Azt
jelezte nekem egy srác, hogy próbáljak pozitívan gondolkodni.
Pozitívan nézni a jövőbe. Pozitívan nézni a mi magyar létünket
itt Erdélyben. Nemcsak ő jelezte, más is mondta. Most mondjam én
is, hogy veréb mondja bagolynak, hogy nagyfejű? Mert ki él több
éve máshol, mint Erdélyben és az, hogy a fészbukkon ossza a
lúzer filozófiáit, minden második szólásában benne van a sör
szó? Pozitív szemlélet az, hogy mondogatod: pozitív vagyok,
viszont életed egy rakás negatívum?
És
itt nem a jó srác – rossz srác ellentétet akarom jobban
kiélezni, hanem pontosan azt látom, hogy nem tudunk a sorok közt
olvasni, és ez a mi leghatalmasabb negatívitásunk az erőltetett
pozitív műmosoly közepette.
Mint
azé az emberé, ki életében csak iszik, kurvázik, családját
elhanyagolja, de vasárnap frissen borotválva pózol a
templomajtóban, mint a mintapolgár, olyan ez, mint amikor a magyar
elöljárók ugyan sikkasztva a falazásra szánt pénzből, de
semmit nem mernek ellene beszélni, mondván, amíg a falak
emelkednek, kinek van mersze valamit is mondani a nemzet ellen?
Senkinek. Csak dünnyögő légyzümmögés egy egy ironikus hang,
megjegyzés, hatalma nincs. A tömegek veszik a pozitív tablettát
és bólogatnak bölcs hallgatásban.
A
fiam készített egy képet. Ugye egy képnek nem az az értéke,
hogy mennyire van kidolgozva, hanem elsősorban mit mond az a kép?
Hallottam egyszer egy ilyen lelkes pszichológust, hogy figyelni kell
a gyermek rajzait, mert mindent elmond a lelki állapotáról. És
adott egy pár példát, hogy mi mit jelenthet, ha lerajzolja, melyik
szín miről is árulkodik. Ezeket már rég leelemeztem a fiam
rajzaiból, és ha nem lennék az aki vagy ami, talán a fiamat már
gyógyszerelnék valami lütyüházban.
Apám
mindig azt mondta, hogy meg kell tanulni a sorok közt olvasni. Hogy
amíg nem ismered meg az embert, a műveit sem érted meg. Én mindig
ezekhez igazítom a dolgaimat. Hosszú egy folyamat, de hasznos.
Amikor
megláttam a fiam legújabb ceruzafestményét, az első érzésem az
volt, hogy bepánikoltam. Jó, nem hadonásztam, hanem mint Steven
Seagal próbáltam megfejteni a dolgok lélektanát. Hogy mit is akar
kifejezni a fiam azzal a sok feketével? A tömegek pozitívista
nyomására, az első reakcióm az volt, hogy az a sok sötét valami
borzasztó rossz lelkiállapot előjelei. Már azon voltam, hogy
anyjukkal egyszer le piszanalizáljuk, hallám hol rontottuk el? De
gondoltam, hadd kérdezzem meg a möstertől direktbe, mit akar
kifejezni a masterpiece alkotása?
Mondom
a fiamnak, te mit mond ez a kép? Ja, hadd tegyek egy zárójelet
ide. Mert mi egyszer lebeszéltük ezt, elég hosszasan a fiammal,
hogy egy képnek nemcsak ábrázolnia kell valami szépet, hanem
mondania kell egy történetet. Mert egyszer meglátta a piacon
azokat a tájképes festményeket, és azt mondta, neki nagyon
tetszenek azok a képek. Azóta sokszor tárgyaltunk arról hogy egy
egy kép miről beszél. Így kérdeztem rá, hogy akkor ez a sok
feketés képe miről is beszél?
Elmosolyodik
a fiam és lelkes magyarázásba kezd. Azt mondta, hogy mind
gondolkodott, hogyan tudná kifejezni azt, hogy az ablakon beárad a
fény a sötét szobába? Mert tudod, mondja a fiam, itt a csendes
csendélet, de a fény beáramlása az ablakon, az a történet ebben
a képben.
Állam
leszakadt, hogy ennyire nem mertem meghitelezni a fiam lelki
állapotát. És elgondolkodtam, hogy talán azért nem értenek
engem sem, mert túl sötét szobát festek le, noha mutatom én is
az ablakon beáradó fényt, talán arra senki nem figyel, hogy pont
ez a lényeg, mert megakad a szeme a sok sokkoló feketén. De ha a
képen nem a sok sokkoló feketét látjuk, hanem a szép piros
virágokat és a beáradó fényt az ablakon, a sötétség is
megkapja az értékét.
Nekem tetszik a rajz. Arra figyeltem fel elsőként, hogy a tulipán a vázában, majd motívumként a vázán is megjelenik. :)
VálaszTörlésA pozitív gondolkodásról: két helyen találkoztam vele eddig, az ezoterikus maszlagban és a valóságban. Előbbin csak mosolygok, utóbbit pedig próbálom gyakorolni. Ha mindenképp nevén akarnám nevezni, a "bizakodás" szót használnám.
Jó ez a bizakodás. Az ezoterikus pozitív azt akarja mondani, hogy minden úgy jó, ahogy van. Azért fogadd el mosolyogva...hát nem tudok mindent pozitívan felfogni, de bizakodni talán tudok, persze, ha van értelme.
VálaszTörlés