Megnéztem,
meghallgattam Imre „Életiskola” küldeményét. Ha sikerül,
majd az írás végére fogom csatolni a filmet.
Nem
arról van szó, hogy tetszett vagy sem, hanem arról van szó, hogy
bennem milyen gondolatokat szült. Nem is érdemes szerintem tágabb
tereken ezekről beszélgetni, vitatkozni, mert valószínű
mindenkinek lenne véleménye és egy nagy zűrzavar kerülne ki
belőle, nagyon jó helyen vannak ezek a témák itt a szűkebb
blogos körökben, mert az eddigi praktika arról tanúskodik, hogy
ha nem is merítünk ki mindent, de az idők folyamán egymást
olvasva nagyjából sok mindent megbeszélünk. Akarva akaratlanul,
mérgesebben, vagy viccesebben.
Számomra
ez az „Életiskola” előadás is az általam úgynevezett „magyar
csomag” egy része. A téma, a stílus, a cél nagyjából ugyanaz.
Úgy veszem ezeket, hogy jó, gyere tárgyaljunk róla. Fiatal
koromban Verne Gyula regényeit is megbeszéltük apámmal, aztán a
Bibliáról is beszéltünk apámmal. Ilyenkor vagy krumplit pucolva
beszélgettünk, vagy a műhelynek nevezett szobában ő
lombfűrészelt, én meg elektrónikáztam, s közben.
Nekem
ma is hiányoznak ezek a beszélgetések, azért reménykedek mindig
egy jó dumapartiban itt a blogvilágban.
Csak
zárójelben említeném meg, hogy végtelenül sajnálom azon
erdélyi bloggereket, kik egyik vagy másik gondolatomért
kirekesztettek közösségükből, egészen nem értem, a másféle
véleményről miért félünk beszélgetni? Mert ha volt is
ellenvéleményem az autonómiáról, mindig volt megoldási
alternatívám, és attól, hogy nem vagyok erőszakosan magyar,
kitartó és csendes munkámban, létemben itt eresztettem gyökeret
és nevelem ezt a fát. Sajnálom, hogy ellenérveimre,
alternatíváimra több véleményük nem volt, mint: köcsög, ócska
libsi, janicsár, és ezek durvább variánsai. Ilyen közegben nem
is kívánkozom társalogni.
Visszatérve
az Életiskolára, az első gondolatom az volt, hogy ugye most a
hagyományos világot sírjuk vissza. Leköpködjük magunkat, amiért
nem mosható pelenkát és mosógépet használunk, erre vannak akik
elkezdenek mosható pelenkát használni és kézzel mosni, a
gyermekektől eltiltják a tévét, mert rossz, de a szülő aktív
fészbukkos és a földes házában a napenergiás laptopja feszt be
van kapcsolva. Sarkítok, mert az előadás kifejtése is elég
sarkított. Nem bosszúképpen, csak én valahogy úgy vagyok
ezekkel, hogy ne rakj nagyobb terhet valakire, mint azt vinni tudja.
Azt
nagyon jól megfogta Csintalan László , hogy állás nincs, de munka
rengeteg, és hogy fel van ez az életiskola már terjesztve oda fel,
de nem képesek egyeztetni azokkal, akik erre hivatottak lennének
életbe léptetni.
És
lám, itt vannak a nagy eszmék buktatói, de szerintem nem is itt
van a legnagyobb baj, mert ha több magyar szeretné ezt az
életiskolát, megtalálná a módját arra, hogy nyomást
gyakoroljon a fenti emberekre, de mint mondottam, ezek a témák
túlságosan magyarba vannak csomagolva, súrolják azt a réteget
akik a másként gondolkodókra a fent említett jelzőket osszák:
köcsög s ezeket... Mert volt azért Csintalan Lászlónak egy pár ilyen
türelmetlen gesztusa, ami a keményfejű emberekre utalt. Nem akarok
szarházi lenni, de megfigyeltem, hogy az inge a nyakáig volt
felgombolva, nyakkendőt nem hord, virít ott a fehér a mellén,
mintha ezzel is mondana valamit. Megfigyeltem ezt, mert amikor még
baptista bebarátkozó voltam, a férfiak elvileg nem hordhattak
nyakkendőt, faluhelyen volt, hogy órát sem, mert azok hiábavaló
cafrangok és ékek. Ma ez már másképp van.
Azért
láttam Csintalan úron, hogy türtőzteti magát és igyekszik
szépen, nem sértően fogalmazni. Ezért is hallgattam végig.
Most
valljuk be, amikről beszél, az mindnyájunkban bennünk van, és
helyesnek tartjuk. Lehet, hogy nem tudjuk úgy megfogalmazni, viszont
azt mindnyájan tudjuk, hogy életbe nem lehet léptetni a
felvázoltakat. Nem a zsidók miatt, nem a románok miatt, hanem
azért, mert más a mai életünk.
