Mint megannyi izzadság hullt a negatív...

A buddha vonalasok szerint engem a tegnap irtó erős negatív energiák bombáztak. A keresztény vonalasok szerint a saját hitetlenségem által az ördög dolgozik bennem. Mert én Jézusban nem a vallások eredetét látom, hanem a végét. A többi mind rossz versek. Gusztustalan, elvont versek.

Jézus is kétségbe esett párszor, mikor egyedül maradt a kertben és a keresztfán, azt hitte az Atya elhagyta, pedig nem. Az Atya nem hagy el soha senkit. Viszont az embernek megvan az a speciel adottsága, hogy Istennel a háta mögött is egyedül érzi magát.

Az este egyedül éreztem magam én is a kertben. Ez a két kutya rajtam röhögve átszökik a kerítésen, belegázolnak a palántáimba, tudják, hogy futni nem futhatok utánuk, azzal a pimasz eleganciával tapicskolják kertemet, a másik pillanatban, ott állnak túlfelől a műhely ajtaja előtt és kéregetnek, ájtatos pofát vágva. Tudják, hogy rosszat tettek, de azt is tudják, noha bot van a kezemben, nem érem el őket, mert hipp-hopp elugranak, ha kővel dobom őket, tudják, hogy két méterről sem kapom el őket. Tudják a gazkutyák, hogy balfasz vagyok. Röhögnek rajtam amikor a nárcisz kertemet letapossák, hiába tettem kerítést. Énekelhetem én is mint az ájtatos keresztény a beszerikában, hogy: “nincs olyan fájdalom, gond, amit Te....mittomén...”, azaz nincs olyan kerítés, amit ti vadbarmok nem tudok átszökni. Nosza el is döntöttem, aki ezentúl eteti a kutyákat, az vigye szépen haza magával. Raplis vén fasz leszek én is, kinek a legjobb szomszédja a szöges kerítés lesz, de nem ám az a szögesdrótféle szöges kerítés, hanem az a szöges kerítés, amiből szögek állnak ki. Beton az alja, szög a teteje.

S akkor folyt le a negatív bomba izzadságnedve rólam a tegnap és fájós lábak közepette ott a kertben egyedül egy kicsit elkeseredtem. Jó, bevallom, sűrű káromkodásokkal hűsíteni igyekeztem begerjedésemet, és azért pár szeget bevertem még a kerítésbe, néhány széldeszkával emelni próbáltam ingadozó kerítésemet. Persze ez csak ilyen gecsemáné kertes imaféle volt inkább, mint megoldás, de ha már ott voltam, levágtam a semmit sem termő almafa letört ágait, amit a szomszéd tört le, mikor azzal a géppel hordatta át magának a törmeléket, és ismervén, nem is vártam, nem is számítottam arra, hogy átszól, ne haragudj, szétbasztam a fádat, és egy kicsit háttal nekiment a gép a kerítésednek, igaz kitört, de nem esett le még, áll, te meg ügyes ember lévén, megjavítod majd. Nem vártam, mert vannak emberek, akiket nem lehet tulajdonságokkal terhelni, legfeljebb dalai Lámaféle süket filozófiával hálát adni az Úrnak, hogy megvolt a mai szentimentális próbatétel is. Megvolt és igaza volt a vadbaromnak, megjavítottam a kerítést. De azért a dolgokat ne keverjük, a kutyák nem a kitört kerítés miatt ugrottak be a kertembe.

De hogy azért a kétségek nem annyira egyszerűek, semmint a kutyákon le lehet vezetni, elkeseredtem úgy rendesen. Mert néztem ezeket a fürjeket. A tyúkokat. Meg a nyulakat. Meg a kertet. Megjátszom itt a gazda terveket. Holott semmi más, mint hóbortos pénzkidobás. Mert be serious, nem fogom tudni kifejleszteni ezt, hogy megérje. Mert nem tudtam kifejleszteni a műhelyt sem, hogy megérje. Mert velem van a baj. Balfasz vagyok. Az még nem baj, de az a baj, hogy nincs rá anyagi fedezetem, hogy balfaszságomat csak úgy finanszírozzam.

S akkor erre még rájön az is, hogy tegnap két ismerősöm (vagy barátom?) is elkeseredetten fordult hozzám, és nem azért, mert nincs meg a piros táskára való, sem azért, mert nehéz az élet, hanem emberileg mennyire kilátástalan. Mikor leszarnak azért aki vagy, amiért teljesítesz, az a baj, hogy nem vagy elég szopós, elég bandita és elég kegyetlen. És bocs, de ezt nem a világi mondja, követeli, hanem az aranyba keretezett, kifényezett keresztény ikon mondja! A világi baszik rád, az nyíltan kimondja: olcsón asztalosság kell, és ha olcsó vagyok jön és rendel és kész. Ezekkel a legegyenesebb a dolog. De nem a többivel.

S akkor itt nagy pakkba téve voltam én az este ilyen gecsemánés kerti kétségbeesésben, hogy egy nagy nagy lúzer pakkban, szánalmasan lúzer pakkban ülök itt idiótán, és ha fiatalon, még hagyján, rám lehetne sütni, hagyjad, próbálgatja szárnyait, de nem, mint vénülő fasz itt megjátszom a nemtommit...s ahogy Csabi nagyon találóan kifejezi:....”s akkor minden mejen az istók faszába...”

Na mindegy.

Megyek ma a “Magyar napok”-ra a fiammal, hallám elég sűrű a programjuk, igaz érdeklődtem szülőknél, húzták a vállukat, hogy miféle magyar napok s ilyenek, hogy ez azért nem megy, az azért nem megy, há mondom Bogi biztos megy, mert benne van a reneszánsz csoportban, de azért amikor direkt erre a napra vannak meghívottak gyermeksátrakba és nincs egy masszív, közös megmozdulás, nem tudom mit mondjak...na de hadd kritizáljak onnan visszatérve...