Tudom, hogy szokatlan es furcsa elgondolas, de itt a tengerparton az emberrol nem ri le, hogy letezne egyaltalan isten. Maganak valo mindenki a legaprobb mozdulatig. Mintha a furjeket neznem, csak nem a ketrecben. Nem lehet ezt pozitiv vilagnezettel elfogadni, atnezni rajta megertoen. Megvetes gerjed bennem. Legfeljebb a nonejm takarito vagy mosogato szemelyzetben velek emberseget felfedezni, kik szegyenkezve, lesutott tekintetekkel suhannak el az uborkafara felkapaszkodott turistak elol, es nem tudjak mit kezdjenek ha valaki rajuk koszon. Nem szokas.
A tenger vizen kivul, mely a hatalmas Isten tukrekent veri vissza a fenyt, semmi sem utal Ra.
Ra valóban napisten volt az egyiptomiak szerint, és igen magasról nézett le a piramisokra.
VálaszTörlésRosszul érzed magad az istenek között? Mindent meg lehet szokni, de aki onnét lemászik, azt megkínozzák az emberek, mint Jézust.
Az egyik világban nem a másik világot kell élni. Ahol vagy, ott azokat a szokásokat kell felvenned, vagy ne menj oda.
Tudom, hogy ez most kioktatósan hangzik, de egyszerűen csak elemzem a mondandódat.
16-17 éves lehettem, és egy barátom bekerült a színházba zenélni. Anyuék elmentek nyaralni, nagymama telefonálgatott rám, de nem ez a fontos a történetben.
A srác bevitt egy esti előadásukra.
A művészbejárónál kellett várakozom, hogy hol lesz majd hely, és úgy osontunk be, hogy tolvajnak éreztem magam.
Az egész előadás alatt azon rettegtem, hogy jön valaki, és felállít, mert oda szól a jegye. Én meg nem tudok semmiféle papírt felmutatni.
Azt a helyet én kaptam, és nem megdolgoztam érte.
Nem tudom, érzed-e a különbséget.
Aztán a második felvonástól ez megszűnt. Megszoktam.
Nem tudom mit valaszolhatnek, bejegyzeseim legtobbszor hirtelen gondolatok, amiket valamiert leirok, a logika vagy ertelem igenye nelkul.
VálaszTörlésA tenger akkor is ott lesz, ha a partján mások sétálnak majd. Nincs itt semmi baj. A dolgok változnak. Ez a rend. :)
VálaszTörlésNem az a lényeg mi van kívül, hanem az, hogy mi van belül!
VálaszTörlésMert ami belül van, annak visszatükröződését vesszük észre kívül.
Attila, Vácról