Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Földhözragadt üdvösség

Mikor megbocsájtásról van szó, akkor ott valami szeretetben való elszenvedés rejlik. Elfogadsz a megbocsájtás, azaz Isten nevében egy olyan dolgot, mely esetleg ellenkezik nézeteddel, érdekeddel.
Mert például a bank nem ismer bocsánatot. Ott nincsen szeretetben való elszenvedés. Ott csak a számok, a tények vannak: van miből fizess, vagy nincs, ha nincs, visszük a házad. De mikor emberek nézik el egymás hibáit, hiányosságait, akkor lehet szó elszenvedéses szeretetről.
Ez eddig oké. A vallás, a keresztény szellemiség, Isten lelkétől vezérelve arra biztat, hogy szeresd akkor is, ha nem szeretnéd szeretni, mert homlok egyenest másképpen viselkedik, egy szarházi gonosz, aki életedre törik, de jön egy földi atya, kinek fején a fennvaló kenete folyik és békés arccal azt mondja: mindennek ellenére szeresd.
Utálod, egyik porcikád sem kívánja szeretni, állítólag -mondja a pópa- a fennvalló kezeskedik arról, hogy szeresd felebarátodat, mert az nem kívánságműsor, hanem üdvkérdés.
Na most túlfelől, jön ez a fenti üdvözítő és azt mondja, hogy üdvösségem kérdése a hiten alapszik. Hinni. Hinni Jézust. Az, hogy fasza gyerek vagyok, az mind semmi, ha nincs bennem hit. Mert csak hit által tudok: megbocsájtani, üdvözülni.
Itt érzem én azt a spekulációs kiskaput, amit az ember a valláson keresztül beoltott ebbe a Krisztuskövetésbe, illetve a kereszténységbe. Hogy hit által kell nekem engedelmeskedni, megbocsátani, elnézni, elengedni, hogy örök életem legyen. A közvetítő az csak egy szolga, egy eszköz, aki gyarló lévén hibázhat, lehet természetétől fogva szarházi is, testi állapotától fogva skizofrén is, de nekem, aki örökké akarok élni, hitbeli kötelességem mindezeken szeretettel átnézni. Pontosabban elfogadni, és végül is hinni benne, hogy noha nem találom helyesnek, hinnem kell, hogy jót hiszek.
Van ebben egy kis perverz melodráma.
Mert a cselekedeteim hit által halottak. Mert mi is lenne az a híres hit? Hogy együtt leszünk a mennyországban mindazokkal, akiknek megbocsájtottunk, mert ellenünk vétettek, leigáztak, hamisan tettek ellenünk tanúvallomást, együtt leszünk velük a mennyországban, hiszen hit által eltűrtük őket.
Nem veszitek észre, mennyire reménytvesztett a kereszténység így ebben a formulában? Hogy nem elég elszenvedni ezt a sok gethest az életben, de odaát is velük leszünk, de már nem hit által, hanem féjsz tu féjsz. Tehát a hitnek mi értelme? Hogy igazság nincs. Csak tűrés, szenvedés és megalázkodás.
Olyan ez, mikor az ember a szerelembe szerelmes és képtelen egy emberbe beleszeretni. Hit által üdvözülni, de hova?
Mert a hit erőt ad. De mire ad erőt? Kiszenvedni a sok gethest. Hogy majd aztán örökre csesszék majd az agyamat odafent is.
Földi gethes prédikátorok, hamis próféták rabjai vagyunk és legfőbb pártfogói ezeknek a vallásos egyházak. Kitekerték, kicsavarták ezeket a hit dolgokat, egysorba vonultak az asztrológusokkal, a horoszkóposokkal és mindenféle hókusz pókuszosokkal.
Jézus nem ugyanezt hozta e terítékre nekünk? Hogy a vallás borzasztó méreteket vett fel és szabályosan gyilkolja az embert, úgy testileg, szellemileg, mint lelkileg?
Elgondolkoztam magamon és egy borzasztó felismerésre bukkantam. Nem emlékszem, hogy valaha komolyan foglalkoztatott volna az üdvösség. Nem emlékszem, hogy valaha aggódtam volna túlvilági örök életemért. Mert állítólag erre megy ki a játszma, nem? Noha kereszténynek vallottam magam, talán sosem voltam az? Mert mondták nekem, hogy a jel rajtam és Belzebub fia volnék, de sosem vettem komolyan. És most gondolom át komolyabban, hogy soha nem az üdvösség volt számomra a tét, hanem a jelen igazság. A most igazsága. És ez volna ama luciferi tézis? Ez lenne a mának való élés? A fantáziátlan jelenbeni lét? Az ünneprontó, az álmotzavaró, kinek tulajdonképpeni baja, hogy nem akar üdvözülni?
Hiszek az üdvösségben vagy sem? Mert van élet a halál után?
Hogyne lenne. De balga az, aki nem hisz az életben. Aki azt hiszi, hogy halálával mindenki meghal. Dehogy is. De miként tegyem hitem tárgyává, hogy miként leszek a halálom után? Mert egy pár korrupt írástudó megírta, hogy vala pedig egy ember, aki halálából visszatérve tanúságot tett a halál utáni életről?
Lehet, hogy valójában mélységesen hiányzik belőlem a fantázia és Jézust -persze bűnözvén- bálványként istenítettem? Mert tény, hogy engem Jézusnak pár cselekedete, mondása vert le a lábamról, nem az, hogy a vizet borrá változtatta és fűt-fát ígért a hitemért cserébe. Mert hogy a vallásos szervezetek mennyire részrehajlók úgy az igazságban, mint az emberi dolgokban, és az Jézus milyen szépen pontjaira bontotta és ki merte mondani, hogy három nap alatt lebontja azt. Lebontotta, de másakat építettek helyébe. Maradt egy bitlisz sláger az egész jézusi eszme, melynek szerzői jogát bevasalták a papok, s pispekek s ezekhez hasonló uraságok. Persze politikával karöltve...de hát ez már természetes, ez már senkit nem lep meg, vagy nem kételkedik benne.
Nagyon találón mondta volt egy srác, hogy „én Jézust akkor is követem, ha történetesen nem a mennybe megy, hanem a pokolba.”
Érdekes.
Mert akkor bennem már csak annyi kérdezni való maradt, hogy én vajon melyik Jézust követem?

