A lélek nyugalmáról

Ismerősök tudják, hogy mindent elégetek télen. Néha felébredek ajtóm előtt doboznyi papírokkal, régi ruhákkal, régi kanapéval. Ciki csak úgy kivetni valahol a kocsiból. Majd az asztalos elégeti télen. Egy ideig filóztam ezen, hogy nem e degradáló nekem ez a dolog? Hogy csak így idehozzák a szemetüket? Mert néha volt benne rothadt dolog is. De aztán rájöttem, mi lehet a legnagyobb szar, amit rám kentek eddig? A kidobozolt mutyik biztos nem. Azok a legkevesebb. Egy ideje, mióta ezt a lelki keménységet gyakorlom, ez már nem jelent szégyent nekem. Halleluja, szoktam mondani, még egy fél nap a télből meg van fentálva (átverve).
Na de egyszer jött egy mutyis doboz, teli s tele régi videó kazettákkal. Hogy ég e? Kérdezték. Biztos, nyugtattam meg a pasast. Na ott rothadt egész télen halomra néhány doboz, valahogy sosem került sor rá, mindig akadt más, ömlesztett eltüzelnivaló, fűrészpor, ágak, rongyok, régi ablakok, stb. Kellett egy doboz, gondoltam kiürítek egy ilyen videós dobozt, oszt kész. Mi hull ki belőle, az aljából előkerült egy videó lejátszó. Mondom magamban, nicsak, egy egész videó tárat számolt fel valaki. Gépestől, távirányítóstól, mindenestől. Na de mondom, ez biztos nem indul el, ki tudja milyen vacak. Letörlöm a port, közben biztosítom magam, öcsém te aztán nem vagy normális, még csak fix ez hiányzik a házból. Persze, hogy faszára beindul a gép, simán viszi a szalagokat. S akkor nézegettük a filmeket. Jó magyar szinkronnal. Aztán megnéztem a többi dobozt, gondosan megszámozott kazetták, percre kiírt listákkal, hogy miket tartalmaznak. Közel háromszáz darab. Egy élet munkája. Régi filmek, régi zenék, sőt régi műsorokat is felfedeztem a listákon. Valahol, valaki szépen „harisnyába” tette amit látott, amit értéknek vélt, hogy majd egyszer valakinek jó lesz. Hát az a majd egyszer valaki úgy ítélte, hogy tűzre jobb, mint másra. Már csak ilyen elgondolásból mély tisztelet ébredt bennem a „mutyi” iránt, hogy ennek a sorsa, habár lejárt, nem lehet a tűz martaléka.
Egy régi dokumentum filmet néztem meg, az óceán mélyéről, ahova a napfény nem ér el. Szerény, kezdetleges forgatásnak tűnt, viszont sokkal tartalmasabb volt a mondanivaló, mint a mai szenzációs trend.
És lévén terítéken az úgynevezett „lélek nyugalma” mint emberi életcél, elgondolkoztam ezen.
Hogy mennyire el vagyunk mi ragadtatva magunkkal, az ember faj, hogy azt hisszük, hogy minden nekünk adatott, hogy ezt nyugodt lélekkel elfogyaszthassuk. Az ateista lement a mélybe, az óceán fenekére, ahova a nap sugara nem ér le és csodálta a természetet. Azt mondta, szép ez a Föld, vigyázzunk rá, szép az élet, éljük amíg lehet. A kresztény azt mondta, majd az Úr csinál másikat. Nem ez a Föld számít, majd a másik. A nyugtalan lélek keres, aki nem akar keresni, azt mondja, a léleknek nyugodtság kell. Azt mondja: legyünk tökéletes, mint a mennyei Atya.
S akkor itt elgondolkoztam ezen, mint örök nyugtalan lélek, hogy vajon az Atya miért dolgozik mindmáig? Mit dolgozik annyit? Hisz pattint egyet s lőn új világ?
De mi van, ha a lélek természete nem a nyugodtság? Mert mi a nyugodtság? A vallások szerint a nyugodtság a teremtés ellentéte. A semmit se csinálás. A titokzatos semmit cselekvés általi lét. A fényevéses megszentülés. A vallás azt mondja, hogy minden mi alkotás az emberi törekvés, az emberi törekvés pedig Isten elleni lázadás. Ez olyan, mint amikor a fázist feszt a földhöz vágod, hogy szűnjön meg az áram létezni.
A lélek nyugalmát keresni, korunk holt vágányán szenvedni, szerintem a gonosz műve. Hogy elhiteti velem, hogy ne harcoljak, ne vívjam a csatáimat, vonuljak vissza, menjek a barlang mélyébe, ne tisztálkodjak, ne egyek, ne gondolkodjak, ne akarjak semmit. Hogy elgyengülvén, a tébolyba kergessen.
A videó kazetták és eme lélek nyugalmas elgondolásom között nincs több kapocs, mint az a dokumentum film, mely elgondolkodtatott.
A videóknak majd polcokat készítek, lelkemet meg felvértezem, hogy csak ne álljon be nyugalomra, mert még sok csatát kell megnyerni a pénz területén. Mert minden a pénz körül forog. Ki nyugodt lélekkel, ki nyugtalanul, de amikor a pénz megszólal, ott térdre kényszerül még a római pápa is.
Hát ha harc, akkor nézzünk a bika szarvai közé, ne már nyuvadjunk itt ki mint szelíd nyulak, s azt se tudjuk mitől...

