Inflálódott júdáspénz

Júdás inasának

Nem vagy az első, sem az utolsó,
csak te ma háromszázba osztod,
mit Júdás nagy naivan
harmincért adott.

Honosítást kértél,
útlevélért esedeztél,
magyarságot vallottál,
hogy hagymát téphess,
euróban hatötvenért,
németnek, angolnak.

Azt mondtad bolond az,
ki ez alkalommal nem él,
bizony lehet még igazad,
hogy magyarként
megint nehéz lesz,
ha hazudtam is néha, de forradalmat nem adtam el.

Csúfolódtál, hogy mihez lehet itt kezdeni,
havi ezerért ki kel fel reggel?
Ülsz az ágytetején, család neked nem kell,
ilyen világban nem érdemes,
félötre focizni mész, hatra tetkózni,
este pedig orrodba vasat szúrni.

Azt mondom fuss a reptérre,
utad, mit elhagysz porzódjon,
vissza se nézz, haza ne vágyakozz,
nem vár senki, helyedbe más jön.
Ne félj az árulás tandíjamért,
háromszáznál többet fizettem én.

4 megjegyzés:

  1. Szóljon ez a mindenkori Jocóknak, Istvánoknak, Gigiknek, Csabiknak....

    VálaszTörlés
  2. Remélem legalább néhányuk elgondolkodik szavaid után.

    VálaszTörlés
  3. Hátha mégis. Soha nem lehet tudni...

    VálaszTörlés