Júdás
inasának
Nem
vagy az első, sem az utolsó,
csak
te ma háromszázba osztod,
mit
Júdás nagy naivan
harmincért
adott.
Honosítást
kértél,
útlevélért
esedeztél,
magyarságot
vallottál,
hogy
hagymát téphess,
euróban
hatötvenért,
németnek,
angolnak.
Azt
mondtad bolond az,
ki
ez alkalommal nem él,
bizony
lehet még igazad,
hogy
magyarként
megint
nehéz lesz,
ha
hazudtam is néha, de forradalmat nem adtam el.
Csúfolódtál,
hogy mihez lehet itt kezdeni,
havi
ezerért ki kel fel reggel?
Ülsz
az ágytetején, család neked nem kell,
ilyen
világban nem érdemes,
félötre
focizni mész, hatra tetkózni,
este
pedig orrodba vasat szúrni.
Azt
mondom fuss a reptérre,
utad,
mit elhagysz porzódjon,
vissza
se nézz, haza ne vágyakozz,
nem
vár senki, helyedbe más jön.
Ne
félj az árulás tandíjamért,
háromszáznál
többet fizettem én.
Szóljon ez a mindenkori Jocóknak, Istvánoknak, Gigiknek, Csabiknak....
VálaszTörlésRemélem legalább néhányuk elgondolkodik szavaid után.
VálaszTörlésEzek nem olvasnak ilyesmit....
VálaszTörlésHátha mégis. Soha nem lehet tudni...
VálaszTörlés