Félreértés
ne essék, ha lenne ilyen életiskola itt Hunyad megyében, a pénzt
sem sajnálnám, ha oda vihetném a fiamat. Kiteremteném az
iskolázás díját, ha lenne. Nem is kérnék semmiféle támogatást.
Viszont
vannak kérdéseim. Istent persze nem lehet kizárni, viszont ami
aggaszt engem, hogy ezt az Istent a vallás csomagban kezeli az
életiskola. Két parasztlépéssel megint odakerül a sakkjátszma,
ahol valamikor a haladó eszme azt mondta, hogy elég a valláson
alapuló hagyományos neveldékből. Akkor az akkora forradalom volt,
mint ma lenne ez az életiskola.
Noha
eléggé költői lélekként élem meg ezt az életet, mindig
igyekszem konkrét alternatívákat keresni. Amennyire képes az
agyam.
Nagyon
szeretnék egy olyan fórumot találni, ahol ezekről nyíltan
lehessen tanakodni. De nem ám olyanokat, mint amik halomra
hemzsegnek a fészbukkon mindenféle zöld s ezekhez hasonló
jelszavak alatt, megosztanak mindenféle zagyvaságokat, s erre
mindenki mosolyog s ájuldozik, hogy de jó, hogy vagytok. De mire
is? Mert sosem semmit nem beszélünk meg, csak utasítunk. Hát ez
az az egyik pont, amiért sosem fogunk tudni egyeztetni sem felső
sem alsó szinten. Amit Hintalan úr nagyon jól meglátott.
Hogy
van munka, de nincs állás, ez is csak romantika. Mert az ember ha
dolgozik, nem jelenti be magát, nem veszi fel az állami terheket, a
börtönnel játszik. Viszont ha állásnélküliként elkezd
hivatalosan maszekolni, rájön, hogy nincs miből az állami
terheket kifizetni. S akkor a kör bezárul. Ebből én is
doktorálhatnék.
Ne
menjek messze. Ha az ember megfigyeli csak ezt a kis dévai
magyarságot (nem mintha lenne nekem jogom bármit is írni róluk,
hisz nem vagyok dévai, hanem mintiai, falusi paraszt, de még az
sem, mert elkülönülve egy csirkepajtában élek), rájön, hogy
itt annyira szorosan összefügg a vallási, politikai és szociális
kötöttség, hogy Nikodémus problémája kutyafasza amellet, amihez
ez a közösség ki kellene állnia egy életiskolás átállásra.
Garantálom, hogy senki nem fogja lemondani a mondhatni számukra
ugyanis hagyományos életformájukat. Még erőszakkal sem, de ez a
módszer eszembe sem jut.
Nehéz
lesz ezekről a magyar kuriózumokról beszélgetni, előre látom,
mint ahogy azt is előre látom, hogy noha sokan vakon lelkesednek az
Orbán kormány újramagyarosítási politikájáért, főképpen
Erdélyben bíznak vakon benne, valójában magasról tesz rá.
Propaganda, semmi más. És sajnos a propagandista szóvivők sem
tesznek többet, mint magasról csak szólnak, semmit sem téve rá.
Még azt sem. A kisember magyar lelkiismeretét birizgálják, hogy
dobbantson, pakoljon ki az asztalra.
Van
azért a kisemberben is egy székely furfang, hogy dobbant, de nem
pakol semmit az asztalra. Hejehuja, nagy pór a tánclépések alatt,
de konkrét gazdaság semmi.
Na
ennyi, mert már én is unom magam...de azért érdemes meghallgatni, s ha van kedvetek, dumcsizzunk. Ha nincs, nincs...
Lesznek megjegyzések, és beszélgetés is belőle, csak most rágom a Kiss Imre videoit. Ennél eggyel nehezebb, de teljesen logikus fickó. Beleillik a képbe, és a Hintalan, vagy hasonló előadók beszédeinek sorába. Pontosan arról szól, mint a népmese, hogy amilyen korban, éretsségben kapod a szöveget, azt tudod kiolvasni belőle.
VálaszTörlésA legfontosabb az élet értelmezéséhez a magyar nyelv. Mármint nekünk. Kell hozzá idegen nyelvi tudás is, mert amikor egy magyar szó már elveszette számunkra az értelmét, de egy másik nyelvbe átkerülve-torzulva egy szótárban feltűnik, akkor rádöbbenhetsz az eredeti értelmére. A belső tudathordozására. (Információtartalmára)
Érik ez az írásom, csak még mennem kell alkatrészéer a boltba, és ennek a bringázás, a testmozgás a legfőbb értelme. A most benyelt anyag feldolgozásához segít hozzá a monoton izommunka, és a városi forgalom kikényszerítette másra fgyelés.
Amint látod, bennem is "dolgozik" még a téma....
VálaszTörlés