Foor dzsuláj

Futólag bekukkantottam a fészre, hallám röviden a megosztott okosságokat, és lám forrongott a drót, egyesek hogy mennyi mindent adott nekünk Amerika, kettesek, hogy Amerika maga a Sátán. Elszörnyülködtem, mert ráeszméltem, hogy talán az én ítélőképességem is ilyen végletes lehet. Ha ilyen, akkor szánalmas. De van mit tenni? A kliens anyagából ki kell jöjjön a munka, nem lehet válogatni, mert adott a négyzetméter. Nem lehetek más, mint ami vagyok. A fa is vagy nemes vagy nem, gyalulástól nem lesz nemesebb. És mi vagyok én? Egy country style woodworker, cörán tümplár, falusi asztalos.
Mondom magamban nem nyitom ki Pandora ajtaját, mert megint odaragadok. De csak két három uborkát szakítok le, győzködöm magam. És kinyitottam a Pandora ajtót és odaragadtam két órára, mert lám azt az uborkát is fel kéne kötni, és ha már itt vagyok a vinetta körül is hamar egy kicsit kitépni a gyomot, mely nagyobb a palántánál, és hogy hagyhatom azt a paradicsomot is metszetlenül? S akkor szitkozódva, kapkodva fogadkozom, hogy többet nem agrikultúrázok, mert vagy asztalosság, vagy agrikultúra, döntsem el. Erre ír Gábor, ki végül megbánta vagy se, de nem akart felmondani a barátságunknak, esemesben ír, hogy vigyem a nyulakat, ketreceket, mindent, mert ő megy.
Elmentem a nyulakért, ketrecekért meg mindenért, mert tudtam, hogy ha nem, azok ott éhenhalnak mint mikor sok a bába egy gyerek körül. És kérdeztem, hova megy? Hogy messze innen. Afrikába, Indiába. Ahol nagy a szegénység. És minek mennél te Afrikába, Indiába? Kérdeztem. Azért, hogy ott ne csak éhenhaljanak a nyulaid, ketreceid s a minden, hanem éjszaka megegyék őket, a ketreceid eladják és reggel meg maranatha nátházzanak neked? Mondom neki, nem volt elég a lecke? Mondom neki, oda kell menni, ahol a munka nem szégyen, ahol az ember nem bujkálva és szégyenkezve dolgozik. Mert nem jöttél rá te Gábor, hogy amíg egy nép minél vallásosabb, annál lustább és tolvajabb? Hogy hol van ez? Hát a kurva kapitalistáknál, mondom. És még mondtam neki valamit, de azt most nem teszem nyilvánossá. De még eljöhet az ideje.
Jellemző térségünkre, hogy ha egy csurgyellán berúg egy ajtót, akkor kerül egy alapítvány, aki megcsináltatja neki azt az ajtót. És az is jellemző, hogy aki dolgozik és azt az ajtót megcsinálhatja, nyakig el van adósodva, mert nem akart csurgyellán lenni, hanem az akart lenni, aki csurgyellánok berúgott ajtait javíthassa de ezért eladósodott, az atyaúristentől kezdve mindenkinek, így az alapítványnak is, így lekötelezve érzi magát az asztalos csurgyellán berúgott ajtaival is ledolgozni a mérhetetlen adósságot. Hogy aztán öregségre ledolgozva a műhelyt, jöjjön a csurgyellán népség, újra felfedezvén Marxot, és mindent elkobozzon a nép nevében. De addig még remélem van.
Nézem a csurgyellán lábán az ápolt körmöket, a tiszta sarkát, vékony strandpapucsban jár, jelezvén jólétét, könnyen élését, hisz nem bakancsban, szakadt ruhában lötyög, hanem sietősen mutogatja a berúgott ajtót. Csak azon csodálkozom, hogy azokkal az ápolt lábaival, hogy tudja berúgni azt az ajtót?
Csak így eszembe jutott, miközben hazafelé vezettem, lazán, ötvenes sebességgel, élvezni akartam Vangelis zenéjét és a csokis fagyit míg hazaérek és gondoltam, hogy őszintén sajnálom ellenségeimet, hogy kénytelenek alantas módon élni. A tragédia annál nagyobb számukra, hogy erről nekik halvány fing fogalmuk sincs...és ha úgy élnének mint én, talán szörnyet halnának.
És hogy mennyire kurvák a kapitalisták, nem tudom, de ha szép asztalos munkákat akarok látni, akkor amerikai asztalos műhelyeket keresek a neten. Ázsiában, Afrikában csak rabszolgákat lehet látni a nagy gyárakban.
Gondold meg Gábor, hova mész.

2 megjegyzés:

  1. Én is gyakran tapasztalom azokat, mikről írsz. Sok diákcsoport jár hozzám, de valahogy eddig érdekesen csak az egyházi iskolák csoportjainál fordult elő problem. Sőt, olyan egyházi iskola is volt, aki inkább lemondta a programot, mert "megbízhatatlannak" ítélte az osztályt. Azért ez valahol érdekes. A különböző alternatív, meg ilyen-olyan világokból eredeztethető elvek alapján okító sulikból meg csupa érdeklődő, intelligens gyerekeket ismertem meg portánkon. Hát el vagyok bizonytalanodva, rendesen...

    VálaszTörlés
  2. Zsuzsa, néha az az érzésem, hogy a keresztény emberben van egy féle fölény érzet, hisz mögötte az Úr van, aki egyet pattint és két új Jeruzsálemet hoz létre, míg ugye az ateista emberben van egy tisztelet a Föld felé, hisz az élteti, Belőle él. Persze nem mernék általánosítani, viszont azt látom, hogy általában ez a helyzet adja magát.

    VálaszTörlés