Legyetek jók: ha tudtok...

Nagyon érdekes értelmezésben adta elő itt Déván a Komisz&deszka társulat a „Legyetek jók, ha tudtok” című színdarabot.
Mikor budapesti barátaink ezelőtt tíz évvel kedveskedni akartak nekünk és elvittek a megannyi múzeumlátogatás után Madách „Az ember tragédiája” című szuperprodukcióra, egy adott pillanatban a feleségem megbökött, mert elaludtam. Utána mondta, hogy ember, hogy unod az egy, hogy elalszol, az kettő, de amikor belehorkolsz, az felháborító.
Még engem is lenyűgözött a saját érdektelenségem a téma iránt, holott mindenki bizonygatta, hogy szuperprodukció volt. Emlékszem, füst, fények, zene, mikrofonok, pazar díszlet, de hogy mégis elaludtam, az már hihetetlen. Budapesten egy mittomilyen hegyen egy mittomilyen híres színházban.
Na de az esti értelmezés már az első percben lekötött. Nem az, hogy hű de jó, de szép, szellemi fogyatékosok de szépen illegnek billegnek, nem, ezek a dolgok engem már nem érdekelnek. Viszont aki színpadra vitte a dolgot, méghozzá szellemi fogyatékosokkal, abban az értelmezésben, ami nekem lejött a játszásból, az már egy mestermunka.
Lehet egy olyan kémiát alkalmazott a rendező, ami mindenkinek mást mond. Azt, amit hallani akar. Mint a topográfus műszerébe, hiába nézünk bele egyszerre többen, csak a saját szemünket látjuk viszont tükörképben.
Az ember viszonya az egyházakhoz, Istenhez, és az Isten viszonya az emberekhez. Ilyen kérdések feszültek az amúgy ismerős történeten keresztül, itt-ott átfogalmazva, aktualizálva az árnyalat kérdéseket, szín felharmonikusokat, melyek végül is alkotják, megmagyarázzák az érzést. A zsenialitás benne egyenesen prófétikus, hisz: „a világ bolondjait választottam...”, teszem hozzá: hogy az igazságot nyilvánvalóvá tegyem.
A nagyszerű benne az volt számomra, hogy így egy csomagban, több ember, tudatosan vagy sem, de bevállalták ezt az üzenetet. Hogy: „Az Isten az Élet!” És innen szépen visszabontva a történet apró háttér üzeneteit, egy nagyon szép kép rajzolódott ki, hogy az előadásnak nemcsak szórakoztató jellege, nemcsak az volt, hogy megmutatjuk mi fogyatékosok, hanem egy határozott világ és Isten kép tárult a kereső elé.
Hogy nem aludtam el, bizony mondom néktek, nemcsak elfogultság kérdése bennem, mert semmi porcikám nem kívánt elmenni a „mindenféle” komisz&deszka társulatok előadásaira, de mivel itt Déván nem konkurálnak a kulturális események, gondoltam a fiam érdekében elmegyek vele, noha az volt az érzésem, hogy titkos összejövetelre megyünk, hisz tiszta véletlenül akadtam bele a plakátjukba az iskola egyik falán, még szerencse, hogy miközben várom a fiamat, minden marhaságot elolvasok amit kiaggatnak a falakra. Ha nem más, de ne érjen olyan vád engem, hogy többet írok, mint olvasok. Na így, lelkiismeret furdalások között elvittem a fiamat, hogy „lásson” világot, vagy ahogy mondani szokták, kimenni egy kicsit a barlangból a civilizációba.
Mondom, a dolog meglepett, és így ebben a szerelékben igen elgondolkodtatott, hogy valóban, ha megtalálod minden embernek a tehetségéhez mérten a helyét, akár egy szellemi fogyatékos is hatalmas funkciót kaphat az élettől.
És akkor miért akarjuk uniformizálni a gyermekeket? Mind, egyformán ugyanazt tudják? Valamit mi borzasztóan elhibázunk. És erre azt mondjuk mi zsoldos katonák, hogy nincs más mit tennünk, hisz zsoldosokként az ukázt megkaptuk. Ha nem teljesítjük a parancsot, kidobnak. És nem dobhatnak ki, mert akkor nem tartózunk a zsoldosok klubjába és nem enyeleghetünk a rangosabb tisztek előtt, mint felfele törekvő kispolgárok.
A képlet egyszerű. Ha van összeesküvés, az a saját hiúságunk. És hihetetlenül rabul tudja ejteni a hiúság a legszerényebbnek látszó embert is. Mert nemcsak fizikai hiúság van, hanem szellemi, lelki hiúság is van. Az önsanyargató saját önsanyargatásában hiú. Ugye milyen jó önsanyargató vagyok? Ezek az apró hiúságok egymás bátorítása alakítja ki a társadalom című közösséget. Ez okozza a bizonyítás vágyat és elkerülhetetlenül a versenyt és mindent ami a versennyel jár: én legyek az első, ami azt jelenti, hogy a többi vesszen. Milyen szépen kifejezi ezt az a rész, ahol Fülöp atya felveszi a bíborosi palástot és a gyermekek elkezdik magázni, mindenért bocsánatot kérnek, tekintetüket lesütik. Mert hirtelen kiderült, szemfényvesztés volt az egész, íme itt az igazság: Fülöp atya hiába fasza gyerek, de bíborosi palástban van, azaz egy lett a társadalom uraival.
Na persze, ez nem aranyképlet, mert van ennek a másik változata, aki mindig farmerben jár faszagyerekségét bizonygatva, viszont még életében áhítozik a szentté avatására. Az illuzionista. Kit csodálnak egyben és félnek is tőle. Mintha Isten lenne.
Az a baj, azt hiányolom, hogy ezek a dolgok kirobbannak egy egy kulturális est erejéig, aztán minden visszamegy a régi medrébe, egyrészt azért, mert jól van ez így, másrészt meg lehet csak én látom így.
Hát az biztos, hogy ránk férne több ilyen fajta kulturális ingerlés.
Hiányolom a dévai magyar közösség úgymond kulturális ígényét, ha valamit nem az Rmdsz vagy nem a Szent Ferenc alapítvány szervez tök ingyenesen, az már nem kerül terítékre. Nincs rá igény.
A múltkorjában hívott Szász Csabi Kövendről, hogy megyek e Edda koncertre? Mondom te most hülyéskedsz? Edda Kövenden? Edda Kövenden? Te most hölyéskedsz? Kérdeztem. Egy faluba menjen az Edda? Mondja nekem ez a Csabi a telefonba, hogy állj meg, mert ez már a második fellépésük. Az Eddának Kövenden.
De mégis hogy? Kérdem hitetlenkedve. Hisz ezelőtt harminc évvel Kövend egy sáros falú volt messze Tordától. Könyörgöm: Tordától, egy nyugdíjas várostól!
Azt mondja, hogy hát a szervezés. Jó a polgármester.
Hát amint elnézem, amikor ilyen ingyenes fesztiválok vannak itt Déván, rengeteg magyar összejön. Nem hiszem, hogy nem fizetnének be egy egy jó koncertre.
Valami hiányzik. Csak itt gondolkodva belém villan egy pár dolog, pár elképzelés arról, hogy miért zombi itt a kultúra? Netán valakinek érdeke? Miért érzem azt, hogy bármiféle kezdeményezés egyházi és politikai úton kívül nem tud életre kelni?
Nagyon merem remélni, hogy ez a „Legyetek jók ha tudtok” interpretálása egy kiáltó szó a pusztában, egy előhírnöke valaminek. Mármint hogy pozitívan summázzam a mai napot.

1 megjegyzés: