Hogyan lesz a gyarmat

Azt mondják, hogy ha valakin segíteni akarsz, ne ingyen kenyeret adj neki, hanem tanítsd meg halászni, hogy képes legyen saját maga kenyerét megkeresni.
Ez egy jó mondás. Én ezt aztán magamra vettem és önképző módon tanítottam magam halászni, mivel ez életemben nem volt sok olyan alkalom, ahol az ingyen kenyér besétált volna csak úgy a számba.
Éppen azért bármiféle adománynak nagyon örvendtem, értékelni tudtam minden falatot, minden szerszámot, minden megrendelést, ha néha nézeteimmel is ellenkezett, a jó szándékot sosem vetettem el. Jó, bevallom, egyszer kétszer, mikor az élet sarokba szorított, és letettem az utolsó előtti kártyámat: a hetest, és pirosat kértem, holott tököm volt, mert tudtam, hogy a partner bármennyire szamaritánus, de ha kipakolom, hogy tökre van szükségem, fix, hogy mást tesz le, csak ne győzzek. És úgy is volt. Piros helyett tököt rakott le, csak ne győzzek.
De mondom, ritkán tettem ezt.
Mert elgondolkodtam ezeknek a Józsiknak, Istvánoknak, Jocóknak stb. életein, hogy csak várják a sült galambot a szájukba, és úgy tesznek, mintha életképtelenek lennének. Árad belőlük egy szent balfaszság, eredeti Adidas-ban (kínai nem jó), amit furcsa mód ez a nyugati világ most ebben az ázsiai profilban kezdett el csodálni, hogy: lám az egyszerű butaság, ama életet adó szent butaság. Mert akár el is repülhet a sült galamb mellettük, legfeljebb csak nézik amint repül, ha nem fix a szájukba landol.
Sarkítva persze, de elgondoltam ezeket a szerencsétlen afrikai helyeket, ahol még mindig ez a szent butaság az egyetlen emberi mérvadó, sok ilyen nyugati embert hallottam, hogy ha segíteni akarsz, menj Afrikába segíteni, mert sok ott a kötözni való seb a sok törzs meg polgárháború miatt.
Elgondoltam, hogy jó, de mi van akkor, ha valaki halászatra akarná megtanítani azokat a szerencsétlen afrikai elnyomottakat és nem európai pénzeket értelmetlenül elkölteni, örökös sültgalamb formájában? Mert nehéz mindig fix egy szájat eltalálni, ha az ember sült galambokkal dobálózik, legtöbbje a zsarnokok szájába repül, kiknek talán a hadgyakorlat többre vitte az eszüket, legalább a magukhoz való eszüket.
Tegyük fel elmegy egy becsületes vállalkozó afrikai szerencsétleneket halászatra tanítani. Tegyük fel nem lopják szét a felszerelést, hanem elkezdenek szakmát tanulni, elkezdenek termelni, a vállalkozó piacot is visz, hogy a csórónak ne kelljen kínlódni, legyen piaca. Bekapcsolódik több nyugati vállalkozó, utakra, vízcsövekre pénzt szereznek, persze hitelből, és így tovább. A sok szerencsétlennek kezd kialakulni valami.
Igen ám, de jön egy pár nagyokos, sültgalambtól jóllakottan, és elkezdi kiabálni, hogy: gyarmat lettünk, és ezek a rohadt kapitalisták azért jöttek, hogy minket kihasználjanak.
A végén az ember megint oda jut vissza, hogy elég lett volna a sült galambot küldeni, nem halászbotokat. És egyébként, ha felszámolod ezeket a törzsi viszálykodásokat, a nyugati társadalom unatkozó rétege mivel fog foglalkozni?
Mert hiába adtam a Csabiknak, a Gigiknek kicsempézett fürdőszobát és külön szobát, miután elfogyott az adomány sampon, nem vettek újat, mondván nem fektetnek közös samponba. Így lett aztán a közös gázbutéliával, nem töltik fel, mert az egyik kétszer főz fel rajta kávévizet napjában, többet használ, ami viszont testvériesen közös volt, az a kosz a csempén és az ujjnyi zsír az aragázkályhán. De nem tudom mitől, mert sosem főztek, sosem sütöttek rajta.
A kis hűtő is a vasasban landolt, mert örökké tele volt rohadt szalámi végekkel, félig nyitott pátékkal, sosem volt kimosva, miután beleköltözött a hullabűz, nem használták, de ki sem kapcsolták, mert akkor kijött belőle a hullabűz. És sorolni lehetne az balfaszságnak szentségeit és akkor szidni lehet a civilizációt, aki mégiscsak szeretne nem büdös házban, legalább egyszer lemosdva egy nap élni.
De hát nehéz, mert ezek a hátrányos helyzetű emberek nagyon érzékenyek is, rögtön felszisszennek a gyarmatosításra vagy rabszolgaságra utaló bármilyen áttetsző felhőcske árnyékára. És mikor hátrányos helyzetű emberekre gondolok, nem a cigányokra értem, hanem a hófehér, sápadtarcú szálmagas magyarra, és most teljesen mindegy, hogy székely vagy nem székely.
Én nem tudom azért. Mennyire örvendtem volna, ha lett volna valaki akire legalább felnézzek az asztalos szakmában, akitől ellophattam volna a szakmát. Ha dolgozhattam volna egy civilizáltan felszerelt műhelyben. Eszembe sem jutott volna a gyarmatosítás gondolata. De nem volt. Improvizált műhelyekben dolgoztam, legtöbbször spekulánsok voltak a vállalkozók, amíg rájöttem, hogy ennyi kínnal a sajátomat is csinálhatom. Nem kellett engem az orromtól vezetni a halászat iskolájában, hanem mentem mint a pisztráng az árral szemben.
Én ezt a borzalmas haragot sem értem, amit most a nyugati emberek felé tanúsítunk, hogy jönnek és felesznek minket, gyarmatosítanak minket. Talán így van. Ez a dolgok velejárója. De egy pár dolgot azért tanulhatnánk tőlük. Például azt, hogy ha valamit el akarsz adni, akkor egy Metro és egy Auchan mögé építenek egy Praktikert. Miért nem építünk mi ezek mellé egy Pacsirtát? Például egy híres magyar termékeket forgalmazó nagy üzletházat? Ne azon keseregjünk, hogy számítógépes szalagon fut a vásárlás, hanem azon legyünk, hogy nekünk is legyen olyan.
De hát ez is tipikusan magyar.
Pedig még mindig vannak lehetőségek, erőforrások, ötletek, csak ami nincs: akarat. Inkább mindent kimagyarázunk, semmint leüljünk stratégiázni, tervezni, dolgozni.
Hogy spóroljuk a semmit, az nem stratégia, nem terv, nem munka.
De hát amint ezek a Józsik meg a többiek, ha valami nem megy magától, ha a seggre nincs slag kötve, felőlünk maradhat akár szarosan is...a lényeg, hogy nem leszünk gyarmat.