5 megjegyzés:

  1. Nem véletlenül hívják a papok a hívőket nyájnak... :)

    http://www.demotivalo.net/view/90216

    Maradj meg független gondolkodónak, ha anyagilag kiszolgáltatott is vagy, az érzéseid, gondolataid legalább a tieid, legyenek olyanok amilyennek te akarod, nehogymár más akarja megmondani kit/mit szeress és kit/mit nem.

    VálaszTörlés
  2. Látod, akár hitben, akár életben mindig van, aki jobban tudja.

    VálaszTörlés
  3. Én tényleg nem tudom, mit is jelent az egyház. Valószínűleg mindenkinek mást.
    Azt sem mondhatom, hogy tudom, mindnekinek mi a hit szó jelentése.
    Bennem az, hogy feltételezem: amit csinálok annak értelme, haszna, viszonzása, kára lesz. Hatásnak ellenhatása, mellékhatása, stb.
    Ha a hited a viszonzáshoz, a jutalomhoz fűz, akkor inkább vagy kereskedő, kufár, mint hívő.
    Nekem most az lett a fontos, hogy amit létrehozok, az valakinek jó. Még akkor is, ha átver. Ugyan az átverést sejteni lehet előre, és a az önvédelem megtanít rá, hogy ne miden életerőt egyetlen munkába gyömöszöljek be. Egy ember nem tudja felemelni a templomtornyot. Meg minek is?
    Ha megjavítok valakinek valamit, és nem kapok érte semmit, akkor az a valaki elkerül. Hagy helyet-időt azoknak az embereknek, akiknek fontos, hogy éljek.
    Inkbb abban hiszek, hogy mindig lesz, akinek hasznos lehetek, mint abban, hogy egy-egy emberből kiverem az igazamat.
    Nem sok olyan történetet ismerünk, hogy valaki addig verte Szentpétert, amíg beeresztette a menyországba, vagy hogy listával jelent meg a kezében, hány jót cselekedett, és az eggyel több a rossz tetteinél.
    Jobb nem számolgatni, hanem megtalálni a pillanatnyi örömöket, és ha örömöm ébred, másnak is csak jót kívánhatok.

    VálaszTörlés
  4. Üdvösség?
    Marhaság, parasztvakítás, vakoknak gumicsont.

    Isten megteremti az embert, egy kis teremtőt alkot, a gyermekeit.

    Ter 6.3
    Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.”

    Tehát van bennünk egy Isteni rész, a lélek. Így vagyunk fiai a mennyei Atyának.

    Vagy:
    Jn 10.34
    Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?


    Ha már csak földi szülőkben gondolkodom:
    Kell-e a gyermekemnek üdvözülnie, hogy hozzám jöhessen?
    Melyik gyermekemet lököm el magamtól, ha nem azt teszi ami szerintem jó?

    És akkor még egy kérdés: a mennyei Atya, a szeretet Istene nem tökéletesebb-é egy földinél?

    Vagy ahogy Jézus mondta:
    Lk 11.11
    Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki?
    Lk 11.12
    Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki?
    Lk 11.13
    Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

    Olvasd el a tékozló fiú történetét!
    Mert a tékozló fiak, szerintem mi vagyunk.
    Nem a másik tékozlót kell bírálni és bántani, hanem hazatérni, megtérni.
    A tékozlásnak értelme van, mert így érti meg az ember az otthon értékét és el kezd haza vágyni.
    És a többi "sok gethes"-ben felismeri a kisebb testvérét.



    Lk 15.11
    Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia.
    Lk 15.12
    A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.
    Lk 15.13
    Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.
    Lk 15.14
    Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.
    Lk 15.15
    Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.
    Lk 15.16
    Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.
    Lk 15.17
    Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt.
    Lk 15.18
    Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
    Lk 15.19
    Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.
    Lk 15.20
    Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
    Lk 15.21
    Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.
    Lk 15.22
    Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.
    Lk 15.23
    Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,
    Lk 15.24
    hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
    Lk 15.25
    Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.
    Lk 15.26
    Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt.
    Lk 15.27
    Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte.
    Lk 15.28
    Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.
    Lk 15.29
    De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal.
    Lk 15.30
    Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. -
    Lk 15.31
    Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.

    Lk 15.32
    S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.

    Szeretettel: Attila, Vácról

    VálaszTörlés
  5. Oldjuk egy kicsit ezt a sok komolyságot, mosolyt szeretnék csalni az arcotokra:

    http://www.youtube.com/watch?v=7A6mjbrliqw

    Nézzétek meg ezt :)))

    VálaszTörlés