Diszkonnekted

Lesz most egy kis csend. A Világ felszusszanhat, még egy fajkihalás ellenes elhallgat egy hétre legalább. Mert így fogalmaztam meg magamban a gondolkodó embert, aki tulajdonképpen az emberi faj kihalása ellen harcol, amiért az “elsöprő tömeg” nemcsak hogy nem lelkesedik, de mindent latba véve elűzné a Föld színéről. Ez is a halálnak egy neme. A gondolkodó is egy kártevő. Egy olyan kártevő, mely az emberi nyugodt lelkiismeretet birizgálja. Nyugtalan ember nem eszik, nem hajt, nem teljesít, nem fizeti adósságait, halálra van ítélve. Mint a törött lábú madár.

Lehet jobb lenne a törött lábú madárnak Pufi szájában reintegrálódni a Nagy Természetbe, de kárára van egy gondolkodó ember, ki külön ketrecbe teszi, hogy nyugodtabban legyen. Mert a madarak is űzik az elesett, beteg egyedet. Belekotyog a gondolkodó ember a Világ menetébe. Megőrizné a Világot örökre, lehozná a Mennyek országát odafentről, vagy az álmaink rejtekhelyeiről. Pedig a Világnak átalakulni kell folyton, fajok cserélődnek, az erős győz, a gondolkodó bajnak van.

De most egy hétre legalább felszusszanhat a Világ s haladó fiai benne, mert egy hétre elutazunk. Mint Bergendyék, jó öreg gépünkbe ülünk és száguldunk a Tenger felé. És nem viszek médiát magammal. Ki leszek téve a hajnali magamban gondolkodásnak, nem fogom leírni, hogy a Világ felszusszanjon egy hétre.

“Ágyő Peppinó! “ (Titike mondása, kinek az élete száznyolcvan fokokat szokott fordulni..)

“Ha addig nem találkozunk: Boldog Új Évet Kívánok!”

(Péter bácsi mondása)