8 megjegyzés:

  1. Ha a nyugati életformát akarod élni, akkor gyarmatosítanak. Ha magadtól létre tudod a saját világod hozni, akkor nem tudnak gyarmatosítani. Viszotn ácsi specializáció. Egy ember, az egy embererő, még egy lóerő sincs. Kisebb igény, kisebb fogyastás, és - minő érdekes - időnként elégedettség.

    VálaszTörlés
  2. A nyugati életforma a gyarmatosításból, kizsákmányolásból lett gazdag. Nem ma kezdték...
    Azt a 40 évnyi kapitalizmust,nem tudjuk bepótolni már.

    Az pedig, hogy önostorozásba kezdjünk, mert mi itt nem akarunk eléggé, csak a nyugat kommunikációs csapdája. Nem szabad beleesni.

    A kollégám és családja éjt nappallá téve dolgozott, létrehozva a vállalkozásuk több élelmiszerboltját, hitelből, sok akarattal kitartással, hihetetlen sok munkával. Itt nem a nagy nyugati áruház mellé telepedik a hazai, hanem fordítva. Elég volt egy TESCO megjelenése a városban, másnap lehúzhatták a redőnyt. Az összes kis boltban. Tudom vesztesek vagyunk, de az akaratunkkal, a munkánkkal nincs gond. Egyetértek Hanczúrral egy ember, az egy embererő, akkor is ha nem is tart pihenőt.

    Van egy jó barátunk, aki itt Magyarországon kisvállalkozó volt. Sokat dolgozott, nagyon akart, de ha valami ment volna, jött a nyugati és nagyobb tőkével rendelkezvén elvette a lehetőséget előle. ( Több, drágább és jobb marketing ....stb..) Pedig okos ügyes ember volt. Akart is, nagyon. Ma Angliában él, reménykedik, hátha ott jobban hagyják megélni. ( Kevesebb munkával többet keres, ezt tudom).

    Szerintem a kesergésünk teljesen jogos. Sok ismerős, rokon, barát vállalkozását láttam már csődbe jutni. Sajnos...

    Tudom, vannak olyanok is akik sikeresek, ismerek olyanokat is. Ők vannak kevesebben.