6 megjegyzés:

  1. Igazad van.
    Én is kíváncsi vagyok mindenre. Öreg rádiókra, magnókra, zárakra, fűtőberendezésre, fakötésre.
    Nem hallgattam rád, és elhozattam a régi ajtót. Meg fogom csinálni Erzsike néninek a vaslapos forgáspont állítót. Majd Andrással meghegeszttetem. A keretbe pedig veszek egy hosszú lécet, ami a cserepeket tartja a háztetőn, és abból vágok keretet az ajtó síkja elé. Azt felcsavarozom-ragasztom, a keretre, és arra fog rásimulni a régi ajtó. Összecsiszolom egy síkba. Aztán a néni majd egységesre mázolja festékkel.
    Az egész ajtótokot nem tudnám kicserélni, Ahhoz még nem tudok eleget, meg szerintem pénze sem lenne rá. Örülök, ha az anyagra lesz elegendő.

    VálaszTörlés
  2. Ember, küzdj és bízva bízzál...

    VálaszTörlés
  3. "A lélek nyugalmát keresni, korunk holt vágányán szenvedni, szerintem a gonosz műve. "

    A lélek nyugalma szerintem az amikor végtelen elégedettséggel és természetes örömmel alkotod meg, ami megszületett benned, vagy végzed a munkádat.
    A lélek nyugalma alatt megszűnik a világ, mert számodra az az egy dolog létezik akkor és ott.

    Mert lehet a munkádat végezni, alkotni kényszerből, dühvel, zaklatottan,langyos egykedvűséggel, vagy utálattal, de lehet teljes odaadással és átéléssel, átszellemülve, "szerelmetes szerelemmel".

    A kettő nem ugyan az és az eredmény sem.

    Szerintem gonosz sincs. Minden attól függ mire irányítom a figyelmem és ezáltal minek adok teremtő erőt, így vagy a teremtéssel összhangban, vagy ellene dolgozom.
    Ezzel egy irányt határozok meg.
    Irányt, hogy merre haladok.
    Mint a gyermek vagy követi a szülőt, vagy ellene tesz.

    Attila, Vácról

    VálaszTörlés
  4. "Hát ha harc, akkor nézzünk a bika szarvai közé, ne már nyuvadjunk itt ki mint szelíd nyulak, s azt se tudjuk mitől."

    Ami ellen harcolsz, az felülkerekedik rajtad, legyőz téged!

    Azt mondta a Mester: "tegyétek az emberekkel amit szeretnétek, hogy azok megcselekedjenek veletek."
    Tehát ha harcra adod a fejed lesz aki eléd áll és felveszi a harcot.

    Minek a küzdés, a küszködés?
    Amikor lehet békével, a lélek nyugalmával is haladni az úton, ráadásul, ekkor a kakaskodók is félreállnak, mert számukra nem vagy partner.

    Attila, Vácról

    VálaszTörlés
  5. Még valami, és ezt most tanultam Géczi Gábortól. A doppler effektusról szólt, ami a nyelvünkben is megjelenik, és oly könnyedén feloldja a teremtés két végletének kettős, ahogy ő mondja is-is lényegét.
    Az STN mássalhangzók a magyar nyelvben hordozzák a teremtés gerincét. Ha magas hangrendű magánhangzóval bővítem, isten lesz belőle, ha mély hangrendűvel, akkor sátán.
    Nincs teremtés pusztítás nélkül. Egy bútorod a fa életébe került, s az a műanyag szalag valaha dínó, vagy fűszál is lehetett, s a teremtés még akkor sem fejeződött be, amikor a műsorokat rávette valaki. Még együtt nézed meg a fiaddal. Ő is kap belőle, és Te már nem is éred meg, amit ő fog továbbadni.
    Harc ez?
    A harc a létfenntartáshoz kell. A boldogsághoz pedig a kíváncsiság.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a tartalmas hozzászólásokat. Jó ez így, hogy tükröt állíttok gondolataimnak...

    VálaszTörlés