Nekifogtam
a kandallós csempekályhánknak. Tudom, egy meglévő hegesztett
vas kandallót nem szabad beépíteni csempe kályhába. Mert a vas
egyféle képen dolgozik, a tégla s agyag másképpen. De ez a
fizikai törvény nincs tekintettel arra, hogy nekem adottak a
lehetőségeim és nem tudok most egy igazi csempekályhát rakatni.
Ez nem hit vagy nemzeti kérdés, ez pénz kérdés. Mint ahogy
legtöbb kérdés az életben pénzkérdés.
Mert
lehet itt arról vitatkozni, hogy a szíriai helyzet miért olyan
amilyen. Hogy vallás, hogy a nyugat, lehet ezen sokáig vitatkozni,
de szerintem lényegében a helyzetnek pénzes oka van. Mindegyik
félnek kizárólag a pénz a mozgató rugója. Így a csóró
szíriai gyermeknek a boldogsága is pénzfüggő. Csak bemesélték
neki, hogy azért nincs pénze, mert a vallásnak a rossz oldalán
áll, de ne búsuljon, mert majd ha meghal minden rendben lesz. Az
biztos, de nem részletezte senki, hogy kinek lesz minden rendben?
Ez
a Kandilaci -így nevezem magamban ezt a Lacit kinek évekkel ezelőtt
kiadtam egy részt a csarnokból- egyszer elmaradt vagy egy évig a
bérlettel és nagyon úgy nézett ki, hogy ki kell rúgnom. De aztán
kigondoltam, hogy adjon bér fejében egy olyan vas kandallót és
éppen volt neki hozzá ilyen puccos kő borítása, amit
visszamondott egy kliense, így felszámoltunk akkor előre egy évre
is a bérbe. Na így lett aztán nekünk olyan puccos kandallónk a
házba, amit pénzért sosem vettünk volna meg. Akkoriban inkább az
volt bennem, hogy ne veszítsem el mint bérlőt, mert az első
bérlőm volt és úgy néz ki, hogy ha döcögve is, de ha nem
csurran, legalább cseppen tőle, igaz mit számít egy csepp a
tengerbe?
Na
ez a kandalló aztán bevált az idők folyamán, mikor leálltam a
nagy központi kazánnal fűteni, mert a nagy asztalos munkálatok
visszaszorultak, hulladék hiányában vásárolt tűzifával nagyon
drága a fűtés, ezzel a kandallóval fűtöttük a lakást.
Összekucorodtunk a nappaliba az ágyakkal és rakosgattuk a fát a
kandallóba. Amíg égett, jó meleg volt. Vasból lévén a
kandalló, a kő borítás meg csak dizájn, azon spekuláltam, hogy
mi lenne, ha beburkolnám azokkal a bontott csempékkel, amiket egy
bontásnál guberáltam? Na ezen mutyizgatok most éppen.
Van
ilyen bontásból guberált cigány téglám és azzal elkezdtem
szépen körbeépíteni a vas kandallót. Legyen ami lesz címen.
Nehezen
haladok. Egyrészt délelőtt a műhelyben pepecselem a szásznak a
bútorjait, másrészt borzalmasan fáradok, nagyobb lelki terhet
viselek, mint testem bírná. Tudom, el kellene válasszam az anyagi
gondokat a lelki dolgoktól, de nem megy. Nem lehet. A banknak kell
fizetni, ott mese nincs, mert azok be tudnak hajtani. Nem jut a
haveroknak, pedig nekik többet kellene adnunk. S akkor innen a
lélekbe való átszivárgása az anyagi világnak.
Ilyen
szempontból tisztán „csontbrigád” vagyok, minden nap
megharcolok magammal, hogy tudom nincs értelme, mégis menj le és
dolgozz két órát. Aztán mint aki jól végezte a dolgát
felmegyek, megreggelizem a fiammal, és megint kezdem a
csontbrigádolást, hogy menj le dolgozz még két órát.
Na
így lesz déli egy-két óra. Teljes összeomlás, ebéd, pihenés,
aztán négy óra fele beindul a lelkiismeret generátor, hogy akkor
dolgozz ma is négy órát a kályhán, hogy kijöjjön a napi nyolc
óra kötelező munkaidő. Mert akkor a csontbrigádolásnak értelme
van. Este borzalmas fáradságok közepette úgy elalszom mint a
bunda.
Most
„olyan” időket élek. Nincs értelme, de olvastam valahol, hogy
ha ólomlábakon is jár az idő, menni kell. Hát csoszogok. És
bármennyire nem akarom mutatni, szerintem lerí rólam. Minden nap
lesi a feleségem a szeme sarkából, hogy mennyit nőtt a kályha,
érzem, hogy szerinte keveset. Megjegyezte, hogy vajon szeptember
tizenötre, az iskola kezdésre befejezem e? Be. Nyugtattam. Amit nem
tud, hogy még nem látom a kályhaépítés menetét. A kizárásos
módszerrel építem, azaz hogy nem kell és nem lehet.
Most
megépítem a tégla vázat, magát a kályhát, aztán burkolom a
kályha csempével. De megfordult a fejemben az is, hogy ezzel a
Kandilacival felvágatom a hódfarkú cserepeket dísztéglának és
azzal fogom burkolni a téglavázat. Én hagynám így a téglát, de
a feleségem húzta az orrát.
Nem
fényképezem az építést, mert ha megszívom valamiért, ne legyen
szégyenemnek nyoma. De ha majd meglesz és nem omlik össze, meg nem
lesz füsttel tele a ház, akkor fényképeket is közlök.
Kíváncsian várom a fejleményeket :)
VálaszTörlésÉn csináltam egy hasonlót, szintén szükségből. Egy szenes kályhát toldottam meg pár függőleges járattal, jól szuperált.
VálaszTörlésNekem is lesz egy kályhakísérletem, de agyagból fogom megtapasztani ésinkább kemence lesz, mint kályha.
VálaszTörlésAz első füstöléstől ne ijedj meg, mert amíg ki nem ég, addig oldalt is jön valamennyi, de később a kémény bemelegszik, és arra (felfelé) ki fog menni a füst.
szia,ajanlanam a tuzimado.hu weblapot, kapsz ott csomo leirast kandallokrol felepitesukrol, tapasztalatom alapjan a maximumot ugy tudod beloluk kihozni ha ketoldalt samot teglaval rakod ki (mert a bca *ytong a csonkahonban* az nem melegszik fel, mig a kiforrosodott samot reggelig "nyomja" a meleget ) tovabb meg mint rendes kanndallo epited fel hagyj levegozteto reseket, mert irto gyorsan megkavarja a levegot a hazban , sok sikert
VálaszTörlésKöszi a biztatásokat, ha meglesz referálok a kályháról...
VálaszTörlés