    Anna

    VálaszTörlés
  3. Anna, egyetértek veled, hisz én is ezt élem meg, az én úgymond vállalkozásom is ugyanebben a mocsárban fulladozik. Több éven át írtam ezekről a dolgokról, volt amikor ráéreztem a dolgokra, volt amikor nem, de alapjában azt hiszem mégis igazam van.
    Persze, hogy nem velünk van a baj, akik mindent belevetve dolgozunk, gondolkodunk, termelünk, alkotunk.
    Vezetőinkkel van a baj.
    Csak egy példával jöjjek, egyik leghatalmasabb erdélyi magyar ember azt mondta nekem személyesen, hogy "én is ott veszem a kenyeret, ahol olcsóbb, nemde? Ha meg te ugyanabban az árban hozod ki mint a román, akkor miért vegyem meg tőled?"
    Szerintem két mondatban kimondta, hogy a nép, az a tömeg, kik a nyugati pénzkasszába tolják a pénzüket, ha netán van egy olyan ember, akinek "vér van a pucájában", hogy Orbán Viktort idézzem, és ez az ember vállalkozik is, van egy ilyen perverz kéjelgés ebben a népben, hogy de ugye ez is bedöglik? Nem áll mellé, ha ugyanazért az árért a magunkét tesszük piacra, hanem azt mondja, ha ugyanannyi, akkor miért ne vásárolja meg az ellenségét?
    Én ezt a népet reménykedem megszólítani, de mindig úgy sikerül, ahogy a pap szokta a templomban, hogy a jelenlévőket szidja, miért nem járnak templomba...:-)

    VálaszTörlés
  4. A hasadás korát éljük. A tél korát, amikor semmi sem nő, csak fagy és pusztul.
    Ha már rájöttél erre felesleges palántázni, mert úgy is elfagy.
    Miért erőlködsz?

    Leírtad:
    "Én ezt a népet reménykedem megszólítani, de mindig úgy sikerül, ahogy a pap szokta a templomban, hogy a jelenlévőket szidja, miért nem járnak templomba...:-)"

    Akkor mi értelme itt a sorokat szaporítani, múlatni a drága időt?
    Falra hányni a borsót?
    Ez idő alatt hasznosabb dolgokat is tehetne az ember.

    Vagy a magad módján Te is olyan vagy mint akiket bírálsz, a Józsik?
    Ők sem értenek semmiből, csak pörögnek saját kis mókuskerekükben.

    VálaszTörlés
  5. Ja persze, inkább a falfelé kell fordulni, és jó nagyokat aludni, vagy halászni 25 évesen reggeltől estig? Mert nem éri meg semmi! Szerintem Attila tökéletesen érti, azt amit leír. A lényeg az, hogy menni kell előre, ez az élet értelme! Ez egy igen nagy tanulság, habár eléggé avittnak és primitívnek is tűnik egyeseknek. De mondjatok valami jobbat, biztos receptet arra, hogyan lehet másképpen megélni?

    VálaszTörlés
  6. Ja persze, inkább a falfelé kell fordulni, és jó nagyokat aludni, vagy halászni 25 évesen reggeltől estig? Mert nem éri meg semmi! Szerintem Attila tökéletesen érti, azt amit leír. A lényeg az, hogy menni kell előre, ez az élet értelme! Ez egy igen nagy tanulság, habár eléggé avittnak és primitívnek is tűnik egyeseknek. De mondjatok valami jobbat, biztos receptet arra, hogyan lehet másképpen megélni?

    VálaszTörlés
  7. Néha én is úgy érzem, hogy nincs értelme mind mondani. Csak van egy gondom. Reggel négy és öt körül megébredek, de kell legalább egy óra, amíg testem annyira "begerjed", hogy le tudjak menni a műhelybe. És ez az óra alatt bambulom a képernyőt, s mivel a neten nem találom azt amit szeretnék, megalkotom én magamnak. Így születnek a hiábavaló írások, melyek ha nem is számítanak sokaknak, nekem segítenek letisztázni dolgokat. Mit tegyek? Bonyolult egy alkat vagyok.
    De egyébként mindenkivel egyet értek...

    VálaszTörlés
  8. "Van egy jó barátunk, aki itt Magyarországon kisvállalkozó volt. Sokat dolgozott, nagyon akart, de ha valami ment volna, jött a nyugati és nagyobb tőkével rendelkezvén elvette a lehetőséget előle. ( Több, drágább és jobb marketing ....stb..) Pedig okos ügyes ember volt. Akart is, nagyon. Ma Angliában él, reménykedik, hátha ott jobban hagyják megélni. ( Kevesebb munkával többet keres, ezt tudom)."

    Annát idézem, mert fontos jelenséget írt le. Ezek a technikák már a bibliában leírt kereskedelmi fogások. A kóborló és szétszóratott nép tökélyre fejlesztette. Anna leírása marketing fogás. Megnézzük, hol működik kishálózat, és lehet lenyúlni a terepet. A nyomorban élő és termelő népek létrehozott értékeit lehet a másik országban árlenyomásra használni, és vele a helyi gazdaságot tönkretenni, majd kézbe véve a kezdeményezést felszámolni, és az irányítás birtokában már mindent lehet.
    Amíg a politikusok zsebből irányíthatók, addig nem lesz változás.
    Csak ott a másik példa is. India. Nem tudom, mit jelent ott a külföldi tőke, mert keveset tudok róluk. Pl a számítógépszoftverírásban nagyhatalom. A szürkeállomány működik, és hihetetlenül szapora nép.
    Ott a másik véglet.
    Na túl hosszú leszek, inkább kifejtem egy bejegyzésben a saját 'szemétdombomon'.

    VálaszTörlés