ülve,
látom a verebek, galambok, kutyák,
kik liberális ételt fogyasztva,
semmivel sem kövérebbek, mint mások.

Te dinyiló macska,
ha cinegét fogtál, edd meg,
ne játszódj vele,
mert kitekerem a nyakad.
(jó, ez csak ilyen költői sóhaj)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése