Az
ember szalonnával is él, nemcsak igével. Apropó ez arra, hogy
nemcsak a szám jár, hanem valamennyit dolgozok is na. Hogy nem
mutatkozik ez valami szpektákulozó, az azért van, mert munkám
szerteágazó mint a földön az a futó burján, mely
kétségbeesetten kapaszkodik mindenbe.
Még
vasárnap befejeztem a kandallókályhát, azaz lekaparni és lemosni
a rászáradt agyagot. Tegnap és ma kisebb tüzeket raktam benne, de
egyébként is volt ideje szellőzni, száradni, mert gyakorlatilag
egy hónapja építgetem, délutánonként pár órát.
Amint
a belső járatokat felépítettem, az első dolgom volt a kéményhez
csatlakoztatni, hogy a huzat beinduljon és a lassú száradás
elvégezze a dolgát.
Aszontam,
hogy nem referálok róla, míg nem győződöm meg, hogy a kályha
működik is. Pár szégyenlős, félénk begyújtás után,
kellemesen csalódtam, hogy minden a legnagyobb rendben megy. Miután
leégett a kis tűz, a kályha még hideg volt, de rá két órára
fellangyosodott és majdnem egyenletesen melegecske volt.
Gyakorlatilag elosztódott a meleg. Lévén a tűztér a régi
kandallónk, a tégla tömeg átvette a vas hőjét.
Amitől
egy kicsit féltem az az volt, hogy a füst utakat nem törtem meg
kilencven fokban, hanem negyvenöt fokosan alakítottam ki, a
kandalló járataiból inspirálódva, ahol egyszer kétfelé ágazik,
majd újra egyesül a kimenő füst, aztán megint kettéágazik,
majd egyesülve kimegy a csövön a kéménybe. Féltem, hogy hamar
kisiklik a hő és nem lesz ideje felmelegíteni a téglákat.
Félelmem nem vált be. Szerencsémre.
A
hullámzó negyvenöt fokos utakat azért gondoltam ki, hogy ne
legyen hova lerakódjon a korom. Mert reményeim szerint a kályha
túl kéne éljen engem.
Az
építéséről őszintén nincs nagy kedvem beszámolni, nemcsak
azért, mert a vízmértéket csak azért használtam, hogy
biztosítsam magam arról, hogy nagymértékben nincs vízmértékben,
hanem azért is, mert kész kínlódás volt, balfaszkodás, mert nem
értettem hozzá, anyagom is olyan volt amilyen és amikor nekifogtam
halvány lila fingom sem volt, hogyan kellene azt megépítenem. Nem
kevés frusztráltság is környékezett, meg a feleségem is
nézegette diszkréten, hogy akkor hogy is lesz? Hogy ez így marad?
Amint
apósom szokta mondani: az asztalosnál a munka vagy eltalálódik,
vagy nem. Nos, véletlenül megtaláltam, megsúgom: az egyetlen
lehetséges formulát ennek a mi speciális kandallókályhánknak. A
formája is azért olyan, mert adta magát. Semmi sem volt
kigondolva.
Persze
a durva téglakályhát, mármint amit létre tudtam hozni a
toldozott-foltozott hulladék tégladarabokból, hódfarú cserepeket
kettévágtam, aztán kicsempéztem vele ugyancsak agyag és homok
keverékével.
Végül
a gondosan összegyűjtött bontott csempekályhákat nem használtam
fel, mert már mikor nekifogtam rájöttem, hogy nem tudom
kialakítani belőlük úgy a kályhát, hogy a kandalló tűzteret
fel tudjam használni. Pénzem új ajtókra nem volt. Gyakorlatilag
egy vasamba sem került ez a kályha, mindenem megvolt hozzá,
illetve az évek alatt kialakult gyűjtő mániám most az egyszer
hasznosnak bizonyult.
Viszont
elgondolkodtam, hogy elvettem másnak a kenyerét, míg én a
szakmámat űzhettem volna, de nem találtam a környéken olyan
embert, aki ilyesmibe úgy vállalkozott volna, hogy ne kelljen
segédet, taligát, szállítást, napi három etetést, pálinkát,
szivart és egy köteg pénz társaságát is biztosítanom. Mert
biza rájöttem, hogy a kályha nagy munkája nem ott van, ahol a
möster összeteszi agyaggal a két téglát, hanem ott, ahol
odahordják, kihordják, megkeverik, levágják, kézhez adják az
anyagot. Azért kell a segéd, hogy legyen aki a munkát elvégezze.
A
lényeg, hogy én meg vagyok elégedve vele, ha meg nem fog
összeomolni a közeljövőben, akkor még elégedettebb leszek.
Elvégre, ha a pisai torony ferdén is áll, miért ne állna az én
kályhám is?
Egyet
azért előre megmondok: Ne hívjatok kályhát rakniiiii!!!!
Nagyon szép, dicséri az alkotót!
VálaszTörlésJó, nem hívtalak. Egyedül raktam a helyére.
VálaszTörlésViszont a kis kályhám nagyon füstöl. Alighanem a kéményt kell kiporolnom.
Pedig abban nincs dugulás, mert a füstölő is egyben. A padlástérben lehet beakasztani a füstölnivalót. Meg a fal túloldalán a a sparherd kifogástalanul ég.
Csak akkor füstöl, ha túl sok helyen van nyitva.
....
Ja, bocs, gratulálok!