Tündérkert

Hazaér az ember a tengerről, másnap hajnalban mi a dolga? Beleveti magát a kertbe. És látom, hogy a kert amióta nem láttam, teljesen érintetlen. Mint a szűz természet. A burjánok meghaladták a paprikát, vinettát.

Mikor elmentem ennek a Józsiknak a lelkére kötöttem, hogy gyomlálja ki szépen a paprikát s a vinettát. Egy napot számoltam neki erre. Gondolván, hogy ne szakadjon meg fiatal teste s lelke. Nekem öregesen elég lett volna négy óra. Mert élvezem csinálni és nem sietem el a dolgokat. Nyugodtan tudok elmélkedni a csendben, a hűvös reggelen, mert akinek nincsenek a világ dolgai lerendezve a fejében, annak sok ilyen hűvös reggeli csendre van szüksége, ahol önfeledten tud gyomot kitépegetni a friss földből.

Tehát elkönyveltem, hogy Józsiknak egy napja elment, mert a kertet érintetlen hagyta. Nincs harag a szívemben, mert őszintén akkor lepődtem volna meg, ha ez a Józsik valamiért kigyomlálta volna a paprikát és vinettát.

Nosza átfutottam a murkot s petrezselymet, persze, hogy az arankákat sem szedte össze a murokból, amit kiemelten a lelkére kötöttem, hogy ne szaporodjanak el egyik napról a másikra. Mert öt perc lehajolni és kibogozni minden nap azokat a gyilkos indákat, melyek a murokra támadnak nap mint nap. Kigyomláltam a murkot s petrezselymet, s meglepett a murok mennyit nőtt egy hét alatt, rendes nagy murkok lettek.

Egy kicsit a paprikából is kigyomláltam, gondolván majd másnap reggel folytatom, hisz egyéb tennivaló is sürget.

Megnéztem a fürjeket, rendben vannak, de a víz sem volt napjában cserélve, látom a lerakódott kajamaradékból. Az asztalon ott van a doboz, benne majdnem száz tojás. Mondtam ennek az alultáplált Józsiknak a telefonon, hogy kérje meg a szomszédot, főzze fel neki a tojást, mert nagyon egészséges és tápláló. Ott volt az összes tojás. Nem ette meg.

Felvertem én reggelire, félreállt a hasunk tőle, úgy jóllaktunk.

Elmegyek vásárolni, miegymás, délben mondom, megyek s vágok pár szál kardvirágot, mert szépen kinyílt egy pár kardvirág.

Nagy volt a csudálatom, amikor látom, hogy a paprika és a vinetta ki van gyomlálva, annak módja szerint kikapálva szépen. Nézem és nem hiszek a szememnek. Pár órára hagytam itt a kertet, s most ukmukkfukk egy csapásra meglett magától.

Nézem a szerszámokat, úgy van, ahogy hagytam. Nem az én szerszámaimmal volt felkapálva a paprika és vinetta. Itt csoda történt, gondoltam magamban. Vakargatom a fejem tövét, nem tudok rájönni a csudára. Mert ha mondjuk ezt a Józsikot elkapta volna valamiféle lelkiismereti dolog, akkor sem csinálhatta meg egyedül két óra alatt és nem ilyen profin.

Na mondom, lám ilyen a tündérkert. Az ember elmegy vásárolni, mire visszajön virágot tépni a vázába, láss csudát, a tündérek szépen kikapálták a paprikát s vinettát annak módja szerint.

Megsajnálták ezek a tündérek ezt a Józsit? Mert aztán belémnyillalt a természetes gyanakvás és konspirációs lélek, hogy miféle tündérek azok, akik erre hajlandóak voltak? Miféle dolgot akarnak ezzel a Józsikkal eltakarni? És aztán a legfájdalmasabb felismerés, hogy ezt a kertet úgy nézik ezek a tündérek, mint az én egóm legszánalmasabb szenvedélyét? Egy nagy gyermek játéka, adjuk meg neki ezt az élvezetet?

Hogy ezek a tündérek mennyire balfaszok, mert ha nem tesznek semmit, bennem csend és nyugalom maradt volna, hogy természetesen ilyenek ezek a Józsik, de hogy ezek a tündérek beleszóltak a természet folyásába, ez felettébb aggodalomra konkrét ok. Mert mire lehet még képes ez a Józsi? Most már csak azt kell kiderítenem, hogy mit adott cserébe ez a Józsi azért a kétórás kalákáért? Szét kell nézzek mim hiányzik a birodalomból, mert hogy kik voltak a kalákatündérek azt a mellényzsebemből kivágom, de hogy ezeket a brown kalákatündéreket mivel tudta motiválni és időzíteni, pont arra az időre mire elmegyek bevásárolni, az egy nagyon de nagyon értelmes stratégára utal?

Mégsem lenne egy hülye ez a Józsi?

Miközben a murkot gyomláltam s az arankákat bogoztam, elgondoltam, hogy ha mind murkot vetnék a földembe meg petrezselymet, talán még meg is érné, valakit ezzel foglalkoztatni.

De ki akar ma foglalkozást?

Ez itt a tündérlánd. Itt mindenki csak spekulál, mint a román közmondás mondja: „bármit megteszek csak ne dolgozzak”.

Szomorú. Szomorú. Mert azt hittem csak egy genetikai ürülékkel van dolgom, de ezek szerint egy mutáns egyeddel van dolgom, egy mutáns egyedekkel tele világban.

Na így a tündérkertről.